A szerbiai polgárok kollektív emlékezetében még él a ’90-es évek hiperinflációja. Akik később születtek, vagy más miatt nem élték meg az akkori eseményeket, gyakran el sem hiszik, hogy mindenki milliárdos volt – mert végül már értéktelen, milliárdos címletű bankókat nyomtak –, de lényegében a családok kb. a mostani 20 eurónak megfelelő összegből, 10 német márkából éltek meg szerényen havonta. Deflációs élményei viszont nincsenek a most élő generációknak, ezért aztán nem alakult ki valamiféle feltételes reflex sem, hogy félni kell-e tőle vagy örülni neki. Az elmúlt időszakban többször is negatívba csapott át Szerbiában az infláció, azaz estek az árak. A közgazdászok pedig – nem teljesen alaptalanul – azzal riogatnak, hogy ez majdnem olyan rossz, mint a magas infláció. Vannak azonban olyanok is, akik azzal érvelnek, hogy az egészségesen növekvő, a szabad piaci mozgásokat érvényesülni hagyó gazdaságokban a defláció csupán egy normális jelenség, hiszen a termelékenység növekedése és általában a technológiai fejlődés következményeként jelentkezik. A személyi számítógépek, okostelefonok, illetve egyéb korszerű műszaki cikkekből is pl. mind korszerűbbeket vásárolhatunk, miközben azok még egyre olcsóbbak is. Ám az autóiparban és más ágazatokban is az a normális, ha egyre jobb terméket egyre olcsóbban állítanak elő. A történelmi példákat kutatva megállapítható, hogy az 1800-as évek végén – a boldog békeidőkben – az akkori Németország és az USA gazdasága irigylésre méltó tempóban fejlődött, miközben évtizedeken át tartott a deflációs időszak. A bérek lényegében stagnáltak, miközben egyre több javat lehetett vásárolni rajtuk. Infláció esetén viszont a pénz vásárlóértéke folyamatosan csökken. Ez lényegében az adósoknak kedvez, hiszen a tartozás lassan elinflálódik. Mivel a legnagyobb adóságokat az országok halmozták fel, érthetőbb talán, hogy az államok miért szeretik jobban az inflációt. Ilyen értelemben viszont az államilag gerjesztett infláció nem más, mint egyfajta adózás, az állampolgárok megsarcolása.
AMIT MA MEGVEHETSZ, HALASZD EL HOLNAPRA
A klasszikus felfogás szerint a deflációnak, vagyis annak, amikor az árak esni kezdenek, örülni kellene. Vannak azonban, akik azzal riogatnak, hogy a defláció nem tesz jót a gazdaságnak. Elsősorban arra szokás hivatkozni, hogy a racionálisan mérlegelő vásárló azt gondolja magában: amit ma megvehetnék, azt elhalasztom holnapra, mert akkor még olcsóbb lesz. Mivel a cégek nem tudják idejében eladni a termékeiket, a menedzserek úgy reagálnak, hogy még olcsóbban próbálnak termelni, racionalizálnak, ami a foglalkoztatottak létszámának csökkenését is jelenti. A munkanélkülivé váltak tömege viszont bevétel nélkül marad, nem tud vásárolni, ami deflációs spirál kialakulását eredményezi.
A világ jegybankjai a gazdasági gondokat a mennyiségi könnyítés, a pénzpumpák beindításának eszközével próbálják kezelni. A pénzbőség pedig hosszú távon éppen az infláció megugrásával fenyeget. Most azonban még ott tartunk, hogy a kereslethiány, az árak csökkenése, a defláció okoz világszerte gondokat. Defláció lényegében akkor áll fenn, amikor az inflációt negatív számmal tudjuk csak kifejezni. Pénzhiány, kereslethiány, tartós gazdasági depresszió idején alakul ki, tájainkon viszonylag új és ismeretlen. Tapasztalatból tudjuk, hogy az önmagát gerjesztő infláció milyen káros.
A defláció nem kívánatos formája, amikor a kereslethiányos gazdaságban senki nem tud árat emelni, így aztán bért sem, minek következtében egy lefelé tartó spirál alakul ki. Nálunk most ez a helyzet, amit sokan tévesen összefüggésbe hoznak az EU több tagállamában szintén tapasztalható áreséssel. Az EU 28 tagállama közül 23-ban csökkent januárban az árszint. A legnagyobb áresést Görögországban mutatták ki (–2,8 százalék), utána Bulgária következik (–2,3 százalék). Ahol nincs defláció, ott is hasonló tendencia fedezhető fel. Decemberhez viszonyítva – Svédország, Ciprus és Málta kivételével – mindegyik tagországban csökkent az infláció.
Megállapítható tehát, hogy defláció és defláció között jelentős különbség lehet, mivel a folyamatot különböző tényezők okozhatják. Lehet valamilyen kedvező költség vagy kínálati sokk, amikor pl. egy új technológia bevezetésével mérséklődnek a termelési költségek, vagy olyan kormányzati intézkedések, mint az adócsökkentés. Egészen más eset, amikor az árak csökkenése elhúzódó recessziós környezetben, a keresleti feltételek elégtelensége miatt következik be.
