Csík Mónika Pópopó és Totyka című mesekönyve tavaly karácsony előtt jelent meg az Életjel Kiadó gondozásában. A Kanyó Janovics Erika által illusztrált kötet csodás lett, szemnek és fülnek egyaránt kiváló élmény. Mindezt nemcsak olvasói visszajelzések igazolják, hanem szakmai elismerések is, ugyanis a kiadvány megkapta a tavalyi év Vajdasági Szép Magyar Könyv pályázat gyermek- és ifjúsági kiadványok kategóriában a legszebb könyv díjat, illetve a Magyar Gyermekirodalmi Intézet a közelmúltban beválogatta ajánló katalógusába. E utóbbi elismerés apropóján beszélgettünk Csík Mónikával.
Csodás mesekönyv jött létre Janovics Erikával való együttműködésed során. De beszéljünk először a kezdetekről. Gyermekverseket írtál már, és egy-egy mese is megjelent már tőled. Hogyan született meg Pópopó és Totyka?
– Az Életjel Kiadó vezetője, Dévavári Beszédes Valéria keresett meg azzal, hogy Kanyó Janovics Erika mellé keres szövegírót. Az illusztrátor tehát adott volt, mellé szegődtem szerzőpárnak. Beszélgettünk, ötleteltünk Erikával, milyen jellegű is legyen a készülő kötet, kezdetben még a műfaj sem volt eldöntve, ugyanis versekben gondolkodtunk, aztán mégiscsak mesék kerekedtek. Tizenkét, füzérszerű történet, azonos főszereplőkkel, hétköznapi és nem egészen hétköznapi kalandokkal. Talán Erika nevében is mondhatom: nekünk, szerzőknek is izgalmas volt az alkotómunka, kíváncsian vártuk, milyenre sikeredik a „közös poronty”.
Az együttes gondolkodás a mesemondás és mesehallgatás lényege – Csík Mónika könyves matinéja a szabadkai Gyermekszínházban (Fotó: Molnár Edvárd)
Választékos, mégis modern, könnyed a szöveg. Tudatosan figyeltél erre? A mesék mindegyike nagyon izgalmas képi világot tár elénk az illusztrációk nélkül is, s nekem még az a legjobb a történetekben, hogy ha véget is érnek, az olvasó legszívesebben továbbgondolja őket. Miből merítettél az írás során?
– Elég nehéz volt megtalálni a „megfelelő hangot”. Hogy a kisgyerekeknek is érthető, velük kommunikáló, ugyanakkor a felnőtt olvasók (felolvasók) számára is „partnerképes” legyen a szöveg, elvégre szülők, nagyszülők, pedagógusok választanak, ajánlanak könyvet a gyerekeknek. Azáltal pedig, hogyha egy mese továbbgondolható, máris elérte a célját, azaz megteremtette a saját kis világát, amelyet már az olvasója színez, alakít tovább. Ez az együttes gondolkodás a mesemondás és mesehallgatás lényege. Hogy honnan az ihlet? Létezik egy nagy közös mesetár a világ tudatalattijában. Néha bebocsátást nyerek és kutakodhatok benne.
Milyen volt Janovics Erikával együtt dolgozni? Úgy tűnik, tökéletes köztetek a harmónia.
– Szerencsés egymásra találás volt a miénk, hasonló a világ-, gyerek- és meseszemléletünk. Nem is tudtunk volna együtt dolgozni, ha nem így lenne. Erikának ráadásul két kisfia van, akárcsak a mesekönyvbeli Sanyának, tehát adott volt a két „tesztcsemete”, akiken le lehetett mérni, működnek-e a történetek és a rajzok gyerekek körében.
A Magyar Gyermekirodalmi Intézet szakemberei 4–7 éveseknek ajánlják a Pópopó és Totykát, ti, alkotók is ennek a korosztálynak szántátok a könyvet?
– Alapvetően kisiskolásoknak szántuk, tehát elsőtől negyedik osztályosoknak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebb gyerekeket is leköti, persze, nekik inkább csak egy-egy oldalas felbontásban, részleteiben adagolva, a szép, színes rajzokat nézegetve ajánljuk a „kóstolgatását”.
