2024. április 25., csütörtök

A nő, és mi, férfiak

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Mi a véleménye a nőnapról?

Szavazatok száma: 300

Azt a feladatot kaptam, immár másodszor, hogy a nőkről írjak. Valamiféle nőnapi köszöntőt. Ha már az újsághoz nem tudunk szegfűt, piros szegfűt adni ajándékba, akkor köszöntjük őket, a Nőket – így, nagy betűvel írva – néhány szép szóval.

A napokban hallgattam egy rádióműsort arról, hogy a nők a férfiakhoz képest hátrányos helyzetben vannak munkahelyükön. Több példát felhoztak bizonyítékként. Például a munkahelyek kiosztásában mindig alulmaradnak, meg aztán, ha megkapják a munkát, akkor kisebb a jövedelmük, mint az ugyanott dolgozó férfi kollégájuknak.

Nem tudom, hogy globális szinten, mármint a világban ez hogy van, ugyanis ilyen kutatásokat nem végeztem, azt azonban látom, hogy itt, környezetemben bármelyik bankba, áruházba, boltba betévedek, mindenhol nők ülnek. A piaci árusok zöme is nő. Még a mészárszékben is. A váltóirodákban, a gyógyszertárakban, a cipőboltokban, sőt, még az italboltokban is. Nem látom a férfiakat, azaz minket. Valószínűleg azért, mert mi, férfiak ugyanazért a munkáért több pénzt követelnénk.

De létezik női miniszter, miniszterelnök, sőt, királynő is. És léteznek női katonatisztek, akik előszeretettel parancsolgatnak. (Zárójelben elárulom, nekem is több nő parancsol, ha jól megszámolom, legalább hat. Valamennyit tisztelem, és hallgatok rájuk. Én már megtanultam, hogy ujjat húzni nemigen szabad velük.)

Manapság több nőt látok a számomra irigylésre méltó autót vezetni, mint férfit. De ez nem baj, csak az bosszant sokszor, hogy vezetés közben a fülükön mindig ott van a telefon. Hát, igen, az üzlet, az üzlet, meg aztán el kell tartani a családot, fel kell nevelni a gyerekeket...

A napokban édesapám megkérdezte, hogy férfiak napja létezik-e? Mondtam neki, hogy, igen, de nem tudom, hogy mikor. A nőnap pedig most van, illik egy szál virágot vennie anyámnak, meg hát nekem is legalább egy tábla csokoládét, mert egy névnap is felér legalább egy nőnappal.

Internetes körkérdésünk szerint a nőket egész évben tisztelni kell. Ezzel teljesen egyetértek. Valóban egész évben, és nem csak egész évben, hanem mindig. Függetlenül attól, hogy tőlük, illetve tőle, a Nőtől – így nagy betűvel – kaptuk azt a bizonyos almát. Mert már az alma sem a régi. Én a jonatánt szerettem, de abból már sehol sem terem.

Visszatérve a nőnapra – az imént azt mondtam, hogy a nőket mindig tisztelni kell –, de ezt a napot is. Tapasztalatból tudom, hogy a nők érzékeny lelkek, még talán a börtönőr nők is, ezért rettentő boldogok, ha körüludvarolják őket. És el is várják, különösen ezen a napon, amelyen állítólag valamikor réges-régen kivívták maguknak a szabadságot.

Ma már szabadok. Tudom, hogy nem mindenhol a világban, de azt hiszem, hogy mindenhol tisztelik őket a férfiak. Miért? Egyszerűen azért, mert egymás nélkül nincs élet, nincs jövő, nincs újabb és újabb nemzedék, akiket egymás segítsége nélkül nem tudnánk, vagy nehezen tudnánk felnevelni, helyes útra bocsájtani. Meg aztán szükségünk van egymásra, miután a madár kiröppent a fészkéből, hogy ne legyünk egyedül, és később is, amikor már különböző nyavalyák kerülgetnek bennünket.

Kellünk egymásnak. És nem csak március nyolcadikán, hanem az örökkévalóságig.