Szabadságot a szülésnek – kutatás a nők szüléssel kapcsolatos tapasztalatairól Szerbiában címmel végeztek felmérést a volt Jugoszláv Köztársaság több tagállamában az elmúlt hónapban. A kutatás célja, hogy képet kapjunk arról, milyen körülményekkel, fogadtatással találkoznak az intézményeinkben szülő nők, milyen tapasztalatokkal jönnek ki a kórházból, miután világra hozták gyermeküket. Az eredmények lesújtóak lettek. Az eredményeket a Szabadságot a szülésnek elnevezésű egyhetes programsorozat keretében is ismertették.
Fotó: Molnár Edvárd
Szerbia mellett Macedóniában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban és Montenegróban végezték el a felmérést, az eredmények ott sem sokkal jobbak. Szerbiában a felmérést a Központ az édesanyákért (Centar za mame) egyesület koordinálta, s az eredmények bemutatásának célja pedig az, hogy felhívják a figyelmet a nők szülés alatti jogaira, a személyzet és a várandós nő közötti megfelelő kommunikáció fontosságára. A hosszú távú cél pedig, hogy a szülészetek idővel édesanya-baráttá váljanak.
A felmérés 95 állítást tartalmaz, amelyeket tíz különböző kategóriába soroltak: a szülészetre való felvétel, a szülőszoba, a szülés folyamata és beavatkozások, a szülés alatti érzések, a szüléskísérés, a kórház személyzete, a bábákkal való tapasztalat, a nőgyógyászokkal szerzett tapasztalat, a szülésélmény hatásai a későbbi érzelmekre, kijelentésekkel való egyetértés.
A kutatásban részvevő 2583 nő több mint nyolcvan százaléka 25 és 42 év közötti és többségük egy gyermeket szült eddig, többségük 2013 és 2015 között, egyharmaduk a fővárosban él és negyven százalékuk pedig egyetemi végzettséggel rendelkezik.
– A felmérés eredményei több mint lesújtóak, mert azt mutatják, hogy a szülészetek olyan helyek, ahová a nők félve mennek, barátságtalan környezetben szülnek, ahol a számukra ismeretlen személyek tájékoztatást és támogatást nélkülözve, a saját tervük mentén, az egyéni igényeket és kívánságokat figyelmen kívül hagyva vezetik le a szülést – nyilatkozta Jovana Ružičić, a felmérést végző szervezet igazgatónője.
A felmérés legaggasztóbb eredményei a következők: a megkérdezettek pusztán 37%-ának jutott az a „privilégium”, hogy úgy szüljenek ahogyan szeretnének. Annak ellenére, hogy az egészségügyi személyzetet törvény kötelezi az anya felé a teljes körű tájékoztatásra és a tervezett beavatkozások pozitív és negatív oldalainak ismertetésére is, ez csupán az esetek 24%-ában történt meg. A nők majdnem kétharmada (63%) szomjas, ötödük pedig (20%) éhes volt a szülése alatt. A megkérdezettek 65%-át nem vonták be a saját szülésükkel kapcsolatos döntések meghozatalába, és 63%-uk érezte úgy, hogy a véleményüket nem tartották fontosnak és nem tartották tiszteletben. A szülő nők 73%-a érezte úgy, hogy nincs semmilyen ráhatása a történésekre (kontrollvesztés). A megkérdezettek majdnem fele (45%) nem érezte magát biztonságban, és majdnem ugyanennyi nő (44%) érezte magát magányosnak is. A legtöbb esetben (75%) az egészségügyi dolgozók, akikkel a szülés alatt a nők kapcsolatba kerültek nem mutatkoztak be és/vagy nem mondták el milyen minőségben vannak jelen (orvos, szülésznő vagy nővér-e az illető). A megkérdezettek 33%-a számolt be arról, hogy a szülésélménye rontott az általános hangulatán, 19%-uknak pedig negatív irányba terelte a saját magáról alkotott véleményét. A szülésélmény a megkérdezettek 14%-ánál negatívan hatott a partnerükkel való viszonyukra, 27%-ban a szexuális életükre és 11%-uk nyilatkozott úgy, hogy a rossz élmény miatt nem szül több gyermeket. A megkérdezettek több, mint a felének nem olyan volt a szülése, mint amilyet szeretett volna (56%) és elvárt (55%), és kontrollálni sem tudták az eseményeket (68%).
Ezenfelül a nők több mint fele, pontosan 52 százaléka úgy nyilatkozott, nem volt elégedett a szülőszobával, mert nem biztosítottak a számára semmiféle intimitást, továbbá mert nem tették lehetővé a körülmények, hogy elengedjék magukat és aktívan részt vegyenek a szülésben. 91 százalékuk számára semmilyen eszköz (pilates labda, medence, bordásfal, zuhanyzás), lehetőség nem adatott meg a szülés megkönnyítésére. Amennyiben voltak is eszközök, a nők 94 százalékának ezt nem kínálta fel a személyzet a vajúdás alatt.
A szülés alatt a kutatásban részvevők nők mindössze 12 százalékának volt meg a lehetősége a szabad mozgásra, 85 százalékuknak a vajúdás és a szülés alatt is végig feküdnie kellett, hatvan százalékuk esetében mindvégig CTG gépre voltak kötve, s nyolcvan százalékuk véleménye szerint még csak a számukra kényelmes testhelyzetet sem volt lehetőségük felvenni. Ugyanígy a nők 65 százaléka nem vehetett részt a szülésével kapcsolatos döntéshozatalban és 63 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, véleményüket nem hallgatták meg és nem tartották tiszteletben. A megkérdezettek 56 százaléka esetében a szülés nem zajlott spontán és beavatkozásmentesen. A nők 91 százalékánál végeztek beöntést a szülőszobára való felvételkor, 52 százalékuknál indított szülésről beszélünk, s ugyancsak 52 százalékuknál a szülés egy ideig spontán zajlott, majd később kaptak indukciót, hogy meggyorsítsák azt. Tizenhét százalékuknál a természetes szülésnek induló folyamat végül császármetszéssel végződött. Gátmetszést 58 százalékuknál ejtettek. Az egészségügyi személyzet a nők hatvan százalékánál burkot repesztett, 51 százalékuknál pedig fizikai erő bevetésével nyomták ki a babát az édesanya hasából.
A kutatás végi összefoglalóban kiemelik, hogy a nők egy új élet világrahozatalakor félelmet és zavarodottságot éreznek, a kórházakban szerzett tapasztalat pedig nem javít ezen a helyzeten, nem segíti a babával való kapcsolatfelvételt és a párkapcsolat későbbi helyzetén sem javít, hanem inkább ront. A szülés folyamatából szinte teljes mértékben kizárják az apákat, amikor pedig jelen vannak, szerepük inkább abban merül ki, hogy jelenlétük miatt nem bántalmazzák verbálisan az édesanyát.
– Szerbiában a szülés egy gyárhoz hasonlítható, ahol csakis a végtermék a fontos, nem pedig az, hogy az hogyan, milyen folyamatokon megy keresztül. A nők érzései, a pszichikai és fizikai egészsége teljes mértékben a háttérbe szorul. Az a tény, hogy a volt Jugoszlávia államaiban a nők néhány hét alatt kitalálták, majd megszervezték ezt a nőnapot megelőző héten zajló kampányt és az azt megelőző kutatást teljesen önkéntes alapon, azt bizonyítja, hogy a nőkkel való bánásmód egyik országban sincs elfogadható szinten és mindenhol van tér a fejlődésre – nyilatkozta Jovana Ružičić, a Centar za mame igazgatónője.
A kutatás bemutatásán felül filmvetítést és beszélgetéseket szerveztek Szerbia-szerte. Balázs Vataščin Emese gyógytornász, jógaoktató, dúla, a tvojporodjaj.com szerkesztője a vajdasági magyar településeken szervezte meg a film bemutatását.
– Az első vetítés Becsén szinte felülmúlta a várakozásainkat, a jelenlévők nagy érdeklődéssel nézték a filmet, az azt követő beszélgetés során pedig nyitottan és őszintén beszéltek saját érzéseikről és tapasztalataikról. Nekünk ez nagyon sokat számít, mert éppen ez a lényeg, hogy végre szólaljanak meg azok is, akik érintettek: a nők. Sajnos Szabadkáról ez nem mondható el. A vetítésen és a másnapi Szülésélmények a változásért programunkon is nagyon alacsony volt a részvételi arány. Többségében azok a kismamák jöttek el, akiket már ismerünk, részt vettek a Születés Hete programsorozatain, látogatták Szabadkán a kismamasulit, jártak hozzám jógázni és szülésfelkészítőre, és majdnem mindegyiküknél jelen is voltam a vajúdásuk vagy a szülésük során. Azt hiszem, ők egy olyan tudatos kört alkotnak, aki már elindultak egy változás útján. Nagyon hiányoltuk azonban azokat az anyákat (nem csak mi „szakemberek”, hanem a jelenlévő anyukák is), akiket nem ismerünk, vagy traumát éltek át a szülésük alatt, mert az ő hangjukat is hallatni kell, a változás ugyanis csak akkor indulhat meg, ha végre ki is merjük mondani a fájó pontokat.
Általánosságban véve a három nap alatt inkább rossz tapasztalatokat vagy elégedetlenséget hallhattunk, még azoktól is, akiknek a szülésélménye pozitív lett, mert úgy érzik, hogy harc és a megfelelő tájékozódás nélkül sokkal rosszabbul jártak volna. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az egészségügy nagyon nehéz helyzetben van, és hogy ez a probléma sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnhet. A nem humánus bánásmód természetesen mindenki számára a legfájóbb pont, de az is teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg sem a tárgyi, sem az anyagi feltételek nem adottak ahhoz, hogy a szülészetek valóban anya- és bababaráttá válhassanak. Szerintünk a dolgozók számára biztosítani kellene az olyan jellegű továbbképzéseket is, amelyek nyomán a szemléletmódváltás bekövetkezhetne. A tudatos kismamák üzenete az, hogy a kismama nem páciens, a várandósság pedig nem betegség. A szülés nem egy vészhelyzet, hanem egy természetes folyamat, amely során tisztelet és megbecsülés illeti a nőt, akinek az irányítás helyett támogatásra van szüksége – magyarázta Emese.
Szombaton este az Újvidéki Televízió Jó estét Vajdaság című műsora a nőnappal és a Slobodarađanju kampánnyal foglalkozik majd.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
