Versecen átutazva a csodálatos gótikus templom látványa fogadta, majd úti céljához érvén, Fehértemplomon az ablakon kilebbent a függöny, mintha angyal köszöntené a város ötvenedik plébánosát. Némi kitérő után ismét otthon érezte magát, mint korábban szülővárosában, Zentán, Törökkanizsán vagy Egyházaskéren, bár a költő, író és a pap talán soha sincs otthon, hacsak versírással nem teremti meg otthonát. Pedig azt mondja, ebben a városban, amelynek gimnáziumában tanulta meg Herczeg Ferenc igazán a magyar nyelvet, már egyedül csak a frissen érkezett plébános beszél magyarul, mert hívei javarészt csehek, bár Fehértemplomon és a környező falvakban magyarul, horvátul és németül is mond misét.
Ezeket az élményeket Bogdán József idézte föl számunkra csütörtökön este Zentán, a lapunk Üveggolyó mellékletének irodalmi estjén, miközben a múlt év augusztusában elfoglalt új szolgálati helyén írt verseiből és kisprózájából is fölolvasott. Megjegyezte, bár versei komorak, ő nem elkeseredett ember, hiszen még a temető sem a halált, hanem a szeretetet idézi föl benne a nyugalom völgyeként.
Beszélt arról is, hogy az anyanyelvüket már nem beszélő magyarok még magyarul köszönnek Dicsértessék!-et; hogy a hittanos kislánynak ő mondta el cseh nyelven a Miatyánkot, s megígértette vele, hogy megtanulja az imát úgy, ahogyan nagyszülei ma is mondják. És miközben képeket villantott föl a hét tó által övezett bánsági városról és környékéről, a ködben eltévedő vagy a Néra folyóban önmagát szemlélő vadkacsáról, a ritkán hallott falunevek szépségeiről beszélt: Körtédről, Krassószombatról, Temesváraljáról, Udvarszállásról, Varázsligetről, Temesőrről. Meg a cintányér hangját idéző cseh szóról, a nyelvtanulás humortól sem mentes szépségeiről. Kár, hogy a szépségeket elnyomja az emberek keserűsége: senki sem szolgáltat már hálaadó misét, mert gyermeke vagy unokája született, mindig bánattal mennek a papjukhoz, feloldani a magányt és a sötétséget, nem megoldást várva, csak meghallgatást.
Sok-sok új élményből születnek Bogdán Józsefnek az Üveggolyóban közölt újabb alkotásai, amelyek reményei szerint egy-két éven belül könyvben is napvilágot látnak.
Az irodalmi esten Gruik Ibolya, az Üveggolyó szerkesztője beszélgetett a vendéggel telt ház előtt a Zentai Alkotóházban, és a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ nyújtott segítséget a közönséget új élményekkel és ismeretekkel gazdagító est megtartásához.
