2024. március 29., péntek

Gyermekeink törvényei

Van, amikor az élet nagyon kegyetlen. Amikor olyan akadályokat gördít a szülők elé, amelyekkel, úgy gondoljuk, képtelenség megbirkózni. Elveszíteni egy gyermeket minden bizonnyal soha el nem fogadható és fel nem dolgozható tragédia. A szülők egy részének a veszteséget követően példaértékű ereje támad. A segíteni akarás, a vágy, hogy soha senki mást ne érjen hasonlóan elviselhetetlen fájdalom. Nagyon sok szülő számára ez egyfajta életcéllá válik.

Több példa is bizonyítja az elmúlt évekből, hogy a gyermeküket elveszítő szülők és a civilek, a társadalom összefogásával, kitartással elérhetnek változásokat. A tragédiákat követően olyan kezdeményezések, törvénymódosítási javaslatok születtek és születnek folyamatosan, amelyek talán megmenthetnek majd a jövőben egy-egy fiatalt az esetleges támadójától, vagy beteg gyermeket gyógyíthatnak meg ennek köszönhetően. Az is tény azonban, hogy egy-egy szülő, nagyobb médiavisszhang és politikai háttér támogatottság nélkül mit sem tud elérni.

2013-ban fogadta el a szerb parlament a Marija-törvényt, amely a kiskorúak ellenni nemi szabadságból eredő bűncselekményeket kezeli különös odafigyeléssel. A törvényt Marija Jovanovićról, arról a nyolcéves kislányról nevezték el, akit Újvidék mellett erőszakolt meg és gyilkolt meg az elkövető, akit a gyilkosságot megelőzően már elítéltek kiskorúak megrontásáért és bántalmazásáért. A bűncselekményt követően a kislány édesapja kezdeményezte a törvény szigorítását, a módosítást pedig egyhangúlag fogadta el a szerb parlament.

A Zoja-törvényt idén januárban terjesztették a parlament elé és fogadták el. A Zoja Mirosavljevićről elnevezett törvénynek köszönhetően a ritka, súlyos megbetegedésben szenvedő gyermekeket, akiknek a hazai egészségügyi rendszer nem tudja diagnosztizálni a betegségét, külföldi vizsgálatokban részesítenek. Ennek a törvénynek köszönhetően, amennyiben az orvosok hat hónap alatt nem tudják kideríteni az elváltozás, betegség okát, a pácienst, vagy annak vérét, szövetét vizsgálatra küldhetik külföldre, állami költségen.

Február 20-án fogadta el a parlament a Tamara-törvényt, vagyis a tűzvédelmi törvényt. Ezt a törvényt azoknak a fiataloknak a szülei javasolták elfogadásra, akiknek gyermekei 2012. április elsején az újvidéki Kontrast szórakozóhelyen kitört tűz áldozatai lettek. A törvény célja, hogy hatékonyabb legyen az épületek átvizsgálhatósága, elsősorban a szórakozóhelyek tűzvédelmi ellenőrzése.

Áprilisban a Tijana-törvény kerülhet parlamenti eljárásba. Tijana Jurić szabadkai 15 éves kislányt tavaly gyilkolta meg különös kegyetlenséggel a gyanúsított, Dragan Đurić, akinek a gyilkosságot megelőzően szintén voltak erőszakos cselekedetei. A törvényt, amely a Rendőrségről szóló törvény módosítását javasolja, az újvidéki Jogi Kar szakértői állították össze. A módosítás szerint az eltűnt gyermeket a szülői bejelentést követően azonnal keresni kezdenék, nem várnák meg a 48 óra elteltét, a keresésbe pedig azonnal a speciális erők is bekapcsolódnának.

A Tijana-törvényt több ezer civil támogatta már aláírásával, az édesapa pedig bízik abban, hogy sikerrel járnak a parlamentben is és a törvény módosítására még a tavasszal sor kerülhet.

Tijana esete sajnos nem egyedülálló, hiszen nem sokkal később még két fiatal lány vált gyilkosság áldozatává az országban.

Az állam nem minden esetben bizonyul megértőnek, hiszen a napokban utasította vissza a kormány azt a kezdeményezést, amely lehetővé tenné a súlyos beteg gyermekek szüleinek a munkahelyről való igazolt távolmaradást.

Szerbiában évente mintegy kétszáz gyermek tűnik el, nagy részüknek, mintegy kilencven százalékuknak a fővárosban veszik nyoma. Többségüket szerencsére megtalálják, azonban néhányukat a mai napig keresik, s vannak olyanok is, akiket nem találtak meg élve.

Bízni azonban muszáj, s apró lépésenként talán megváltoztathatóak és jobbá tehetőek a körülmények ebben az országban is. A megtörtént tragédiák ugyan nem törölhetők, ezek a gyerekek, fiatalok nem lesznek újra köztünk, sorsuk által azonban jobbá tehető a világ. Ezek a történetek ugyanis a valódi életről szólnak. Nem a politikusok bársonyszékéről, nem az utazásaikról, nem egyesek sikkasztásairól, hanem a mindennapokról, amelyeket hús-vér emberek élnek. Akik valóban élik és értik a mindennapi élet nehézségeit és akik időt és energiát nem sajnálva tesznek mindennap valamit azért, hogy esetleg a másnap könnyebb, biztonságosabb, élhetőbb környezetté váljon.

Mi pedig annyit tehetünk, hogy támogatjuk ezeket a kezdeményezéseket legalább egy aláírással, vagy a kezdeményezés népszerűsítésével. Semmiképp nem szabad közömbösnek maradnunk, már csak saját gyermekeink és unokáink miatt sem.