2024. március 28., csütörtök

A miénk maradt az acélgyár

A kormány elutasította az amerikai beruházó végleges ajánlatát – Hétfőn közzéteszik a gyár új menedzsmentjének megválasztására irányuló pályázatot

Az egyesült államokbeli Esmark mindenképp azt akarta elérni, hogy az utolsó szó az övé legyen. A nyilvánosság elé nem tárták a különböző ajánlatok részleteit, de tudni lehet, hogy a szerb kormány utolsónak nevezett ajánlatára sem igennel vagy nemmel válaszolt a befektető, hanem egy ellenajánlatot juttatott el az államvezetőséghez. A kormány kedden szinte egész nap a smederevói acélgyár jövőjével volt elfoglalva. Aleksandar Vučić kormányfő lemondott vagy elhalasztott minden keddi programot, s ahogyan arról a közszolgálati tévé a délelőtti órákban beszámolt, még egy kört tárgyalt az amerikai beruházóval. Az információk szerint ezeknek a tárgyalásoknak a középpontjában a szerb kormány azon előfeltétele állt, mely el kívánta lehetetleníteni a foglalkoztatottak elbocsátását, s azok számának csökkentését a nyugdíjba vonulók révén történő úgynevezett természetes csökkentés révén kívánta egyedül lehetővé tenni. Korábban röppent fel egy olyan hír, mely szerint az Esmark legalább 3500 munkástól meg szeretett volna válni az acélművekben.

A Večernje novosti adta hírül, hogy a pitsburghi vállalat az elbocsátások mellett azt is követelte, hogy a szociális programok finanszírozását a kormány vállalja magára. Mindez nagy mértékben megkérdőjelezte a külföldi beruházás realizálását és sokkal inkább annak a kormányfő által még korábban beharangozott B tervnek a megvalósulását helyezte előtérbe, melynek értelmében – érdeklődő és megfelelő partner híján – maga az állam menti a menthetőt az acélművekben.

NEM ÍGÉRTÉK MEG, HOGY MARADNAK

(Fotó: Beta)

(Fotó: Beta)

Az Esmark ellenajánlatának elutasításáról Vučić kedden késődélután megtartott sajtótájékoztatóján számolt be. Azzal érvelt, hogy az utolsó pillanatig megpróbáltak megoldást találni annak érdekében, hogy mégis aláírják a szerződést, ám az amerikai partner nem tudta szavatolni, hogy a szerbiai nyersanyagok kihasználását követően néhány éven belül nem hagyja el az országot, a csőd szélén hagyva ismét az acélgyárat. A miniszterelnök azt mondta, a kormány célja az volt, hogy elkerüljön egy ilyen forgatókönyvet, melyben a jelenleg 170 millió dollárra becsült nyersanyag felélését követően a partner kifogást keresve közli: immár nem jók Szerbiában a piaci feltételek. A megbeszélések legutolsó körében problémák keletkeztek a fejlesztésekbe történő beruházások értéke, illetve a szerb kormánynak adott döntéshozási-aláírási jog körülményei kapcsán is. Vučić kifejtette: számos apróság határozta meg a szerződéskötés esélyeit, bár azt is bevallotta, hogy kedden reggel, az Esmark legújabb ajánlatának felnyitását követően már egyedül ő volt az, aki még hitt a siker lehetőségében, a privatizációval megbízott szakértők és a kormány többi tagja már akkor az elutasítás mellett foglalt állást.

– A döntés nem jelenti a smederevói acélgyár végét. Sokszor azt mondják, a csatát megnyerte valaki, de a háborút még nem. El kell mondani, hogy e döntés az acélgyár kapcsán még csak a csata elveszítését sem jelenti. Még nagyobb energiával folytatjuk a jövőben a vállalat helyzetének rendezése érdekében tett erőfeszítéseket – értékelte a sajtótájékoztatón Vučić.

HOZZÁÉRTŐ VÁLLALATVEZETÉS

A kormányfő beharangozta, hogy már hétfőn meghirdetik a vállalat új vezetőségének kijelölését célzó felhívást, mert a kabinet célja jelentős mértékben növelni a termelést jó menedzsmenttel az acélművek élén. A miniszterelnök azt mondta, tudomása van róla, hogy a világ néhány legnevesebbnek és legsikeresebbnek tartott menedzsere is érdekelt az acélművek irányításának átvételében. Úgy fogalmazott: Szerbia soha nem tudta megfelelően irányítani a gyárat, soha nem volt képes profitot termelni, soha nem tudott jó döntéseket hozni a nyersanyagok beszerzése és az előállított áru értékesítése terén. Ezért van szükség arra, hogy egy külföldi szakembereket felsorakoztató új vezetőség vegye át a vállalat igazgatását – magyarázta Vučić.

Újságírói kérdésekre válaszolva a kormányfő azt mondta, hogy a költségvetésből nem fog több pénz átszivárogni az acélművek életben tartására, erre szerinte egyébként sem lenne szükség, hiszen a gyár nyersanyagban kimutatható vagyona tetemesebb, mint bármikor korábban annak 102 éves történetében. Az adósságok kifizetése kapcsán azt közölte, hogy a smederevói gyár tartozásainak 90 százalékát az állammal szembeni adósságok képezik, így nincs ok arra, hogy valaki a szerződéskötés meghiúsulása miatt a hitelezők haragjától tartson.

TERMELÉSNÖVELÉS ELBOCSÁTÁSOK NÉLKÜL

A kormányfő arra tett ígéretet, hogy mindenki meg fogja tudni őrizni a munkahelyét az acélgyárban, s hogy az új menedzsment megválasztásának is az lesz az egyik alapfeltétele, hogy nem lehet elbocsátásokhoz folyamodni, csupán a természetes munkaerő-csökkenésre számíthat a jövőben a vállalat új vezetősége. A privatizációs folyamat sem áll le, a vállalatot a megfelelő pillanatban ismét felkínálják az érdeklődők számára.

Vučić meggyőződésének adott hangot, hogy az Esmark ajánlatának visszautasítása semmilyen kihatással sem lesz majd a Nemzetközi Valutaalappal hamarosan megkötendő hitelegyezményre, s az Európai Unió támogatására is számít, amikor az acélművek jövőjéről van szó. Mint mondta, a termelést rövid időn belül a háromszorosára fogják növelni, majd novemberben – a második kohó üzembe helyezését követően – az ötszörösét fogja a jelenlegi termelésnek megvalósítani a gyár.

Január 27-én kezdett tárgyalásokat a privatizáció feltételeiről a szerb kormány az amerikai Esmarkkal. A tendert január 9-én hirdették meg, melyre egyedül az Esmark nyújtott be a feltételeknek eleget tevő pályázatot. A tender az acélgyár 80,01 százalékának feltőkésítésére vonatkozott. A gyár mintegy 5000 személyt foglalkoztat.