Nem is volt igazán telünk, hideg sem volt nagyon, én mégis epedve várom már a tavaszt. Talán azért, mert ha hideg nem is, borús, szürke volt az ég, és nekem úgy tűnt, hetekig nem láttam a napot. Most viszont gyönyörűen ragyog, s ettől kedvet kapni a tavaszi kerti munkálatokhoz. Igaz, hogy még csak fejben dolgozom, vagyis tervezgetek, mi mindent kellene megcsinálni, milyen zöldségeket, egynyári virágokat kellene vetni az idén a kertbe, de már ettől sokkal jobb lett a hangulatom, a növényekkel együtt én is újra életre kelek.
A fizikai munka nagyon jót tesz a lelkemnek is, talán ez is hiányzott annyira a téli hónapokban. Ellustult a testem, s ezáltal valahogy én is hajlamosabbá váltam a rosszkedvre. Tettünk hát egy nagy sétát a kertben a fiammal, majd „hátrasétáltunk” – ezt szoktuk mondani, amikor elhagyjuk a gyepes kertet, és kiérünk a házunk mögött lévő földre, amelynek egy része veteményes, a többi pedig gyümölcsös és szőlőskert. Tehát hátrasétáltunk, és felmértük a föld állapotát, s mivel apa javaslatára az ősszel nem végeztünk semmilyen földmunkát, megállapítottuk, hogy amint egy kicsit felszárad a sok csapadék, megműveljük azt, úgymond előkészítjük, alkalmassá tesszük a vetéshez.
Közben pedig jöhet a tervezgetés és a vetőmagok megvásárlása. Bízunk benne, hogy nem lesz annyira csapadékos a nyarunk, mint tavaly, amikor szinte minden zöldség valamilyen betegség következtében beérés előtt megrohadt. Mégis mindenképp kerül az idén a kertbe spenót és mángold, mert ezek könnyen kezelhetőek, és a mángold szinte egész nyáron fogyasztható. Aztán egy kis répa és zöldség is, valamint paszternák, mert az nagyon szépre megnő a kertünkben, a babot pedig mindannyian nagyon szeretjük, az pedig elképzelhetetlen a belefőtt paszternák nélkül. Később vetünk borsót, az idén biztosan többet, mint eddig, mert abból valahogy sosem elég, és zöldbabot is, a sárga fajtát, mert azt is mindannyian szeretjük. Később jönnek a paradicsom- és a paprikapalánták, mert nincs jobb a kertben szedett paradicsomnál. Tavaly megpróbálkoztunk a rukkolával, és az is nagyon szépen sikerült, így biztosan kerül a kertbe az idén is. És az újhagymáról megfeledkeztem. Az lesz az első, amit néhány héten belül földbe teszünk.
Aztán, mint minden évben, ha elmegyek a piacra vagy a szaküzletbe, biztosan elcsábulok, és veszek még másféle vetőmagot is, mert számomra nincs jobb érzés, mint amikor a munkánk gyümölcsét tehetjük az asztalra, amiről tudjuk, hogy egyáltalán nem érintkezett vegyszerrel. És sokszor kicsi is, meg csúnya is, de a miénk.
S majd megfeledkeztem a fűszernövényekről! Alig várom, hogy megszagolhassam a bazsalikomot, amiből tavaly öt különböző félét vetettünk. Már most teljesen bezsongtam!
Végre úton a tavasz, s ezt abból is látni, hallani, hogy egy-egy séta alkalmával már nem csak a verebek csivitelnek, hanem más madarak is énekelni kezdtek.
Ettől már csak az lesz szebb és jobb, amikor a nyári napsütésben leszedjük a zsenge cukkinit, megsütjük nyárson, vagy kirántjuk, és kint ropogtatjuk a cseresznyefa alatt.
