2024. április 18., csütörtök

A függőség nem megfázás

Az újvidéki Duga Rehabilitációs Központ az alkohol-, drog- és másfajta függőségben szenvedő embereken próbál segíteni, az a célja, hogy az élet útvesztőiben rekedt embereknek megmutassa, még a legnagyobb gondokat is meg lehet oldani, ha az egészséges életmódot választják.

A Duga a szerbiai protestáns keresztyén közösség keretében működik, Daniel Kuranji, a Duga Rehabilitációs Központ

Daniel Kuranji, a Duga Rehabilitációs Központ vezetője (Fotó: Ótos András)

Daniel Kuranji, a Duga Rehabilitációs Központ vezetője (Fotó: Ótos András)

vezetője és az egyik alapítója elmondta, 2008-ban az egyház ajtaján rengeteg kábítószer-élvező kopogott be, segítséget kért.

– Mi akkor azt mondtuk, nem foglalkozunk kábítószer-élvezőkkel, és elküldtük őket egyes horvátországi intézményekbe. A drogosok ezután többször is megpróbáltak segítségek kérni, így elhatároztuk, befogadjuk őket. Mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk az embereken, az egyház alapítása óta mindig olyan emberek jöttek hozzánk, akiknek szükségük volt segítségre – mondta a rehabilitációs központ vezetője.

Miután az egyház úgy döntött, befogadja a kábítószer-élvező fiatalokat, a vendégszobákat átalakították, hogy megfeleljenek a hosszabb tartózkodásnak.

– Az első fiatal 2008 végén jött, és utána lassacskán megteltek a vendégszobák. Azt gondoltuk, hogy ötnél több vendéget nem fogadunk be, mert nagyjából ennyien fértek el. Persze, amikor megérkezett a hatodik fiatal, két választási lehetőségünk volt, vagy elutasítjuk, vagy pedig befogadjuk, és szerzünk még egy ágyat. Ez így ment az évek során, a végén 15-en voltak. Az már túl sok volt, mert egyszerűen nem foglalkozhattunk velük úgy, mint azelőtt. Három évvel ezelőtt Temerinben is létrehoztunk egy kihelyezett részleget – magyarázta Kuranji.

A kábítószer-függőségtől szenvedő fiatalok nem juthatnak olyan egyszerűen be a központba, először beszélgetésre fogadják őket. Ha a központ dolgozói úgy gondolják, segíthetnek rajta, akkor befogadják őket. A központba érkezők először Temerinben tartózkodnak két-három hónapot, ezután az újvidéki központba érkeznek.

Aleksandar Janić Jana, a Duga rehabilitációs programjának a vezetője (Fotó: Ótos András)

Aleksandar Janić Jana, a Duga rehabilitációs programjának a vezetője (Fotó: Ótos András)

Aleksandar Janić Jana, a Duga rehabilitációs központ dolgozója elmondta, lelkimunka-terápiát alkalmaznak. A munka a legfontosabb része a gyógyulásnak, a rehabilitáción részt vevő fiataloknak arra van szükségük, hogy ne gondolkozzanak folyton azokon a dolgokon, amelyek a függőséghez vezették őket, és a fizikai aktivitások erre hatékonynak bizonyultak. Nem nehéz munkáról van szó, de szigorú szabályok szerint élnek az itt gyógyulók, megvan a mindennapi beosztásuk, dolguk. A munkán kívül kötelesek karbantartani az épület kerthelyiségét, ügyelnek a tisztaságra, szobáikban mindennap feltakarítanak, ruháikat rendbe rakják a szekrényekben.

Minden reggel nyolc órakor egyórás előadást hallgatnak a központ gyógykezeltjei. Az előadás a függőség problematikájáról szól, arról, hogyan lehet elfogadható megoldásokat találni az életben felmerülő problémákra. Kilenc órától mindenki jelentkezik az aznapi munkafeladatára, a munka délután három óráig tart. Természetesen, ha több munka akad, akkor eltarthat tovább is. A rehabilitációs központ költöztetéssel is foglalkozik, az újvidékiek már jól ismerik az intézményt, mert kiválóak a szolgáltatásaik. Két-három nagyobb kombival rendelkeznek, itt akad a legtöbb munka.Ezenkívül meszelést és hordármunkát is vállalnak. A rehabilitációs központ temerini részlegében minifarmot létesítettek, állatokat gondoznak, zöldségeket termesztenek. Minden munka egyfajta változást jelent a gyógykezeltek számára.

– Nemcsak azért jöttek ide, hogy leszokjanak a drogról vagy az alkoholról, hanem azért, hogy rendes emberekké váljanak, munkaszokásaik alakuljanak ki, megtanulják, mi a felelősség, olyan mindennapjaik legyenek, mint a hétköznapi embereké. Nem az a legfőbb célunk, hogy leszoktassuk őket a drogokról, alkoholról, hanem az, hogy rendes embereket neveljünk belőlük – mondta Jana.

A rehabilitációs központ állandó kapcsolatot tart fenn a Vajdasági Klinikai Központ függőségi osztályával. Mindig kikéri a pszichiáterek véleményét, készen áll-e a függőségben szenvedő személy arra, hogy bekapcsolódjon a rehabilitációs központ életébe, de magában a programban már nem vesznek részt pszichiáterek.

Aleksandar Janić Jana elmesélte, ő is a függőség rabja volt, 18 évesen már alkoholista volt. Jana szerint azért fordult az alkohol felé, mert olyan problémái voltak az életben, amelyeket nem volt képes megoldani egyedül, és az alkoholban kereste a kiutat.

– Nem maga a drog vagy az alkohol a probléma, hanem egy mélyebb lelki sérülés, ezt kell megoldani. Ha a probléma lényegét nem oldjuk meg, akkor mindenfajta próbálkozás hiábavaló, olyan ez, mintha rossz fogat javítás nélkül tömnének be. A függőséget mindig egy olyan gond okozza, amelyet egy bizonyos személy régebben tapasztalt, és ezt a problémát nem a megfelelőképpen oldotta meg – magyarázta Jana.

A rehabilitációs központ egy olyan közösség, ahol a gyógykezeltek ugyanazzal a gonddal küzdenek.

– Ide mindenki önként jelentkezik, a központban olyan feladatokat kapnak, amelyeket tiszta fejjel kell megoldani, a feladatok elvégzésével új problémamegoldó gondolkodást sajátítanak el. Én kilenc alkalommal próbálkoztam meggyógyulni a pszichiátrián, de a mai orvostudománynak nincsenek megfelelő gyógymódjai a függőség gyógyítására. A függőség nem olyan, mint a megfázás, nem lehet azzal megoldani, hogy lefekszünk az ágyba, három hétig antibiotikumot iszunk, és meggyógyulunk.

A rehabilitációs központ gondozottjai a napi munka közben (Fotó: Ótos András)

A rehabilitációs központ gondozottjai a napi munka közben (Fotó: Ótos András)

Ez így nem megy. Muszáj visszatérni a probléma eredetéhez, ahhoz a kereszteződéshez, ahol rossz irányba fordultál, és onnan kell a helyes úton elindulni. Számomra az a szeretet volt a kulcsfontosságú, amelyet itt, a központban éreztem, és amelyet mindenki megkap. Ide úgy érkeztem, mint egy kirekesztett ember, és egyszerre úgy éreztem, én ide tartozom. Azok az emberek, akik ide befogadtak, nem is ismertek, de egyenrangúként kezeltek, elfogadtak annak ellenére, hogy tudták, min mentem keresztül. Nagyon fontos volt még, hogy hasznosnak éreztem magam, most már tisztában vagyok azzal, hogy azok a munkák, amelyeket rám bíztak, nem is voltak olyan fontosak, de én akkor nagyon jól éreztem magam, amikor elvégeztem a rám szabott feladatot. Nagyon sokáig csak a rossz dolgokra reagáltam, és természetesen azt is rosszul, a jóval azonban nem tudtam mit kezdeni. A központ programja során az egészséges érzelmek lassan felébredtek bennem, és megnyíltam az új dolgok előtt – mesélte Jana. Hozzátette, a kábítószer nemcsak egy ember problémája, hanem az egész társadalomé is. Az emberek sokszor azt gondolják, a függőség csak az egyénnek okoz gondot, de valójában családok esnek szét, emberi kapcsolatok szűnnek meg, vállalatok jutnak csődbe emiatt.

A gyógykezeltek a központot elhagyhatják minden pillanatban, de csak akkor jöhetnek vissza, ha a program vezetői jóvá hagyták az eltávozásukat, ha engedély nélkül hagyják el a gyógykezelést, nincs jó vége.

– Azok a gyógykezeltek, akik ránk hallgattak, csak akkor hagyták el a programot, amikor mi már úgy mértük fel, felkészültek újra önállóan élni, ők ma is rendes életet élnek. Azok viszont, akik nem tartottak ki, és idő előtt elhagyták a központot, pórul jártak. Most ünnepeltük a hatodik szülinapunkat, a Duga programján több mint kétszáz fiatal ment át, ami nem kevés. A rehabilitációs központ programja 14-től 16 hónapig tart, öt részből áll. Az első fázisban a fiatalok Temerinbe érkeznek, itt lassan hozzászoknak a központ programjához, ez egy nyugodt környezet, és erre nagy szükségük van az elején. Egy-két hónap után Újvidékre érkeznek, ez a második fázis, és ez a leghosszabb, személytől függően kb. 6 hónapig tart. Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a lelki sérülések gyógyulására és a felelősségérzet kialakítására. A program harmadik fázisában önálló feladatokat kapnak, pl. a vezetőket megbízzuk a költöztetésekre használt kombik vezetésével. A negyedik és az ötödik fázis a program utolsó fejezetei, lassan megengedjük, hogy meglátogassák hétvégén családjukat, természetesen állandó monitoring alatt vannak. A program utolsó része már nem a rehabilitációs központban zajlik, van egy bérelt lakásunk a városban, a fiatalok már ott élnek, de kötelesek mindennap munkára járni a rehabilitációs központba, itt tartózkodnak 8-tól 15 óráig. A szabadidejüket ők is megtervezhetik, de csak úgy, hogy velünk is egyeztetnek, állandó felügyelet alatt vannak, ellenőrizzük, hogyan találták fel magukat – részletezte a programot Jana. Hozzátette, mindig megpróbálnak segíteni azokon, akik sikeresen befejezik a központ programját. Ha van hely, akkor munkát adnak nekik a központban, ha nem, akkor más magánvállalatokkal is jó kapcsolatokat ápolnak, és sokszor felajánlanak egy-két megüresedett munkahelyet.

Siniša Prodanović ma már a Duga foglalkoztatottja, előzőleg azonban ő is a program gyógykezeltje volt.

– Mielőtt jelentkeztem volna a rehabilitációs központ programjára, pokol volt az életem. Többfajta drogot fogyasztottam, marihuána, LSD, heroin, extasy, különféle gombák… minden létező kábítószert kipróbáltam. Először kíváncsiságból próbáltam meg, de idővel egyre inkább rákaptam, és észrevettem, nem tudok szabadulni a drog fogságából. Több mint 15 évig kábítószereztem, a végén már mindenfélével foglalkoztam, drogot árultam, loptam, a családom szétesett, a házasságom tönkrement, a vállalkozásom csődbe jutott. Csak a legvégén vallottam be magamnak, hogy komoly problémáim vannak.

Azt hiszem, ez a legfontosabb pont, bevallani magadnak, hogy komoly gond van. Csak akkor lehet megindulni a gyógyulás útján. Ismerőseimtől hallottam a rehabilitációs központról, eljöttem beszélgetésre, és pár nap múlva befogadtak. Tizenöt hónapot töltöttem a központban, a legnehezebb az elején volt, amikor meg kellett változtatnom addigi életmódomat, szokásaimat, de sikeresen befejeztem. Ha kellett, mindig visszajöttem, és segítettem a központnak, majd Kuranji úr úgy döntött, alkalmaznak a központ munkásaként, most már egy és fél éve itt dolgozom. Visszatértem az egyetemre is, 15 évvel ezelőtt pszichológusnak tanultam, a napokban vizsgáztam nyolcasra. Én azt ajánlom minden függőségben szenvedőnek, ismerje el, hogy problémája van, mert sokan úgy gondolják, aki egyszer rászokott, az már nem szokhat le. Ez egyáltalán nem igaz, van megoldás, és megéri kilábalni a függőségből, mert más világ vár ott kint – magyarázta Prodanović.

A Duga nemsokára egy női rehabilitációs központot nyit Újvidéken, minden elkészült, most végzik az utolsó simításokat.

– Hat év sikeres munka után elmondhatom, azok a személyek, akik sikeresen elvégezték programunkat, ma kiváló emberek. Úgy gondoltuk, elérkezett az idő, hogy a függőségben szenvedő nőket is befogadjuk, ezért elhatároztuk, nyitunk egy női részleget is. Készen állunk azoknak a fogadására, akik úgy érzik, nem látnak kiutat, és elhatározták, meg szeretnének gyógyulni – mondta Kuranji.

A rehabilitációs központ programja ingyenes, a gyógykezelteket azonban el kell valamiből tartani, ezért a központ költöztetéseket vállal, használt ruhát gyűjt, majd ezeket értékesíti, fizikai munkákat végeznek időnként egyes városi közvállalatoknál. Kuranji elmondása szerint a működéshez szükséges pénz 35 százalékát képesek önerőből megteremteni, a többit támogatásokból, adományokból pótolják.

@keretes

A Duga rehabilitációs központ minden csütörtökön 18-tól 20 óráig ingyenes előadásokat, beszélgetéseket tart a függőség témájában, további információkat a 063/565-363-as telefonon kaphatnak. A Duga címe: Novak Radonjić utca 19., Újvidék.

Nyitókép: A rehabilitációs központ gondozottjai a napi munka közben (Fotó: Ótos András)