2024. április 23., kedd

Hát a gazdának mit hoz 2015?

Gyertyaszentelő, azaz február másodika nevezetes nap az időjóslásban. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért: „Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön.” A Muravidéken úgy tartották: „Gyertyaszentelőkör, ha esik a hó, fúj a szél, / Nem tart sokáig a tél.” A Drávaszögben gyertyát szúrtak a földbe. Ha mélyen lehetett leszúrni a sárba, az azt jelentette, hogy sokáig fog még tartani a tél. Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Ismert a medvével való jóslás is: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy barlangjába, és még negyven napig tart a hideg.

A kilátások pedig olyanok, hogy bizony a tél nem sokáig tart már. Legalábbis a hosszú távú előrejelzés szerint. Ha a jóslat beválik, nyugodtan elmondhatja a gazda, szerencsénk volt. A karácsony másnapján kezdődő lehűlés, jég mindössze mintegy 10 napon át tartotta fogságában a szántókat. Ez idő alatt nem károsodott a búzavetés, mert a hótakaró megvédte. A termelők nem panaszkodhatnak a lehullott csapadékmennyiségre sem, hisz volt bőven belőle, sőt annyi, hogy már baj is lehet, hisz egyes községekben megjelent a talajvíz. Az, ami rossz, hogy helyenként bibliai méretű rágcsálóinváziót észleltek a szakemberek. Mindent összevetve, egy átlagos év elé néz a termelő – gondolná a tájékozatlan olvasó.
Nem így van. A jelenkori termelő ugyanis már nem a jóslatokra alapozza a gazdálkodást, és nem a „medvejelenéstől” teszi függővé terveit. Jól tudja, egyik szemét a váltóirodákon feltüntetett árfolyamlistára, a másikat pedig az árutőzsdén kialakult árakra kell szegeznie – folyamatosan. Ez a modern kori gazdálkodás követelménye – aki nem tartja be, biztosan veszít. Ámbár az is megtörténhet, hogy akkor is veszít, ha árgus szemekkel figyeli a trendeket – mert nálunk csak az a biztos, hogy semmi sem biztos. Ez pedig azért van, mert nem működnek a piacgazdálkodás törvényszerűségei: hiába az Újvidéki Terménytőzsde – az árakat valaki a háttérből irányítja úgy, ahogy megfelel neki, történetesen a felvásárlónak, feldolgozóiparnak, exportőröknek, és legyünk őszinték, az államnak is. Nehezen lehet ugyanis elképzelni, hogy ha már lefaragták a közszférában a fizetéseket, ugyanezt nem teszik meg a termelő bevételeivel – kerülőúton. Hogy kívülről úgy látsszon, „a tőzsde, a túlkínálat, a bőséges év” miatt estek a felvásárlási árak.

Mit várhat a gazda, ha tudja, monopóliumok országában él. Íme a bizonyíték: tavaly a cukorrépa-termelők a vetés előtt megkötött szerződések ellenére sem tudták érvényesíteni a pontosított felvásárlási árakat, tavalyelőtt ugyanez történt a napraforgó-termelőkkel... Egy másik bizonyíték: az őszi terménybetakarítás előtt két hónappal a tőzsdén megjelent a 2014-es termésű szójabab ára: elővételben 38 dinár. A termelőket meglepte az ilyen nagyarányú árzuhanás. Hogyisne, amikor előtte a szójabab kilója 58,50 dinárba került, de hirtelen, egy hét alatt 30 százalékkal csökkent az ára, aztán még egy hét elmúltával további 18 százalékkal zuhant arra a szintre, amelyet 2 hónappal a betakarítás előtt „álmodtak meg” a felvásárlók. Ilyen nagyarányú árcsökkenést a világ egyetlen árutőzsdéjén sem jegyeztek. És fűzzük hozzá azt is, az ilyen gyakorlat jogállamokban büntetendő! Nem így Szerbiában!

Közben a fejekben teljes a zűrzavar. Újév után megbolydultak az árfolyamok. A gazdák tanácstalanok, mert látják, hogyan, miként értéktelenedik el munkájuk eredménye. A termelőknek dinárban fizetnek, de az alapanyagok árát az euróhoz kötik. A termelők veszítenek, méghozzá többszörösen. Elsősorban azért, mert a hazai valuta értéke az euróhoz képest folyamatosan gyengül, ugyanakkor pedig az euró veszíti az értékét más vezető valutákhoz képest (függetlenül attól, hogy az Európai Unió leértékeli saját valutáját az 1000 milliárdos kötvénycsomagjával).

Mit hoz hát a gazdának 2015? Régi igazság, minden rosszban van valami jó. Akármilyen furcsán hangzik, jó, hogy a dinár gyengül, mert ez kedvez a kivitelnek. Csupán január első három hetében a dinár több mint 8 százalékot veszített értékéből a dollárhoz viszonyítva. Miért foglalkozunk éppen a dollárral? Csupán csak azért, mert a gabona ára a nemzetközi árutőzsdéken nem az euróhoz, hanem a dollárhoz van kötve. A dollár pedig jól áll. Ebből kifolyólag a gabonának nálunk is meg kell drágulnia. Kellene.

Nem bocsátkozhatunk jóslatokba, mert még ráhibázhatnánk!