A zombori Berta Ferenc Zsebszínház januári Találkozásainak vendége a szabadkai Életjel Kiadó és egyik szerzője, Fekete J. József volt, akinek két kötete, az Ami átjön és az Idegenség/érintettség került bemutatásra. A rendezvényen a könyveket meg lehetett vásárolni, és aki vett belőlük, ajándékba választhatott egy másik Életjel-kiadványt is.
A rendezvény kezdetén Kovač Stipan műkedvelő festő megnyitotta Milorad Rađenović festményeinek és rajzainak kiállítását. Kovač méltatta a kiállítónak a ’76-os Képzőművészeti Csoport vezetőjeként, pedagógusként és alkotóként kifejtett munkáját. Rađenović pedig az egymásnak megfeleltethető rajzok és festmények tárlatkoncepciójáról a következőket mondta: – Tizenkét éves koromtól, disznópásztorkodás közben kezdtem rajzolni, máig ötezer rajzot készítettem, ebből négyezret őrzök. Az embernél nem lehet mindig festőállvány meg vászon, viszont papír meg ceruza igen, így nálam is akad mindig. Ha megfelelő motívumra lelek, a helyszínen lerajzolom, majd odahaza megfestem. Azt a folyamatot kívántam bemutatni a kiállítással, ahogy a rajz átalakul festménnyé.
Mgr. Dévavári Beszédes Valéria kiadóvezető az idén 57 éves Életjel kapcsán kiemelte, hogy az intézmény 47 éve foglalkozik könyvkiadással, és mindig értékes könyveket jelentetett meg, legyen szó irodalomról, irodalomtörténetről, színházról, képzőművészetről, természetvédelemről. Megbecsüléssel szólt a zentai zEtna kiadóról, amely alkotói műhelyeket hozott létre, és kifejtette, hogy éppen az ilyen tevékenységben látja a kis kiadóházak szerepét, meg a konkurenciateremtésben, ami a minőség megőrzésére sarkall. Örömét fejezte ki, hogy az Életjel szerzői körébe tartozik például Hózsa Éva és Fekete J. József is, akinek legutóbbi könyve elnyerte a szerb művelődési minisztérium támogatását, amire kiadóvezetőként nagyon büszke. Hangsúlyozta, hogy ez a könyv gyors egymásutánban több méltatást kapott, és elvárta volna, hogy vita középpontjába kerül.
Dr. Káich Katalin professor emerita, az Idegenség/érintettség egyik recenzense Hózsa Éva előadásaiban és Fekete írásaiban látja azt az egységesítő nézőpontot, amely nem tesz különbséget irodalmi szekértáborok, érdekcsoportok között.
– Így volt ez a korábbi, Ami átjön című kötetben is, amelyben a szerző a Kárpát-medence magyar irodalmával foglalkozott, és ott is betűrendbe szedve állította egymás mögé az írókat, miként a mostani, a vajdasági magyar irodalomra összpontosító könyvében is teszi. Együtt látja a Vajdaságban maradottakat és az innét elszármazottakat, a különböző kiadók köré csoportosuló szerzőket, noha a számba vettek közül többen bizonyára nem ülnének egymással egy asztalhoz – mondta a recenzens. Káich Katalin, miként Beszédes Valéria és Hózsa Éva is tette, körüljárta a szerző gondolatát, miszerint a helyi érték önmagában nem provinciális, viszont a helyi színezet önmagában még nem művészi érték.
A másik recenzens, dr. Hózsa Éva elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a zombori rendezvényen, kritikáját a kiadóvezető tolmácsolta. Tekintettel arra, hogy a bemutatott kötetek alcíme Magyar olvasókönyv és Magyar olvasókönyv 2., Hózsa Éva egyebek közt a következőket írta: „Az alcím (a paratextus) az irodalomtörténész és kritikus Fekete J. József koncepciójáról tanúskodik, arról, hogy nincs külön vajdasági magyar irodalom, csak egységes magyar irodalom, csak egységes magyar irodalomban és kultúrában gondolkodhatunk. Létezik viszont a gyűlölve szeretett »vajdaságiság« mint lehetséges beszédmód, amelyet a szerző az idegenség élményéhez, az identitástudat és határátlépés problémaköréhez kapcsol, az olvasókönyv bevezetője ezeket az összefüggéseket járja körül.”
A rendezvényen közreműködött a Zsebszínház Kisegyüttese. A könyveket meg lehetett vásárolni, és aki vett belőlük, ajándékba választhatott egy másik Életjel-kiadványt is. A februári Találkozások vendége a Forum Könyvkiadó és Silling István Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban című kötete lesz.
