2024. április 18., csütörtök

Filmvetítéssel emlékeztek Zentán

A nemzetközi holokauszt-emléknap alkalmából Andrzej Wajda Korczak című filmjét tekinthették meg az érdeklődők

Andrzej Wajda Korczak című, a zsidó származású lengyel pedagógusnak, Janusz Korczaknak emléket állító filmjének vetítésével emlékeztek meg az auschwitz–birkenaui haláltábor felszabadulásának hetvenedik évfordulójáról a nemzetközi holokauszt-emléknap alkalmából kedden este a Zentai Alkotóházban.

A rendezvény kezdetén Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, aki hangsúlyozta, a zsidóság történelmi tragédiája mindannyiunk tragédiája kell hogy legyen, hiszen a magyarországi zsidóság deportált része a magyar nemzettest része volt.

– Az idén kettős jelentősége van a megemlékezésnek, hiszen már jó ideje minden év januárjában megemlékezünk az auschwitz–birkenaui haláltábor felszabadulásának évfordulójáról, idén külön súlyt adott a megemlékezésünknek, hogy éppen hetven évvel ezelőtt történt meg ez az esemény. Ha azt mondjuk, hogy a tavalyi év, a magyar zsidó holokauszt hetvenedik évfordulója a maga módján gyászünnep volt, hiszen a magyarországi vidéki zsidóság deportálásának hetvenedik évfordulójára emlékeztünk, akkor az idei picit talán örömünnepnek is számíthat, hiszen azok számára, akiknek sikerült túlélniük a haláltáborokat, és megélték a felszabadítás pillanatát, ez mindenképpen az volt – magyarázta Pejin Attila.

Az egybegyűltek a megemlékezés keretében közösen megtekintették Andrzej Wajda 1990-ben készült Korczak című életrajzi filmjét, amely a zsidó származású lengyel pedagógusnak, Janusz Korczaknak állít emléket, aki annak ellenére, hogy saját életét megmenthette volna, úgy döntött, nem hagyja magára a gondviselésére bízott árva gyermekeket, és felszállt velük a haláltáborba tartó vonatra. – Korczak nagy népszerűségnek örvendett, aminek köszönhetően amikor az általa gondozott gyermekekkel együtt felszállt volna a vonatra, egészen az utolsó pillanatig meg szerették volna menteni, mégis nemet mondott, hiszen mivel az egész életét a gyermekek nevelésére, védelmére tette fel, egészen az utolsó pillanatig velük akart lenni. A film főhőse mellett azonban nem szabad megfeledkezni a rendezőről, Andrzej Wajdáról sem, akinek ez egy idősebb kori filmje, ám nem saját döntése volt az, hogy csak 1990-ben készítette el, hiszen korábban többször is megpróbálkozott vele, ám az akkori lengyel hatalom és a lengyel társadalom nem fogadta el az erre irányuló törekvéseit, a rendszerváltás után viszont elérkezett a pillanat, amikor elkészíthette – hangsúlyozta Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője.