Filip David, a NIN irodalmi díjának idei nyertese sértőnek minősítette, hogy Szerbiát és a szerb kormányt Aleksandar Vulin foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter képviselte az Auschwitzban megtartott holokausztmegemlékezésen.
– Ezt azért mondom, mert ismerem az életrajzát és pályáját, tudom, miről mit mondott a kilencvenes években. Biztos vagyok abban, hogy találhattak volna olyan személyt, aki arra érdemesebb módon képviselte volna az országot a főhajtás során. Hogy miért kell minderről beszélnem? Hát elsősorban azért, mert Szerbia az én hazám, melyre büszke szeretnék lenni, nem pedig szégyenkezni miatta – közölte David a vajdasági közszolgálati televíziónak adott nyilatkozatában.
Arra emlékeztetett, hogy Belgrád területén összesen hat fogolytábor létezett a második világháború ideje alatt. Veszélyes próbálkozásoknak nevezte a történelem megmásítására és a megszállókkal együttműködők rehabilitálására tett gyakori kísérleteket. Milan Nedić esetét említette. Belgrádban, mint mondta, a zsidó közösség nagyszámú tagja vesztette életét, ezért számít megalázónak a Nedić rehabilitálása érdekében tett minden lépés. Dokumentumok bizonyítják, hogy járt a megszállók képviselőinél, és javasolta a „zsidó kérdés” minél gyorsabb rendezését – fogalmazott Filip David.
Arról számolt be, hogy a világháború alatt őt és családját a szerémségi Manđelosban fogadták be, Kalinićre változtatták a vezetéknevüket, s a lelkükre kötötték, senkinek se árulják el, hogy David az igazi vezetéknevük.
– Felgyújtották volna az egész falut, ha kitudódik, kik is vagyunk valójában, kik rejtegetnek bennünket. Ez volt a szokásos büntetés azok számára, akik zsidókat bújtattak el otthonaikban. A szerbiai zsidóság 85 százaléka veszett oda a második világháború alatt. Azok maradtak csupán életben, akiknek volt olyan szerencséjük, hogy valakinél el tudtak bújni. Éppen ezért teljesen igazságtalan, amikor szerbellenesként beszélnek valakiről, aki nem akar mást, csak annyit, hogy derüljön ki az igazság az olyan személyekről, mint Nedić. Ennek az igazságnak pedig igenis ki kell derülnie – értékelte a NIN-díjas író.
Véleménye szerint ma Szerbiában a következő aforizmával összhangban élnek az emberek: Nem normális, aki itt normális marad. Ebben az országban olyan értékek számítanak elfogadhatatlannak, amelyek minden civilizált társadalomban teljesen normálisnak számítanak. Megállapította, hogy a kilencvenes évek háborúi legalább ötven-hatvan évvel vetették hátra az országot.
