„Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”), olvashatták, láthatták az Auschwitz I. tábor főkapujának tetejére biggyesztett cinikus feliratot mindazok, akiket a II. világháborúban oda hurcoltak a nácik, vagy a szövetségeseik szállíttattak oda, rendszerint zárt marhavagonokban, szigorú őrizet és élőlényekhez méltatlan körülmények között.
Holokauszttúlélő helyez el egy rózsaszálat a „halál fala” előtt (Fotó: Beta/AP)
Auschwitz I. és a tőszomszédságában létesített Auschwitz II. (Birkenau) az Adolf Hitler náci diktátor vezette Németország által elfoglalt országokban létesített koncentrációs és megsemmisítő táborok közül a legnagyobb volt. A megszállt Lengyelország déli részén, Oświęcim (németül: Auschwitz) város közelében működött 1940 derekától egészen 1945. január 27-éig, amikor a Vörös Hadsereg (kötelékében szolgáló első ukrán front) katonái felszabadították.
A rendkívül fontos esemény 70. évfordulójáról tegnap sokan – közöttük a borzalmak túlélői – emlékeztek meg az auschwitz-birkenaui haláltáborban (melynek jó része ma is áll), és fejezték ki tiszteletüket az ott elpusztított több mint egymillió áldozat iránt. A főhajtáson mintegy negyven állam képviselője is részt vett.
A szervezők ezúttal azonban a „Hallgasd meg a túlélők szavát” mottó jegyében állították össze a megemlékezés programját. A politikusok helyett inkább a holokauszt megjelent túlélői beszéltek. Azért, hogy az emberi történelem legsötétebb fejezetének tanúiként – Piotr Cywiński, az Auschwitz Múzeum és Emlékhely igazgatójának megfogalmazása szerint – a katasztrófákat kiváltó „megalázásra, megvetésre és emberirtó hajlamainkra” figyelmeztessenek.
Az auschwitzi túlélők – már látogatóként – ismét átlépik a hírhedt feliratú kaput (Fotó: Beta/AP)
A politikusok egy része még az évforduló alkalmából is hajba kapott. Moszkva nehezményezi, hogy Vlagyimir Putyin elnök (vélhetően az ukrán háborúban játszott orosz szerepért) Varsótól nem kapott névre szóló meghívót a megemlékezésre, s ezért tegnap inkább el sem ment Oświęcimbe.
A hétvége óta több országban – magas rangú állami vezetők – is megemlékeztek a hitleri „halálkomplexum” felszabadításáról, melynek dátumát (január 27-ét) a német kormány 1996-ban a Hitler-féle nemzetiszocializmus áldozatainak hivatalos emléknapjává nyilvánította.
A Berlinben rendezett hétfői megemlékezésen – Angela Merkel kancellár mellett – Auschwitz poklának két túlélője is beszédet mondott. Az egyikük Fahidi-Pusztai Éva volt, másikuk a lengyel Marian Turski történész. Szerinte a felnövekvő generációknak tudniuk kell, hogy amikor ma valakit megaláznak a vallása vagy származása miatt, az olyan, mintha Auschwitz elölről kezdődne.
A megannyi kutatás ellenére még mindig csak megbecsülni lehet az áldozatok számát, pontosan nem lehet megmondani, hogy Auschwitz-Birkenauban hány embert pusztított, majd (a birkenaui krematóriumokban) égetett el tervszerűen a megsemmisítőapparátus. A legújabb kutatások 1,1–1,6 millióra teszik az áldozatok számát, akiknek óriási többsége (csaknem 90 százaléka) zsidó volt. A Hitlerrel kollaboráló budapesti kormány 1944-ben mintegy 440 ezer magyar zsidót deportáltatott haláltáborokba (nagy részüket a rendkívül szigorúan őrzött Auschwitzba), ahol a nácik nemcsak értékeiktől, ruháiktól fosztották meg az érkezőket, de az emberi mivoltuktól, a nevüktől, s végül az életüktől is.
Auschwitz-Birkenauban csak kevesen élték túl a borzalmakat, a szökés pedig legfeljebb háromszáz embernek sikerült. Amikor a Vörös Hadsereg katonái megérkeztek, néhány ezer foglyot (egyes becslések szerint 7500-at) találtak élve a táborban, amelynek evakuálását már napokkal korábban megkezdte az őrség.
A háború után Auschwitz a második világháborúban elkövetett tömeggyilkosságok és a zsidók elleni népirtás tragikus szimbólumává vált.
Nyitókép: Holokauszttúlélő helyez el egy rózsaszálat a „halál fala” előtt (Fotó: Beta/AP)
