2024. március 29., péntek

Mégis lehet szénnel szemben

Az elmúlt 135 év legforróbb decemberén vagyunk túl. Amerikai és japán szakmai szervezetek erősítették meg, hogy nemcsak a múlt hónap átlaghőmérséklete volt a legmagasabb a földkerekségen, hanem a 2014-es esztendőé is. Legalábbis azóta, amióta az 1880-as évek elején megkezdődtek a hivatalos mérések.

Az Egyesült Államok Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatala ehhez még hozzáfűzte: bolygónk tavalyi átlaghőmérséklete 14,6 Celsius-fok volt. Ez szintén rekordnak számít, hiszen a Földön még nem regisztráltak ekkora értéket, amely ráadásul 0,69 fokkal magasabb a XX. századi globális átlagnál.

A sok-sok csúcsérték azonban nem örömteli, hanem vészjósló állapotokat vetít előre. A Földnek ugyanis kiegyensúlyozott időjárásra van szüksége, a hőmérséklet folyamatos emelkedése katasztrófával fenyeget.

A klímaszakértők lassan már naponta riadót fújnak, rendszerint megjegyezve, hogy a Föld történetében időnként előfordultak nagy felmelegedések és lehűlések (jégkorszakok). Többségük azonban arra is figyelmeztet, hogy az utóbbi évek gyors hőmérsékleti változását, a globális felmelegedést az emberi faj felelőtlen egyedei és közösségei okozzák. Először a világtörténelemben.

A problémák forrásának az ipar és az ember tevékenysége révén a levegőbe kerülő óriási mennyiségű szén-dioxid, nitrogén-oxid, valamint más veszélyes anyagok okozta üvegházhatású gázokat tartják. A légkörben felszaporodó gázok azért veszélyesek, mert megakadályozzák, hogy a Földre érkező napsugarak gerjesztette (hő)energia egy része visszajusson a világűrbe, ami miatt bolygónk hőmérséklete már évtizedek óta fokozatosan növekszik. Ennek következtében folyamatosan olvadnak a gleccserek, nő a tengerek vízszintje, egyre gyakoribbak az áradások, s még kegyetlenebbek a szárazságok.

Ha az emberiség meg akarja fékezni a globális felmelegedést és a bolygó súlyos károsodását, vissza kell fognia az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Erre viszont a légkör legnagyobb szennyezőit is rá kellene venni. Tudományos érvekre támaszkodva sokan, sokszor próbálkoztak már meggyőzni az érintetteket a környezetvédelmi politikájuk gyökeres megváltoztatására. Japánban 1997-ben fontos nemzetközi megállapodást is elfogadtak az országok (a Kiotói Jegyzőkönyvet), de egészen 2014 végéig látványos előrelépés nem történt a szennyezés megfékezésére indított harcban, sem az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Annak ellenére sem, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv az üvegházhatású gázok, mindenekelőtt a szén-dioxid kibocsátásának mérséklésére kötelezi az aláíró fejlett ipari államokat. A baj a dokumentummal az, hogy a légkör és a Föld két legnagyobb szennyezője, az Egyesült Államok és Kína nem írta alá. Egyikük sem vállalt kezességet azért, hogy csökkenti a károsanyag-kibocsátást, holott a veszélyes gázok és mérgek csaknem 40 százalékát juttatják a légkörbe.

Tavaly azonban a világ két legnagyobb gazdasági hatalmának is számító ország végre belátta: változtatni kell eddigi magatartásukon. Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) pekingi csúcsértekezletének apropóján (2014. november 12-én) tartott amerikai–kínai elnöki találkozón fontos – bár nem kötelező érvényű – klímavédelmi megállapodást köttetett.

Washington és Peking ígéretet tett a Föld felmelegedését okozó károsanyag-kibocsátás korlátozására, illetve csökkentésére. Igaz, nem azonnali hatállyal, de már önmagában az is nagy szó, hogy az üvegházhatású gáztermelők két óriása először fogalmazott meg ilyen vállalást. Sőt, Kína először nevezett meg időpontot a szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. Peking jelezte: legkésőbb 2030-tól folyamatosan csökkenti az üvegházhatású gázok „előállítását”. A tervek szerint az USA már a következő tíz évben – a 2005-ben regisztrált éves szinthez képest – 26–28 százalékkal fogja vissza a kibocsátást.

Ez ugyan biztatónak tűnik, de a Föld csak akkor lélegezhet föl, ha az érintettek teljesítik novemberi ígéretüket. Addig az egyezség inkább szimbolikusnak mondható. Ám még így is fontos lehet, mivel arra utal, hogy a két ország kezdi komolyan venni a problémát, s annak kezelésére vonatkozó elszántságát a legmagasabb politikai szinten is kinyilvánította.

Az idő azonban sürget. Az 1950-es évek óta ugyanis már legalább 0,7 Celsius-fokkal emelkedett a bolygó átlaghőmérséklete.

Soha nem volt tehát ennyire egyértelmű, hogy csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást, illetve a globális felmelegedést. Szakértők szerint, ha nem kezdődik meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának (mielőbbi) jelentős mérséklése, a Föld átlaghőmérséklete 2–4 Celsius-fokkal lesz magasabb, mint az iparosodás előtti időkben volt. Ez pedig súlyos természeti katasztrófákat, hatalmas pusztításokat okozhat. Afrika felperzselődne, és élhetetlenné válna, több ország – így Banglades, Egyiptom, vagy épp Hollandia – ugyanakkor (részben) víz alá kerülne. A radikális klímaváltozás migrációs, gazdasági, sőt háborús kockázatokat is rejt.

A kormányok ezért egyre nagyobb elszántsággal igyekeznek az eddiginél jobb megoldást találni a problémára. A törekvés része a felemásra sikeredett Kiotói Jegyzőkönyv lecserélése. Az előkészületek gőzerővel folynak, s a remények szerint az ENSZ tagállamai az év végén Párizsban elfogadnak egy új, átfogó klíma- és környezetvédelmi megállapodást.

Mindazonáltal a francia fővárosban aláírandó globális éghajlatvédelmi egyezmény csak 2020-ban lépne életbe, vagyis az általa elvárt károsgáz-csökkentés akkortól lenne érvényes. Az emberiség egyelőre tehát azzal vigasztalódhat, hogy már csak addig kell valahogy kibírnia nagyobb katasztrófák nélkül.