Habár Recep Tayyip Erdogan török elnök részt vett a párizsi merényletek után tartott terrorizmus elleni felvonuláson a francia fővárosban, a Charlie Hebdo francia szatirikus lap elleni támadás kapcsán Ankara nem beszél egy nyelvet Nyugat-Európával: inkább látja azt az iszlamofóbia következményének, semmint a sajtószabadságra mért csapásnak - írta a Foreign Policy külpolitikai folyóirat.
A cikk szerzője, Berivan Orucoglu török újságíró, a washingtoni McCain Intézet nevű agytröszt kutatója szerint a Charlie Hebdot elleni, tizenkét halálos áldozatot szedő január 7-i merénylet és a párizsi kóser élelmiszerboltban kibontakozott túszdráma ismét rámutatott arra, hogy egyre mélyül a szakadék Törökország és a nyugati országok között.
Az amerikai magazin kiemelte: miközben a nyugati országok vezetői és véleményformálói azonnal elítélték a terrorcselekményeket, és egységesen a szólásszabadság elleni erőszakos cselekedetnek minősítették, a török vezetők egészen más diagnózist állítottak fel, az iszlám elleni újabb támadást emlegetve.
Törökország az elemző szerint manapság egyébként sem tekinthető a szólásszabadság védőbástyájának. Amikor előző szerdán a Cumhuriyet című ellenzéki lap úgy döntött, hogy a Charlie Hebdo iránti szolidaritását kifejezve négyoldalas mellékletet közöl a francia újság válogatott karikatúráiból, a török rendőrség razziát tartott a lap nyomdájában. Csak azután engedélyezték a terjesztést, hogy megbizonyosodtak, a Cumhuriyet nem közli azt a Mohamed-gúnyrajzot, amelyik a Charlie Hebdot legújabb számának címlapján szerepelt.
Yalcin Akdogan török miniszterelnök-helyettes az esetre reagálva azt mondta: - mindazok, akik fenséges prófétánkkal kapcsolatosan képeket tesznek közzé, és semmibe veszik a muszlimok érzelmeit, nyíltan provokálnak és zavart keltenek. A többnyire kurdok lakta Diyarbakir város egyik bírósága arra utasította a török médiahatóságot, hogy tiltsa le azokat a török weboldalakat, amelyek közzétették a Charlie Hebdo Mohamed prófétát ábrázoló címlapját.
A Foreign Policy elemzője, Orucoglu kiemelte, hogy bár a törökök az afgánoktól eltérően nem ünnepelték az utcákon a párizsi merénylőket, nagyon kevesen ítélték el feltétel nélkül a franciaországi eseményeket. Politikusok, akadémikusok, értelmiségiek és véleményformálók is arra emlékeztettek, hogy a francia szatirikus lap korábban is megjelentetett Mohamed-karikatúrákat, és sokan iszlamofóbnak vagy rasszistának bélyegezték a Charlie Hebdót.
A hívő szunnita Erdogan elnök múlt pénteken arról beszélt, hogy a párizsi vérengzés ürügyén magát az iszlámot támadják. A kormányfő már korábban is többször képmutatással vádolta a Nyugatot, és az iszlám elleni gyűlöletről beszélt. Szerinte semmi köze sincs a szólásszabadsághoz annak, ha több millió példányban kinyomtatják a magazint, ez inkább mások szabadságának terrorizálása.
Nurettin Canikli vám- és kereskedelmi miniszter egy televíziós műsorban kifejtette, a támadás egy összeesküvés része, amelynek az a célja, hogy megbüntesse Franciaországot, amiért a közelmúltban államként ismerte el Palesztinát és nemrég Szíria ügyében a török állásponthoz hasonló politikai irányvonalat fogadott el. Török biztonsági tisztségviselők osztották Canikli véleményét, és a párizsi támadásokat összekapcsolták a január hatodikán Isztambulban elkövetett öngyilkos robbantásos merénylettel.
A Foreign Policy szerint voltak olyanok, akik ennél is tovább mentek: Bitlis városában néhányan kibéreltek egy hatalmas hirdetőtáblát, amelyen megköszönték a Charlie Hebdo elleni merényletet elkövető Kouachi-fivéreknek, amiért megbosszulták a prófétát. Melih Gokcek ankarai polgármester pedig egyenesen az izraeli titkosszolgálatot vádolta a párizsi támadások kitervelésével.
Az amerikai magazin szerzője kifejtette, hogy miközben a bizonyos erők iszlám elleni összeesküvéséről szóló elméletek jól működnek a török közönség esetében, a nyugati országokban ezt újabb bizonyítéknak tartják arra, hogy Törökország egyre inkább eltávolodik Európától. Néhány nyugati vezető - például Barack Obama amerikai elnök - néhány éve még optimizmussal nyilatkozott arról, hogy talán Erdogan lehet a mérsékelt iszlám oly nagyon várt megtestesítője. Ez a remény napról napra halványul.
A Foreign Policy emlékeztet rá, hogy Ahmet Davutoglu török kormányfő, aki korábban több évig külügyminiszter volt és nyilván jól ismeri a nyugati szemléletet, továbbá a diplomácia szabályait, a január 11-i párizsi felvonuláson ahelyett, hogy valódi együttérzéséről biztosította volna a francia elnököt és a nyugati vezetőket, dölyfösen kijelentette: itteni jelenlétünk garancia az európai muszlimoknak. És hogy senki ne értse félre mondandóját, hozzátette: - most még inkább, mint valaha, joggal várjuk el ugyanezt az érzékenységet Európától az iszlámellenes támadások és mecsetek elleni merényletek esetén.
Az amerikai folyóirat elemzője úgy látja, hogy az iszlámmal szembeni diszkrimináció kétségtelenül súlyos probléma Európában, most azonban nem alkalmas az idő arra, hogy Ankara leckét adjon az európai vezetőknek a rasszizmusról és az iszlámgyűlöletről. Ehelyett a szélsőségesség ellen kell keményebben kiállni. A szerző szerint a Nyugathoz sok szállal kötődő Törökország továbbra is kiemelt szerepet játszhat a terrorellenes küzdelemben, ehhez azonban Ankarának el kell ismernie a probléma létezését, és a többi között fel kell hagynia a szélsőségesekkel szembeni erőtlen politikával. Törökországnak vissza kellene térnie a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja által egy évtizede megfogalmazott értékekhez: a szabadság és a demokrácia melletti kiálláshoz, valamint ahhoz, hogy pragmatikusan kell hozzáállni a szomszédos országok konfliktusainak megoldásához.
