Úgy sejlik, 2015 az ingadozások éve lesz. Svájcból jött az első „lavina”! A Svájci Nemzeti Bank (SNB) hirtelen feladta az EUR/CHF devizakeresztre 2011-ben bevezetett 1,2-es árfolyamküszöböt. A frank azonnal 20 százalékot erősödött, jelentősen rontva a helyzetét a frankhitelek használóinak. Az ilyen hitelek aránya Szerbiában csaknem 15 százalék, ami 1,1 milliárd frankos kintlévőséget jelent. Általában lakásépítésre, vagy ingatlanvásárlásra vették fel az alacsony kamatok miatt vonzó frankhiteleket.
A svájci frank nemcsak Svájc, hanem Liechtenstein és Campione d'Italia város hivatalos pénzneme is. 1850-ben vezették be a francia frankkal azonos értékben, felváltva a kantonok addigi pénznemét. Egészen 1967-ig aranyfedezete volt, ugyanis 2011 szeptemberében a frank árfolyama megközelítette az euróét. A jegybank akkor az euróhoz kötötte az árfolyamát. Most viszont ezt törölték, a kamatlábat ezzel egyidejűleg mínusz 0,75 százalékra vágták vissza. Ez azt jelenti, nem fizetnek kamatot, hanem időnként levonnak a betétekből.
Svájc gazdasága nagyon erős, a pénzügyi mutatói kiválóak: alacsony az államadósság, tartós a külkereskedelmi többlet, nagy hitelkihelyező más országok felé. A lépés a legtöbb elemzőt meglepte, de vannak, akik szerint számítani lehetett rá. De miért is kötötték a frank árfolyamát az euróhoz?
EURÓPA, A SÜLLYEDŐ HAJÓ
A 2011-es árfolyamküszöbbel a svájci jegybank a frank árfolyamát hozzákötötte az euróhoz. Nem is volt gond, amíg az euró is stabil volt. Ha azonban gondok merülnének fel, az euró a frankot is magával húzná. Elemzők általában azzal a hasonlattal élnek, hogyha egy kis hajót egy hatalmas hajóhoz kötnek, ami ha léket kap és elkezd süllyedni, a kis hajó kapitányának kell döntenie, hogy akar-e a nagy hajóval elsüllyedni, vagy elvágja a kötelet. Az euróövezet pénzügyi gondjai megoldatlanok. Az államadósságok hatalmasak, a problémák pedig csak a szőnyeg alá lettek söpörve. Áldozatok nélkül már nem lehet a válságból kievickélni. Az államcsődöket ki kell mondani, vagy pénznyomtatással elinflálni az adósságokat. Spekulánsok is megpróbáltak a rögzített árfolyamon nyerészkedni.
Az svájci frank elengedésének utórezgései még csak ezután várhatók. Senki sem tudja pontosan, hogy melyik bank határidős számláin mekkora összegek vezetődnek frankban. Bizonyosan vannak olyan bankok, melyek kitettsége akkora, hogy ha az kitudódna, a betétesek megrohamoznák őket és napok alatt csődbe mennének. A kötvény- és részvénypiacokon már látni vészjósló jeleket. Pénzügyek terén izgalomból nem lesz hiány a közeljövőben.
BELETÖRT A (SVÁJCI) BICSKA?
A legkülönbözőbb elméletek születnek arról, miért tett ilyet az SNB. Egyesek szerint minden akadály elhárult az elől, hogy a gyenge európai növekedés miatt monetáris lazításra készülő Európai Központi Bank olyan kötvényvásárlási programba kezdjen, mint korábban az amerikai FED. Emellett a frank iránt azért is nő a kereslet, mert sokan a hanyatló árak miatt kiveszik pénzüket az energiaszektorból, de Oroszországból is folyamatosan menekül a tőke. A svájci frank jelenti számukra a menedéket.
Vannak, akik egyszerűen megalapozatlan, indokolatlan, buta lépésnek, vagy tévedésnek minősítik a frank elengedését. Pedig a svájci bankárok nem dilettánsok! Nehezen hihető, hogy nem mérték fel, mit cselekednek. Nem zárható ki, hogy olyan információk alapján döntöttek, melyek szerint hamarosan jelentős negatív világgazdasági események várhatók. Lehet, hogy a svájci bankárok tudnak valamit, amit mások még nem? Vagy csak egyszerűen, ami Ukrajnában, Párizsban, Moszkvában, Washingtonban, Pekingben, vagy az olajárakkal történik, önmagában is elegendő egy ilyen lépéshez! Az alpesi országban gyártott termékek keresletét nyilván rontja a drágulás. Ugyanakkor a Swiss Made logó alatt futó árut eddig sem az árfekvéséért, hanem a minőségéért vásárolták.
Kétszáz évvel ezelőtt, 1815-ben, Párizsban Franciaország, Ausztria, Nagy-Britannia, Portugália, Poroszország, Svédország és Oroszország szavatolta Svájc semlegességét, hogy a dinasztiák vagyonának legyen egy biztonságos menedéke. Azóta sok minden történt, de határai változatlanok, a globális ranglistán pedig Helvécia a világ legversenyképesebb gazdasága. A jegybank nyilván értékelte az árfolyamküszöb melletti és elleni érveket. A döntés nyilván a növekedés és az inflációs várakozások hosszú távú védelmét szolgálja. Tell Vilmos országa egyben jelzést is küldött a világnak: mégis hagyni kell, hogy a piac diktálja az árfolyamokat!
