Különös figyelem övezi az arab világban a nyugati társadalmak és az Európai Unió reakcióját a párizsi gyilkosságokra, amelyeket a múlt héten fanatikus iszlamista terroristák követtek el. Sokan az iszlámellenes érzelmek felszításától és attól tartanak, hogy a muszlimokkal szemben várhatóan felerősödő ellenérzés mind Európában és az Egyesült Államokban, mind az iszlám világban a vallási és politikai szélsőségesek, valamint a radikálisok malmára hajtja a vizet.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A harcias imámok tovább korholják és kárhoztatják az általuk romlottnak tartott Nyugatot, s még vehemensebben bátoríthatják a félrevezetett, megtévesztett fiatalokat az iszlámgyűlölők elleni harcra. A megszólítottak (elsősorban jobboldali) szélsőségeseit sem kell félteni. Már ők is készek az erőteljes és sértő verbális válaszcsapásra. Alighanem szigorításokat is követelnek majd az idegenek és a (muszlim) bevándorlók ellen, sőt talán – ugyancsak gyűlöletből fakadó – erőszakos fellépéstől sem riadnak vissza.
Erre már a párizsi vérfürdő előtt többször is rászánták magukat. Ráadásul nemcsak Franciaországban, hanem Németországban, Ausztriában (ahol decemberben egy disznófej darabját akasztották valamelyik bécsi mecset kapujára), Svédországban (ahol 2014 végén három iszlám imaházat gyújtottak fel) és másutt.
Mások ajtót mutatnának a jöttmentként kezelt (iszlám vallású) idegeneknek, (illegális) bevándorlóknak, megint mások radikálisan csökkentenék a befogadott menekültek számát, de egyre többen követelik, hogy a hívatlanul érkezett külföldiekből inkább egyet se engedjenek be az országukba. Ők azok, akik legszívesebben lezárnák a határokat a menekültek előtt, akik egyelőre soha nem látott tömegekben özönlenek Európába.
A bevándorlás- és idegenellenes mozgalmak, pártok hangja emiatt egyre élesebb több uniós tagállamban. Főként a muszlim bevándorlási hullám nyugtalanítja ezeket az erőket, amelyek népszerűsége folyamatosan nő.
Ez azonban a háborúk, nyomor, üldöztetés, éhínség, a természeti csapások és egyéb bajok elől Európába, vagy máshová igyekvőket nem érdekli. Nekik az a fontos, hogy biztonságos helyre jussanak el. Rengetegen vannak. Sőt, soha ennyien nem voltak még.
Az egyre súlyosabb menekültproblémára az ENSZ és más nemzetközi szervezetek már tavaly nyáron felhívták a figyelmet. A világszervezet menekültügyi főbiztossága (UNHCR) külön jelentést készített erről, amely lesújtó adatokat tartalmaz. Ezekből kiderül, hogy a II. világháború óta nem volt olyan aggasztó a menekülthelyzet a Földön, mint az utóbbi másfél évben. A menekültek száma már 2013 végén negatív rekordot döntött: elérte az 52,3 milliót.
Az óriási tömeg nagyobb része, csaknem 33,3 millió ember, nem szóródott szét a világban, „csak” hazájában bolyong, egy biztonságosabb hely megtalálása reményében.
Irak és Szíria a legújabb példája a belső menekülthullámok kialakulásának, és persze annak is, hogy az új konfliktusok száma szaporodik, a régiek pedig sehogy sem akarnak megoldódni. Csak tavaly Irakban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Ukrajnában robbantak ki új, fegyveres konfliktusok.
A menekülthelyzet azóta tovább romlott, vagyis (jelentősen) nőtt a szülőföldjük, hazájuk elhagyására kényszerítettek száma.
A legtöbb menekültet, 86 százalékukat a fejlődő országok fogadják be, a fejlett államok csupán a fennmaradó 14 százalékról gondoskodnak. Az Európai Uniónak még egységes menekültpolitikája sincs. Ennek az a következménye, hogy a tagállamok saját hatáskörben – olykor brüsszeli anyagi támogatással – igyekeznek megoldani a problémát. A fogadó országok közül azonban több nem szívesen látja az idegen országból (illegálisan) érkezetteket, noha az EU-ba bejutni próbálók csaknem fele konfliktusok vagy üldöztetés elől menekül.
Az EU-ba beáramlók nagy többsége azonban főként néhány országban szeretne letelepedni: Németországban, Dániában, Svédországban és Nagy-Britanniában. Csak tavaly mintegy 200 ezer menekült érkezett Németországba.
Az USA után épp Németország a második legfontosabb bevándorlási célország a fejlett ipari államok között. A múlt év elején 6,2 millió külföldi élt Németországban, a bevándorló családból származók, de német állampolgárságot megszerzett személyek száma mintegy tízmillió volt a 81 millió lakosú országban.
Az egyre nagyobb tömegekben (illegálisan) érkezők egyre nagyobb feszültséget, nyugtalanságot gerjesztenek a recesszióval és a megszorításokkal küszködő uniós társadalmakban. Bár Németország nem tartozik a súlyos nehézségekkel sújtott EU-tagok táborába, az utóbbi időben itt is felerősödtek a bevándorlás-ellenes hangok, sőt 2014 októberében egy új mozgalom, az Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (Pegida) is megjelent, amely követeli a bevándorlás szigorú korlátozását. A drezdai központú Pegida azóta rendszeresen tüntet, egyre több résztvevővel, támogatóval. A felvonulás láza már átterjedt Ausztriára, Svájcra és Svédországra. Dániában január 19-ére tervezik az első megmozdulást.
Sok uniós országban már régóta működnek – főként muszlim – bevándorlás-ellenes civil és politikai mozgalmak. Ráadásul Dániában, Svédországban, Hollandiában vagy éppen Franciaországban és Nagy-Britanniában jelentősen át is alakították a politikai palettát.
A szélsőséges, idegen- és bevándorlás-ellenes erők előretörése miatt egyre több kormány, illetve vezető politikus kerül kényszerhelyzetbe. Ezért közülük már többen változtatni, szigorítani készülnek a bevándorlási politikán. Németország egyelőre tanulmányozza a problémát.
