Elmenni, elhagyni a szülővárosunkat, nyilván nem könnyű lépés. Az utóbbi időben gyakran beszélünk arról, hogy sokan elmennek és valószínűleg közülük kevesen jönnek már haza. Konc Kornél magyarkanizsai fiatalember barátnőjével tavaly májusban ment ki Londonba. Kornél előtte dolgozott már az Egyesült Államokban is, itthon is. Londonban egy olyan házban élnek, ahol mindenki magyarkanizsai.
– Én igazából Amerikába vágyódtam vissza, viszont oda nem kaptam vízumot. Tény, hogy sokan vannak kint feketén, de én úgy nem akartam vállalni. Ezért maradt Anglia, mert itt beszélik az angolt, én pedig más nyelvet nem beszélek. Május végén jöttünk ki Londonba. Azért jöttem ide, mert volt egy ismerősöm, aki egy jó munkahelyen, Jamie Oliver egyik éttermében dolgozott, ahová engem is beajánlott. Itt is akkor lehet jó munkát találni, ha már van valamiben gyakorlata az embernek és persze beszéli a nyelvet, főleg mérnököket keresnek. De akinek nincs gyakorlata, ha nő, akkor takarít, a férfiak pedig általában mosogatnak. Én három hetet mosogattam minimálbérért (6,5 font), aztán mentem át Jamie Oliver éttermébe mosogatni, ahol később átkerültem a konyhára. Először csak besegítettem a szervizbe, mert ez látványkonyha, s aztán betettek szakácsnak, egyszerűbb munkákra. Ebben az étteremben 8,5 fontot is fizettek egy óráért (kb. tíz euró), a forgalomtól függött.
Kornél azt mondja, persze nehéz munka ez, de minden felfogás kérdése.
– Nagy volt a hajtás, hatalmas a forgalom. A karácsonyi időszakban volt, hogy ezer ember evett ebben az étteremben egy nap. Az nagyon sok. Ebédet és vacsorát szolgáltunk fel. Jó pénz volt, lehetett sok órát dolgozni. Általában hatvan órát is dolgoztam egy héten, azért, hogy minél több pénzt összeszedjek. Ez sikerült is. De nem vagyok szakács, nem ezért jöttem ki, hogy szakácsként dolgozzak, ezért is váltottam. Jobban érdekelnek a gyári, raktáros munkák, ezért közben levizsgáztam targoncára és most munkát keresek – meséli a magyarkanizsai fiú.
A lakhatás kapcsán Kornél elmeséli, hogy van egy erdélyi fiú, aki azzal foglalkozik, hogy magyaroknak ad ki szobákat. Ő kivesz egy egész házat, a szobákat pedig kiadja. Egy tipikus angol sorházban csak magyarkanizsaiak laknak, az övék az egész ház. Négyen vannak párban, s van egy fiú egyedül.
Amikor a honvágyról kérdezem, és arról, könnyít-e az a mindennapokon, hogy ismerősökkel, otthoniakkal laknak együtt, Kornél a következőket mondja:
– Ez is emberfüggő, én nem vagyok honvágyas típus. Amerikában sem volt honvágyam, nem akarok pár havonta hazamenni, mert az sok pénz, akkor inkább elmegyek Európába szétnézni. A barátnőm tervez hazamenni látogatóba hamarosan, de szerintem én itt maradok. Lehet, hogy az is könnyebbség, hogy vannak ismerősök és hogy van munka, pénz. Nincs semmi kifogásunk – mondja.
A költségek kapcsán Kornél kiemeli, London a legdrágább a lakásokat illetően.
– Mi fejenként egy hétre nyolcvan fontot fizetünk, ami most száz euró. Vagyis kétszáz euró a lakbérünk a szobáért. A külön lakás ezer font lenne körülbelül. Persze minél távolabb van a központtól, annál olcsóbb, de akkor két órát is utazni kell a munkahelyig, ha a központban dolgozik az ember. A hétvégi nagybevásárlás kettőnkre kb. száz font és akkor egész hétre el vagyunk látva. Az étel nem sokkal drágább, vagy egyáltalán nem drágább, mint otthon. Mondjuk a hústermékek, kolbászok, azok nem olcsók, de a szeletelt kenyér 1 font, 2,2 liter tej szintén 1 font, s nagyon sok az akció.
Kornél jelenleg munkát keres. Interneten és személyesen is eljár a gyárakba, de ügynökségeken keresztül is lehet munkát keresni.
– Aki rosszul beszéli a nyelvet és gyakorlata sincs, annak ott vannak az ügynökségek, amelyek azzal foglalkoznak, hogy kiközvetítenek munkára. Ott minimálbért adnak, ami hat és fél font.
Ha valaki így keres munkát, akkor a legjobb ilyen esetben minél több helyre bejelentkezni. Dóra, a barátnőm így dolgozik. Amennyiben van egy nagy megrendelés valahol, akkor kiküldik egy gyárba, ott elvégzi a munkát, aztán lehet, hogy a következő héten már máshol dolgozik – mondja.
Kornélnak már van tapasztalata, más országokban is volt alkalma élni, dolgozni. Kérdésemre, miszerint véleménye szerint hol a legjobbak a munka- és életfeltételek, azt mondja, nyilvánvalóan ez is nagyon emberfüggő dolog, ő Amerikát nagyon megszerette.
– Az teljesen más élet volt, mert ott egy utazó vidámparknak dolgoztam, kisvárosban éltem. Viszont tény, hogy a munkafeltételek általában jók itt Londonban is. Persze olyan is előfordul, hogy átverik az embert, és akinek ilyen tapasztalata van, megértem, hogy keserű szájízzel visletetik London iránt is, de én egyelőre nem tudok semmi rosszat mondani. Nagyon sok az arab, az indiai és ezt nehéz megszokni. Viszont munka mindig van, és megvan a lehetőség a váltásra is. Amikor rosszat tapasztalunk, keveset fizetnek, de sokat dolgoztatnak, akkor váltani kell, felmondani és keresni mást. Az itteni élet pozitívumai a pénzből erednek, amit persze akkor tudunk kiélvezni, ha megtaláltuk a helyünket itt is. Lehet utazgatni, mert van miből, mi sokat eljárunk vásárolni is, viszont tény, hogy London nagyváros, tele lehetőségekkel.
Ha az ember sokat eljár szórakozni, akkor a pénz is gyorsan elfogy. Ki szeretném emelni, hogy rengeteg itt a külföldi, s aki azért jönne ki Londonba, hogy nyelvet tanuljon, az rosszul jár, mert itt mindenféle nyelvet beszélnek, nagyon sok a magyar is, sokan mosogatnak közülünk és egymás között persze, hogy magyarul beszélsz a másikkal.
Viszont vannak ismerőseim, akik nem Londonban, hanem valamelyik tengerparti, kisebb városban élnek. Ők nagyon elégedettek. Emellett az időjárást is meg kell szokni, nyáron ugyan van meleg, de esik az eső. De tény az is, hogy az idén itt még nem volt fagy. Hosszútávra nem maradnék Londonban, de ha találok itt valami jó munkát, akkor az is lehet, hogy itt maradok egy ideig. Szeretnék majd venni egy autót, de az itt Londonban felesleges, nem lehet haladni vele – mondja.
Fel sem merül benne, hogy hazajöjjön. Egyelőre nem.
– Semmiképp sem tervezek hazamenni. Másik országba esetleg, de haza minek? Nem látok ott jövőt. Esetleg egy esetben, ha valamilyen saját vállalkozást indítanék, de arra egyelőre nincs ötletem. Normálisnak tartom, hogy mindenki eljön onnan, mert mire maradjon otthon? Én dolgoztam, 16 ezer dinárért. Elég volt. Sok embernek van kint rokona, ismerőse, akik tudnak segíteni az elhelyezkedésben, a munkakeresésben. Aki ügyes, szerintem a legaljáról is felkapaszkodik, mert lehetőség az van.
