Meggyőző az az állítás, hogy a „terroristának a terrorizmus a foglalkozása”, és a vallásában legfeljebb ürügyet talál a bűncselekményére, az pedig nyilvánvaló, hogy sem a cselekedete, sem a tette nem szélesíthető ki az egész közösségre. A Charlie Hebdo munkatársai elleni merénylet azonban előtérbe helyezett olyan gondokat, amelyek eddig is komolyan foglalkoztatták az uniós országok egy részét, főként a nyugatiakat. Ezek egyike a bevándorlás, amiről éppen Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott véleményt a múlt vasárnap Párizsban, és szavai – jórészt megszokhattuk már – nem is maradtak visszhang nélkül. Különösen az a mondata keltett megütközést, miszerint „nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani”. Francia, német, osztrák – és mondani sem kell: amerikai – újságok foglalkoztak vele. Nyilvánvalóan azok bírálták, amelyek az orbánitól igencsak eltérő szemléletet, világnézetet, politikai irányvonalat tartanak üdvözítőnek. Ők azt a bélyeget sütötték rá, hogy xenofób és az alapvető szabadságjogokkal ellentétes véleményt képvisel. S persze Magyarországon is elhangzott olyan állítás, hogy nyilatkozata az idegengyűlöletet táplálja.
Magyarország miniszterelnöke azonban semmi újat nem mondott, esetleg a pillanatnyi körülmények irányították rá a figyelmet. Már 2006 végén arról beszélt, hogy sürgősen meg kell állítani az illegális bevándorlást, mert ez az út nem lehet Európa jövője, nem oldja meg a demográfiai gondokat. Ugyanerre kitért 2011-ben, amikor Magyarország volt az EU elnöklője, s azóta is sokszor említést tett a problémáról, és már korábban szinte ugyanazt elmondta, amit most: csakis a politikai menekülteket szabad befogadni, akik pedig gazdasági okok miatt hagyják el országukat, azokat úgy kell segíteni, hogy otthon maradhassanak.
Talán arról sem volna szabad megfeledkezni, hogy a Fidesz – s természetesen a vele együtt kormányzó kereszténydemokraták – kezdettől fogva a keresztény értékrendre épülő Európa mellett állnak ki. Bő két évvel ezelőtt Orbán Viktor egy ünnepségen így vélekedett: – A keresztény gyökereiről megfeledkező Európa hasonlatos ahhoz az emberhez, aki alap nélkül homokra építette a házát, majd jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, amely az összeomlás szélére került – mondta. És szerinte ezért ma sok felelősen gondolkodó ember közös célja az, hogy az új Európa ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára épüljön.
Akik nem ezt a nézetet képviselik, egy okkal többet találnak a bírálatra.
Az az állítás viszont csak részben helytálló, hogy Magyarországot nem is igazán érinti a bevándorlás. Valóban nem csábító a menekültek számára ez az ország, mert a kereseti lehetőségek és a szociális juttatások is sokkal kedvezőbbek számos nyugat-európai államban. A schengeni határ azonban igen sok gonddal jár az illegális bevándorlók miatt, emellett közvetlen rálátást meg tapasztalatokat is nyújt Magyarország számára. Például azt, hogy 2012-ben még csak a kétezret haladta meg az országban menedékjogért folyamodók száma, s ez a szám 2013-ban hirtelen kilenc és félszeresére nőtt, tavaly pedig már több mint 42 ezerre, és az idén is már jóval több kérelmezőt regisztráltak, mint 2012-ben egész évben. Igaz viszont, hogy a migránsok java része nem Európán kívülről érkezik, hiszen több mint fele koszovói, de az is igaz, hogy a menedékért folyamodók 90 százaléka muszlim. S hogy mi történik végül a menekültekkel? Mivel kérelmük elbírálásának idejére tartózkodási jogot szereznek, a legtöbbjük ez idő alatt „eltűnik”. Aligha kell mondani, hogy milyen irányba folytatják útjukat.
Mindebből hihető, hogy a magyar miniszterelnök nem is igazán (vagy csak kevésbé) országa nevében és érdekében fejtette ki véleményét a bevándorlás megszigorításának fontosságáról, hanem valóban azt mondta ki, amit a nyugat-európaiak nem mertek, s ezzel egyben a párizsi merénylet után igyekezett – ismét egy lépéssel mások előtt járva – tanulságot is levonni.
