2024. március 28., csütörtök
Kapcsolódó kommentárunk

Téli örömök és ürömök

Mintegy harminc évvel ezelőtt jelent meg a legendás jugoszláv zenekar, a Bijelo dugme Hajdemo u planine (Gyerünk a hegyekbe) című slágere, amelyet Branko Đuričić – Đura, népszerű rockénekes és színész szereplésével egy, az akkori ország téli idegenforgalmát népszerűsítő reklámhoz is felhasználtak. A reklám, a könnyen dúdolható nótának köszönhetően, óriási sikert aratott, sajnos arról nem készült felmérés, hogy a televíziós csatornákon agyonsugárzott klip valójában mennyire járult hozzá az ország téli turizmusának fellendítéséhez. Az viszont biztos, hogy három évtizeddel később, legalábbis napilapunk legutóbbi körkérdésének eredménye szerint, olvasóink jó részének (83 százalékának) sem ideje, sem pénze nincs arra, hogy elutazzon telelni. Mindez elsősorban a cseppet sem rózsás gazdasági helyzettel magyarázható, és a szerb kormány megszigorító intézkedései után még kevesebben tehetik meg azt, hogy legalább egy hétre elutazzanak valamelyik síparadicsomba, s sokan még az ezeknél jóval olcsóbb élmény-, illetve wellnessfürdőkben is legfeljebb egy-két napos lubickolást engedhetnek meg maguknak az önkényesen megkurtított fizetésükből, illetve nyugdíjukból. Körkérdésünk megválaszolóinak a 6 százaléka legalábbis így kapcsolódik ki a téli időszakban, ugyanennyien engedhetik meg maguknak a síparadicsomok luxusát, a válaszadók két százaléka pedig újabb városokat, vidékeket ismer meg a hideg évszak ideje alatt. Másrészt, a tehetősebb vajdasági magyarok zöme a nyaralást részesíti előnyben a havas élvezetekkel szemben.

Nem is olyan rég az egyik közismert idegenforgalmi irodát vezető ismerősöm is csupán legyintett, amikor a téli ajánlatairól firtattam. Elmondása szerint alig néhányan érdeklődnek ezen utazások iránt, a legtöbben már azon gondolkodnak, hogy melyik tengerparton pihenjék ki a hétköznapi mókuskerekezés fáradalmait. Lényegében a szerző sem lát túl sok fantáziát a téli örömökben. Biztos, hogy szép és jó, a behavazott hegyek látványa minden bizonnyal csodálatos, de egy hatalmas folyóparti vagy valami csoda folytán tengerparti lubickolásnál, sétánál, illetve egy nyári rockfesztiválnál nincs jobb dolog. Természetesen nem kell megijedni. Ugyanis azzal, hogy nekünk, vajdasági magyaroknak, eszünk ágában (és pénzünk) sincs a hegyek behavazott lejtőin síelni, illetve szánkózni, a szerbiai síparadicsomok még nem mennek tönkre. Az egyik belgrádi napilap írása szerint az év első hetében mintegy 20 ezer turistát jegyeztek a Kopaonikon, közülük 11 ezren szállodákban, villákban, illetve lakosztályokban kértek, s kaptak elszállásolást, mintegy 9000-en pedig a környező hétvégi üdülőkben rendezkedett be ideiglenesen. A jelenlegi gazdasági helyzet és a síparadicsomban érvényes árak mellett ( 3700–16 650 dinár/félpanzió, kétágyas szobákkal, s a sílift, illetve felszerelés ára nincs beleszámítva) némileg elgondolkodtató, hogy a legtöbb volt a hazai vendég, külföldről pedig az egykori jugoszláv tagköztársaságokból származó turistákon kívül Oroszországból, Görögországból, Bulgáriából és Romániából érkeztek a legtöbben.