Az ezredfordulót követő időszakban folyamatosan azt olvashattuk a sajtóban, hogy az olcsó olaj és az olcsó élelmiszerek korszakának végleg befellegzett. A kőolajkészletek növekvő kitermelése, valamint a Föld népességének gyorsuló növekedésével az éhes szájak egyenes arányú növekedése vezet ahhoz, hogy a közlekedés és a szállítás, valamint az élelmiszer is folyamatosan és tartósan olyan drága lesz, hogy igazi luxusnak számít majd.
Az olajhozamcsúcs egy sokat vitatott elmélet a kőolaj kitermelésének időbeli tetőzéséről. Az olajhozamcsúcsot az úgynevezett Hubbert-féle csúcselmélet jósolja meg, amelyet M. King Hubbert, a Shell geofizikusa alkotott meg 1956-ban. Az elmélet az Egyesült Államok kőolaj-kitermelésének maximumát az 1965–1970-as időszakra jósolta. Hubbert azonban abban az időben feltehetően nem számolt az új kitermelési technológiák elterjedésével. Az utóbbi években azt tapasztalhattuk, hogy az USA kőolaj-kitermelése ismét szédítő gyorsasággal nő. Van sok más hasonló, a kőolaj-kitermelés maximumáról szóló elmélet. A legtöbb ilyen szerint bolygónk növekvő népességének és az egy főre jutó növekvő energiaigényének hatására az egekbe szökik az olajár. Tudni kell azt is, hogy bolygónkon a fosszilis eredetű erőforrások – mint a kőolaj, a földgáz és a kőszén – a teljes erőforrás-felhasználás 87 százalékát teszik ki. Az emberiség tehát valóban függ tőle, a készletek pedig végesek. Így aztán valóban nem kérdőjelezhető meg, hogy egyszer mindenképpen elérünk egy csúcsot, melyen túl a kitermelés már nem növelhető.
OLAJHOZAMCSÚCS ELNAPOLVA
Ami a világban most történik, az ellentmond az olajhozamcsúcs elméletének, de ami a globális élelmiszerárakat illeti, azok sem az elvárásoknak megfelelő irányban mozognak. Minden a logika ellen szól, hiszen kétségtelen, hogy a fosszilis eredetű energiahordozók készletei végesek. Még ha teljesen eltekintünk a gazdaságossági szempontoktól, és csak a mennyiségekkel számolunk, akkor is elfogynak egyszer, a nem is annyira távoli jövőben. Közismert, hogy a jóval 100 dollár feletti hordónkénti olajár hatalmas jövedelmet hozott, hiszen még a csak nehezen és főleg drágán kitermelhető palaolaj önköltségi ára is átlagosan mintegy 50 dollár hordónként.
Az olajcsúcselméletek elterjedése nyilván nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a jól tájékozott elemzők többsége sem számolt a most történtekkel: az olaj ára hordónként már 60 dollár alá süllyed. Egyre többen vélik úgy – és feltehetően most nekik van igazuk –, hogy ez a mostani történet egyáltalán nem az olajról, hanem a dollárról szól. Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi törekvéseinek fő eszköze a dollárrendszer. A világ pénzügyi rendszere ugyanis leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy az egyes országok jegybankjai amerikai dollárban őrzik tartalékaikat, így folyamatos keresletet szítanak az amerikai dollár és nem mellékesen az amerikai államkötvények iránt. Ennek következtében Amerika csekély ráfordításokkal komoly erőforrásokat tud elszívni a világtól. Nem kell mást tennie, mint hogy dollárt vagy államkötvényt nyomtat, amiért más országok tetszőleges termékeket adnak Amerikának.
A GLOBALIZÁCIÓ MINDENEKFELETT
Az erőforrások kimerülésének vannak komoly biztonságpolitikai dimenziói is. Ezért ennek a témakörnek feltehetően léteznek kevésbé ismert, szándékosan eltitkolt vetületei is. Mégis tényként tekinthetünk arra, hogy a források végesek, ahogy arra is, hogy a globalizáció további terjeszkedésének elengedhetetlen feltétele az olcsó energia. A szabad mozgás, az olcsó szállítás, a jóléti életforma energiaigénye magas. A globalizáció ezen alapszik, további terjedését gátolnák a magas energiaárak.
Június óta már több mint 50 százalékkal esett a kőolaj világpiaci ára. A múlt héten tovább gyengültek a jegyzések az erős túlkínálat és a gyenge kereslet kölcsönhatására. Elemzők szerint hamarosan 40 dollár körüli szintre zuhannak az árak, ha az OPEC nem lép közbe. Ennek csekély az esélye. Az OPEC piaci részesedésének védelmét szolgáló új stratégia – a palaolaj-kitermelés visszaszorítását célzó árháború – jegyében a legnagyobb termelő, Szaúd-Arábia februárra is csökkentette árait. Az ország olajipari minisztere pedig úgy nyilatkozott, akkor sem mérséklik az olajtermelését, ha a nyersolaj hordónkénti ára 20 dollárra csökkenne. Ha lassan is, de hozzánk is begyűrűzik a folyamat, és tényleg nem érdemes sokat tankolni, mert hétről hétre olcsóbb az üzemanyag.
