2024. március 29., péntek

2014. december 14. – vasárnap őszi sötétség (újrajátszás: füst milán, j. a., kafka, szirmai stb.)

(mintha eddig nem tudtad volna hol)

időzített mottó: úgy ünnepelünk hogy közben tudjuk mi van

a délután öt órai teljes sötétségbe betörő fényszóró nyalábjai

közrefogják a lombjuk hullatta fák csupasz ág-bogát

útközben villanykarók felhangolatlan kottajegyei

egyik település – másik település – kisváros

jártál már erre?

habzó üresség élő lélek sehol

mintha sötét éjszakában a világ végén járnál ahol

– önismétlés (szakszerűbben: autocitátum;

tudományos szakszerűséggel: önplágium) –

lábad belelógathatod a semmibe

és kalimpálhatsz kedvedre – teszed most hozzá –

akár egy nyakon csípett rovar (képzavar)

halott falvakon át jutottál ide

nincs az a tökharang mi lelket verne

a vasárnapi késő délutánok dermedt csendjébe

a városba érve parkolót könnyen találsz

mivel nem parkol senki

nem parkol nem mozdul ki nem él

a rövidre fogott fényszóró felett a sötétben

nem látszanak a fák összebúvó lombjai

a kivilágított üres sétány mélyén a folyó megáll

sötét néma mély mozdulatlan víztömeg

mindegy hogy honnan indul és merre tart

ahogyan az is hogy te honnan hová

van itt valaki? élnek itt emberek az ablakok mögött?

döbbent csend sunyi hallgatás szirmai veszteglő vonatjainak

szelleme kísért ide nem hallik j. a. vonatfüttye sem

a bepárásodott ablakok mögött – gondolod –

névnapok születésnapok házassági évfordulók

az osztálytalálkozók ideje lejárt

a politika aktőrjei rég kivonultak

a plázautánzatban maroknyi vásárló

a virágüzlet ahol könyveinket árulják bezárt

jártál már erre s mintha eddig nem tudtad volna hol

akár egy színjátékot néznél félig amatőr kiszerelésben

amelyhez nem kellett jegyet váltanod

(A vers Szilveszter című évzáró mellékletünkben jelent meg)