2024. március 29., péntek
VAJDASÁGI MAGYAR KULTÚRA 2014 - IRODALOM

Tízéves a DNS és a Sikoly

Furcsa egybecsengés a vajdasági magyar irodalom történetében, hogy egyazon esztendőben, kereken egy évtizede, két nyomtatott orgánuma is távolra mutató tervekkel indult útjára, amelyek tíz év alatt nem csupán saját létjogosultságuk igazolásáért működtek, hanem hatásukkal formálták irodalmunk arculatát, és természetesen annak történetét.

A voltaképpen 2003-ban alapított Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat első száma a rákövetkező évben, 2004. TÉL jelzéssel jelent meg, benne Sándor Zoltán főszerkesztő jegyzetébe foglalt eligazítással, miszerint az évente 4 alkalommal megjelenő folyóirat „szerény próbálkozás az egymagukban sikongók elefántcsonttornyainak a lerombolására”. Az ambiciózus célkitűzés mellett ebből az elszántságot tükröző megnyilvánulásból nem kevés, a korabeli vajdasági magyar irodalomra vonatkoztatható kritika is kiolvasható.

A DNS kulturális folyó-iratot (Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium) fiatal egyetemi hallgatók hívták életre, úgyszintén a környezetükben tapasztaltakra reagálva, és hiányérzetük pótlásának céljából. A merőben eltérő koncepciójú két folyóiratban közös, hogy a szerkesztők tematikus számokban gondolkodtak, vagyis sajátos műhelyként működtek. Érdekes, hogy ez az igény korábban, későbben is jelen volt, jelen van irodalmunkban. Az 1999 novemberében, Beszédes István főszerkesztésével indult zEtna webmagazin és olvasóterem, a legkorábbi és azóta folyamatosan működő magyar nyelvű irodalmi portál se írások gyűjtőfelületeként határozta meg magát, hanem folyamatosan műhelymunkára sarkallja szerzőit, különböző témafelvetésekkel, tematikus projektomokkal, amelyek közül nem egy értékes nyomtatott vagy éppen multimediális, digitális formában megjelent kiadvánnyá érett. A zEtna, a DNS és a Sikoly nyomán más műhelyek is alakultak, például a Jelfolyam művészeti folyóirat, vagy a HÍD Kör.

A műhelymunkát Sándor Zoltán azzal a kitétellel szervezte, szervezi, hogy „Minden igazi alkotó külön világ, és a maga módján más.” A Sziveri János Művészeti Színpad folyóirata ezért is sokszínű, az irodalom mellett foglalkozik a vizuális és multimediális művészetekkel, fontosnak tartja a műfordítást, életműveket világít meg nagyinterjúkban, miközben teret nyit a kortárs szerzők számára a közös játékra.

A Samu János Vilmos szerkesztői elképzelése mentén artikulálódó DNS minden egyes lapszáma egyedi testet öltött, és nem rejtett célja volt kivezetni az irodalomból, pontosabban átvezetni az irodalmat a vizualitással és a gondolat tárgyiasulását ötvöző artisztikus világba.

Irodalmunk majdani történészének számára kétségkívül megkerülhetetlen esztendő lesz 2004, e két folyóirat indulásának éve.