Manapság annyit beszélünk a gyerekhiányról, a fiatalok elvándorlásáról, a lakosság elöregedéséről, hogy már lassan a kétgyerekeseket is a nagycsaládosok közé soroljuk. Ha netán valakinek manapság háromnál is több gyereke van, az már nagy ritkaságnak számít. Az pedig, hogy ezekben a nehéz időkben valaki tizenegy gyereket neveljen fel – ráadásul biztos anyagi háttér nélkül –, az már kész vakmerőség. Muzslyán egyetlen ilyen család van.
Szarvákék egy kicsiny házikóban éldegélnek, a Hunyadi János utca 179-es szám alatt, melyet a helybeli plébánia jóvoltából kaptak használatra nyolc évvel ezelőtt. Korábban az Új soron éltek egy sokkal rosszabb épületben. Itt annyival jobb, hogy van áram, víz. A ház tulajdonosa jelenleg Németországban él, s így remélhetőleg egy ideig nem kell félniük attól, hogy innen is el kell majd költözniük. Szarvákék, Gabriella és András javítgatják az épületet. Amennyire bírják és amire futja. Nemrég egy kis előszoba-szerűséget építettek a bejárati ajtó elé, hogy megvédjék az épületet a hidegtől. Persze volna még tennivaló bőven. A legfontosabb most azonban az, hogy a gyerekek számára biztosítsák a legszükségesebbet, az alapvető megélhetési lehetőségeket, a betevő falatot és a meleg szobát. Nem panaszkodnak. Nem is követelőznek. Mit mondják, számukra most az a legfontosabb, hogy a gyerekek egészségesek legyenek. Mindketten népes családokból származnak: Andrásék hatan voltak gyerekek, Gabrielláék hárman.
Gabriella első házasságából három gyermeke született, a mostani férjével, Szarvák Andrással pedig nyolc közös gyermekük van. Karácsonykor volt 15 éve, hogy egybekeltek.
Az anyuka mutatta be a gyerekeket, akik közül nem mindegyik jött elő. A legidősebb Valéria 19 éves, már férjnél van, Klárián (Radojevo). A napokban kisfia született. Öccse, Sztiven középiskolás, ő pékes szeretne lenni. Krisztina is középiskolás, ő divattervezőnek tanul. Klaudia 13 éves, a Szervó Mihály Általános Iskola tanulója, akár csak az egy évvel fiatalabb Ervin. Tünde nyolcéves, a két kis ikerlány, Mónika és Magdolna hatévesek, jövőre indulnak az iskolába. A kis András ötéves, Valentin másfél éves, a legkisebb pedig Leontina, aki három hónapos. Tito idejében az volt a szokás, hogyha egy családban megszületett a tizedik gyerek, akkor annak az ország örökös elnöke lett a keresztapja. Ha Tito élne, akkor nyilván Szarvákéknak is a keresztkomája lenne. De hol vannak már azok az idők.
Ma azok is panaszkodnak, ahol mindkét házastárs dolgozik, és egy vagy netán két gyerek van. Mit szóljanak akkor Szarvákék, akik a szociális segélyből meg a négy gyerek után járó gyerekpótlékból élnek. Ez az összeg – együttesen – alig haladja meg a havi húszezer dinárt. Segít nekik a katolikus egyház is. Külön megemlítik Stanko Tratnjek korábbi plébánost. De mindehhez még nagyon kell a családfő napszáma.
Andrásnak kárpitos szakmája van, dolgozott a Neimar építővállalatban, a fűtőtestgyárban, aztán munka nélkül maradt. Állandó munkája nincs, így marad a napszám. Bármit elvállal, de, mint mondja, egyre kevesebben hívják. Ősszel még akad munka, ám télen eléggé szűkös a lehetőség. Eljár a földművesekhez, fát vág, kertet ás, füvet nyír, ha kell, disznót is vág. De a munkáért manapság egyre kevesebbet fizetnek – már az is jó, ha sikerül naponta egy ezrest megkeresni. Ha nincs más, akkor András lemegy a Tiszára, és fehér mályvát szed. A szárított gyökér kilogrammjáért 650 dinárt fizetnek. Ha az embernek szerencséje van, és jó helyre lel, akkor akár két zsákra valót is kiáshat. Persze azt haza is kell hozni, ötven kilométerről, megtakarítani, megszárítani, kockára vágni. Némelyik gyerek nyersen is megeszi, de szirupot is főznek belőle. Ilyenkor ennek van a szezonja, egészen húsvétig. Persze még be nem havaz.
Tüzelőjük van, mert vettek. Andrásnak az álma egy kisebb traktor, mert szereti a földművelést. De fuvarozhatna is vele. Hordhatná a fát a Tiszáról. Mint mondja, hiányzik, hogy a ház mellett nincsen kert. Mindent venni kell. Az ősszel kétszáz kilogramm káposztát savanyítottak, de már csak a hordó alján van. Mint ahogy András mondja, jövőre még többet tesz majd el. Mert, hogy „nem jó”. Náluk ugyanis gyorsan elfogy.
Karácsonykor ajándékokra nem gondolnak. Csokoládé azért időnként jut a gyerekeknek.
Nem tudom, hogy a gyerekeknek volt-e valamilyen kívánsága. Nyilván volt. Nem kérdeztem meg tőlük.
