Kezdetek
Kommunikáció és médiatudomány tantárgyunk során alkalmunk nyílt betekintést nyerni a média világába, megismerkedni az újságírás alapműfajaival és szabályaival. Ennél is nagyobb érték számunkra, hogy bepillanthattunk a Magyar Szó archívumába, amely a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar könyvtárában található.
Az újság első száma a második világháború alatt, 1944. december 24-én jelent meg, melynek címe Szabad Vajdaság, 1945. szeptember 27-én felvette a Magyar Szó nevet. Alapítói: Gál László, Kek Zsigmond, Lévay Endre és Majtényi Mihály.
1949-ben jelentek meg az első beköttetett lapszámok, így ettől az évtől kezdtük el az újság tanulmányozását, elsősorban helyesírását és sportrovatait, egyéb oldalait.
NÉHÁNY SZÓ A LAPRÓL
A Magyar Szó 1949-es márciusi számáról van szó. Az újság neve fölött a következő sor áll: Halál a fasizmusra – szabadság a népnek.
A Magyar Szó felirat alatt bal oldalról látható az évfolyam szám, mellette jelölve, az újság hanyadik számáról van szó. Ez esetben ez a VI. évfolyam és 71. (sorban az 1319.) szám. Középen nagy betűkkel az újság székhelye van szépen, magyarosan feltüntetve Noviszad. (Novi Sad – Újvidék), valamint az aznapi dátum: 1949. március 25. Jobb oldalon, ugyanebben a sorban található az újság ára, ami akkor 2 (azaz kettő) dinár volt.
HELYESÍRÁS
Mint már pár példában megmutatkozott, 65 évvel ezelőtt a szerbből átvett neveket fonetikusan írták, és ez volt az elfogadott. A jugoszláviai (mai szerbiai) helységneveknek nem használták a magyar elnevezését, ezért a szerb helységneveket írták le magyar helyesírással, így használták a köznyelvben, médiában is. Az újság hasábjain találkozhattunk különféle magyar helyesírással leírt szerb helységnevekkel, mint például: Noviszád (mai magyar nevén: Újvidék), Hajdukovó (Hajdújárás), Bácskopetrovoszeló (Péterréve). A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2003-ban összeírta azon települések helységneveit, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van. Összesen 28 községről és 266 településről van szó, melyeknek hivatalosan magyar nevük is van. Kimaradtak olyan magyar helységek viszont, amelyek olyan községben találhatóak, ahol nem hivatalos nyelv a magyar nyelv. Vannak olyan helységek is, melyeknek több magyar megnevezésük használatos a köznyelvben, ezeknél a konkrét eseteknél az összeíró bizottság próbálta a helység lakóit is bevonni. Ilyen helységek például Debelyacsa – Debellács – Torontálvásárhely. E három, köznyelvben használt név közül választotta ki a tanács a Torontálvásárhely elnevezést. A helyiek ebben a néhány, kivételes esetben, amikor a kevésbé megszokott nevet választották, kicsit meglepődtek. E település szerb neve ugyanis Debeljača, ehhez a legközelebb a magyar elnevezések közül Debelyacsa áll, vagy esetleg Debellács, de semmi esetre sem Torontálvásárhely. Az ehhez hasonló cipőben járó település, a tőlünk nem messze fekvő, Szabadka községben lévő – szerb nevén – Bački vinogradi, melynek szintén több magyar elnevezése ismert a környéken: Bácsszőlős, Királyhalma. A hangzást és a jelentést, valamint a köznyelvben való előfordulását figyelembe véve azt gondolnánk, hogy a magyarok lakta település hivatalos magyar neve a Bácsszőlős. Itt is ugyanaz a helyzet, a kevésbé használt, és teljesen más jelentéstartalmú Királyhalma elnevezést tette hivatalossá az MNT. Ez nem azt jelenti, hogy az új névnek nincs történelmi jelentősége és miértje.
Kisebb-nagyobb sikerrel végül majdnem mindenki elégedett lehetett az új névvel, voltak persze ellenkezések annak apropójából, hogy nem a megszokott neveket választották az új hivatalos névként, de többnyire a lakosság elégedett lehet az eredménnyel: 266 települést tett hivatalosan is magyarrá.
Az 1949-ben kiadott újság hasábjait olvasgatva észrevehető még az is, hogy a különböző szerb intézményneveket szintén fonetikusan írták le: Budutynoszt, Ravnopravnoszt.
Az intézményneveket pedig belső idézőjelben használják minden alkalommal. Ez több szempontból is érdekes: az egyik maga a tény, hogy az idézőjelben magyarosított szerb név szerepel, de azon felül szokatlan, hogy manapság „macskaköröm” idézőjelet használunk, és csak akkor használjuk a »két-két kis nyilacskából álló« jelet, ha egy idézett szövegen belül még egy idézet szerepel. A másik érdekessége viszont az, hogy mostanában már egyáltalán nem teszik idézőjelbe egy intézmény nevét sem, csupán nagy kezdőbetűvel, az intézmény nevének megfelelő helyesírással írják le.
Amint láthatjuk, ez az idézőjeles, és fonetikus írással feltüntetett intézménynév 1988-ra már divatjamúlt lett. Valamint a helységneveket sem fonetikusan, hanem amit lehet, azt magyar névvel, amit nem, azt szerb helyesírással, szerbül írják le.
1988. február 15-i szám
Az évszámok írásában is felfedezhető némi különbség a ma használatos formátumhoz képest.
Az évszámok után a mai helyesírás szerint pontot teszünk, ha az utána következő időt jelölő szóval nincs birtokviszonyban. Ehhez képest 1949-ben ez a szabály még nem így volt helyes. Megfigyelhető az is, hogy ma általában a hónapot is arab számmal jelöljük, a cikkben látható viszont, hogy római számmal jelölték meg. Háromféle keltezés elfogadott, amely csak a hónapot jelölő számokban különbözik egymástól: a hónap teljes névvel van kiírva (1949. március 25.), a hónap neve arab számmal van kiírva (1949. 3. 25.), a hónap neve római számmal (1949. III. 25.). A ma használatos dátumjelöléshez tartozik még a kötőjelekkel elválasztott keltezés: 1949-3-25. Itt nem kell pontot kitenni. Az első oldalon látható fejlécben pedig a napot jelölő dátum mellett szintén nincs pont.
Az 1954-es kiadású helyesírási szótárban változások álltak be, így most nézzünk meg egy újabb, 1966-os Magyar Szóban látható dátumjelölést is:
Látható, hogy itt már a ma használatos keltezési mód a helyes. A 1949-es, 1966-os és 1988-as újságot összehasonlítva a fejlécen belül írottak alapján, megállapítható továbbá, hogy míg a legrégebbi, archívumban fennmaradt Magyar Szó kiadásának helyét a szerbből átvett, magyar fonetikussággal leírt Noviszád volt, mint már írtam is, ezt 1966-ban teljesen elhagyták, tehát semmilyen formában nem jelölték meg, míg az 1988-as kiadásban már a város magyar elnevezésével lett megjelölve: Újvidék.
Egy újabb, 1988-as újságot megnézve azt vehetjük észre, hogy a keltezés formájában nem változott semmi, csupán kiegészült a dátum a nap megjelölésével is.
.
A HELYESÍRÁS SZABÁLYÁNAK TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉSE
Nem meglepő, hogy ennyi változás történt a nyelvhasználatban és a helyesírásban 1949 óta, hiszen eltelt több mint fél évszázad, a nyelv kell is hogy változzon ennyi idő alatt. A magyar helyesírás szabályai című szótár régebbi múltra tekint vissza, mint gondolnánk. Két korszakot különböztetünk meg: 1. régi magyar helyesírás, és 2. (mai) magyar helyesírás. A régi magyar helyesírás végét egy vízválasztó dátum jelöli, ami 1832-re tehető, amikor kiadták az első szótárat, „Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai” címmel. A Magyar Tudományos Akadémia adta ki, de neve akkoriban még a Magyar Tudós Társaság volt. A második kiadás 45 évvel később került ki, amelyben már sok változás volt megfigyelhető. Címe: A magyar helyesírás elvei és szabályai. A XX. század kapuját átlépve, 1901-ben adták ki a következő kötetet, melynek csak címében volt változás – ez a mai napig használatos – A magyar helyesírás szabályai. A fent említett, 1949-es újság nyelvezete és helyesírása az ehhez legközelebb álló, 8., 1941-ben kiadott szabályzat szerint íródhatott, amely tartalmában nem sokban különbözött az előtte levő generációktól. A nagyobb ugrás 1954-ben jött el, amikor több újítást is eszközöltek a helyesírás területén, és sokáig, 3 évtizedig szolgálta a magyar társadalmat. Ez volt a 10. kiadás. 1954 óta viszont rendkívül sokat változott a beszélt és írott nyelvünk egyaránt, elsősorban szókincsben, a nyelvi tudományban sok új nézet, és módszer jelentkezett, megnőtt a társadalom írásos igénye. Jelenleg a ma is használatos 11. kiadás érvényes, melyet 1984-ben közöltek. Ennek legfrissebb változata a 12. kiadás, melynek példaanyaga csak kissé átdolgozott az előbbihez képest.
Testnevelés – sporthírek – sport
1949 januárjában a sporthírek az oldal jobb alsó sarkában jelentek meg, mint testnevelés.
Rövid és tömör jelentések voltak, némelyik csupán öt mondatból állt.
– Magyarország műkorcsolyázó bajnoksága.
– A zrenyanini Proleter házi vívóbajnoksága.
– Asztali tenisz: Ma kezdődnek Bratiszlavában a Duna-serleg küzdelmei.
– Sakkbajnokság – Gligorics játszmát vesztett Milics ellen.
1949. I. 16.
Az oldal közepén található a Testnevelés, azon belül megjelenik egy új „cím”: sporthírek.
– A jugoszláv kerékpáros szövetség közgyűlése – Beográd.
– Ökölvívás: Egység – Szrém bajnoki mérkőzés.
– A noviszádi magyar kulturkör házibajnoksága.
Megemlítik a sakkbajnokságot, illetve, hogy a franciák legjobb teniszedzője „Noviszádra” érkezett.
1949. II. 13.
„Befejeződött az asztalitenisz világbajnokság” – ezzel a címmel jelzik a sporttevékenységek kezdetét, majd alatta, nagyobb betűkkel: „A férfi egyéni bajnokságot az angol Leach, a nőit pedig a magyar Farkas Gizi nyerte.” Nevük kiemelésére más betűtípust alkalmaztak. Három kisebb, rövidebb hír is megjelenik: „A szuboticai NA-MA labdarugocsapata barátságos mérkőzést játszott a helybeli Bratsztvoval.”, valamint, hogy a zrenyanini Proleter tekeszakosztálya megrendezi Zrenyanin egyéni bajnokságát.
Zrenyaninban vendégszerepeltek Beográd kerékpározói. A beográdiak görgőverseny keretében mérték össze erejüket a zrenyanini kerékpározókkal. Beográd színeit a következők képviselték: Szinisa és Dragisa Jesics, Bihelovics, Drlyacsics.
1949. III. 29. – Már egy egész oldalnyi helyet kapott a testnevelési rész.
– Vasárnapi sporteredmények résznél kiemelném a városok írását: Szplit, Ljubljana, Budutynoszt, Csacsak, Szrém.
Egy igazán őszinte összefoglalót olvashatunk egy labdarugó-mérkőzésről:
„Egység – Zseleznicsár (Ingyija): Az első félidőben az Egység gyenge szinvonalu játékot nyujtott. A Zseleznicsár erősiramu játéka csak a csatárok gólképtelensége folytán nem volt eredményes. A második félidőben az Egység nagyon feljavult, és fölénybe került, több gólhelyzetet azonban kihasználatlanul hagyott. Mindkét gólt Borovics rugta.”
Hétfő, 1954. VII. 26.
„A versenyen a hazai versenyzőkön kívül résztvesz 5 versenyzővel, Belgium, Hollandia, Olaszország, Luxemburg, Svájc és Ausztria. Németország és Franciaország lemondta részvételét. Jugoszlávia első csapatában a következők szerepelnek: Veszelin, Petrovics, Szilverio Dellasanta, Vid Rocsics, Joszip Bajlo és Varga Ferenc.”
Kedd, 1954. VIII. 3.
Három részből álló cím: „Az eddigi legnagyobb országos bajnokság elé”
„Szombaton és vasárnap lesz Noviszádon az országos egyéni atlétikai bajnokság”
„Itt dől el véglegesen, hogy ki megy Bernbe”
További cikkek: – Kisorsolták a Jugoszláv Kupa mérkőzéseit.
– Sakk: Megkezdődött az országos bajnokság középdöntője.
– A pancsevói Dinamo öklözői a szövetségi ligában.
– Nemzetközi kosárlabda mérkőzés Zrenyaninban.
Kedd, 1954. VIII. 31.
Főcím ( két sorból áll): „Európa atlétikai és evezős bajnoksága után”
„Atlétáink kielégítően – evezőseink gyengén szerepeltek”
További címek: – „Ma kezdődik Európa uszó, vizilabda és műugró bajnoksága”
– „Atlétáink nemzetközi mérkőzései”
– „A zrenyanini Gaudeamusz uszói a szerb ligában – a vizilabda bajnokság még nem fejeződött be”
– „Barátságos labdarugó mérkőzések”
Kedd, 1960. XI. 8.
Csütörtök, 1960. XI. 17.
Három sorból álló címek: „Nyolc állam 120 versenyzője
a holnap kezdődő nemzetközi asztalitenisz-bajnokságon
A nap eseménye: jugoszláv – angol találkozó”
„Újból a Bratsztvó vezet
A Hajduk nyerte a csatorna menti rangadót
Már csak két forduló van hátra a vajdasági ligában”
„A kétségbeesett kapus utolsó önveszélyes kísérlete sem járt sikerrel”
1989. december 7., csütörtök
2014. február 8., szombat
Szeles Mónika névjegye
Született: 1973. december 2., Újvidék
Jelenlegi lakhelye: Sarasota, Florida, Egyesült Államok
Pályafutása: 1989 februárjában debütált a profik között. 178 héten át vezette a világranglistát (először 1991. március 11-én), 53 tornát nyert meg (9 Grand Slam-győzelem, Australian Open (1991, 1992, 1993, 1996), Roland Garros (1990, 1991, 1992), US Open (1991, 1992)). 595 győzelem és 122 vereség áll a neve mellett, ami 82, 92 százalékos eredménynek felel meg. A 2000-es olimpián egyéniben bronzérmes volt. 2008 februárjában jelentette be, hogy befejezi pályafutását.
„Jugoszláviában Monika Selešként ismerték, Szerbiában Моника Селеш, az Egyesült Államokban és a világ legnagyobb részén Monica Seles, Magyarországon Szeles Mónika (…).”
„Minden itt kezdődött el: Marija Jevtić és Nenad Jelovac műve a Balzac utca 26-os szám alatt. Alkotói a New Point of Culture egyesület tagjai, akik a jövőben is készítenének hasonló falfestményeket más híres újvidéki polgárokról. (Fotó: Ótos András)”
BEFEJEZŐ GONDOLATOK
A Magyar Szó archívumában, a poros, megkopott lapok között böngészve az ember visszamegy az időben, és az akkori híreket, szófordulatokat olvasva átszellemül egy másik világba. Ezt az élményt csak egy régi papír, levél, könyv tudja nyújtani, amit a kezünkbe vehetünk, megszagolhatjuk, lapozhatjuk. Ez az, ami hamarosan elmúlik, a társadalom nem lesz többé kíváncsi a régi, „bonyolult” dolgokra, amiért el kell menni, fáradságos, mert a mai, és főleg a jövőbeni technika ezeket a dolgokat elidegeníti és szükségtelenné teszi. Ahogyan Amerikában az általános iskola diákjai már kézzel sem tanulnak írni, úgy ki fog veszni a könyv- illetve újságolvasás szokása is. Később maga az olvasás szokása is. És így butul el szép lassan, csendben a világ, s „fejlődés”, „modernizálódás” címszava alatt. Egy kézbe vehető, tapintható, szinte minden érzékszervünkre ható tárgytól nem kell, hogy megszabadítson minket a rohanó világ, mert az érték, és a múlt megbecsülése ebben van.
Felhasznált irodalom:
SZERZŐK: Alexa Katalin, Loboda Csilla
Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka
III. évfolyam, óvóképző
MENTOR:
Mgr. Takács Izabella
