Itt hazudni nem szabad

Előszó

Az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör, illetve a korábban társszervezetként működött, alapításkor ennek szakosztályaként létrejött Életjel Irodalmi Élőújság tevékenységéről és kiadványairól, valamint a két szervezetről megjelentetett elemzésekről és kritikákról részletesen számolnak be az Életjel Évkönyvek, amelyekből napjainkig 8 kiadvány került ki a nyomdából. Az első ilyen évkönyv az 1958 és 1967 közötti időszakot dolgozza fel, a második 1967–1972-es eseményeket foglal magában, majd a továbbiakban egy-egy évkönyv négy–hat év munkáját öleli fel. Az utolsó feldolgozott év 2003. Ezért is tartjuk szükségesnek, hogy a fél évszázados irodalomszervezői tradíciójú kör eredményeiről a hagyományokhoz híven a tervezett kilencedik, illetve a tizedik évkönyven átfogó beszámolót és összegzést adjunk. Az Életjel Irodalmi Élőújság egyik alapítója és éltetője, Dévavári Dér Zoltán volt az Életjel Évkönyvek szerkesztője, ő végezte a kiadói tevékenységek összegzését és az irodalmi összeállítások, versmondói portfóliók rendszerezését is. Dévavári Zoltán halála után ez a rendszerező munka abbamaradt, 11 éve nem jelent meg új évkönyv.

A folyamatos anyaggyűjtés hiányában a kutatás az egyetlen módszer, amelynek segítségével összeállítható a hiányzó évkönyvek anyaga. Ennek a kutatásnak egyik fontos forrása lehet az újvidéki Magyar Szó napilap archívuma, amelynek szinte minden évfolyama és lapszáma hiánytalanul fellelhető a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egyik, még fel nem újított helyiségében. A kar Kommunikáció és médiatudomány kurzusának résztvevői 2014-ben elvégezték az 1949 és 2006 között megjelentetett bekötött számok rendezését, ezáltal hozzáférhetővé vált az anyag a kutatás számára.

Mindazonáltal nem voltunk biztosak abban, hogy a Magyar Szó napilapban publikált cikkek és hírek elegendő forrásul szolgálnak a hiánypótló munka elvégzéséhez. Ennek okán összevetettük a 8. Évkönyvben megjelentetett irodalmi összeállításokról és versmondói sikerekről szóló dokumentációt a napilapban megjelentetett cikkekkel, hogy feltérképezzük a forrás megbízhatóságát és részletességét.

A kutatás arra enged következtetni, hogy bár a Magyar Szó alkalmas forrásnak tekinthető a Csáth Géza Művészetbaráti Kör tagjai tevékenységének nyomon követéséhez, illetve eredményeinek bemutatásához, mégsem elegendő ez a forrás, hiszen számos jelentős esemény kerülte el az újságírók figyelmét, ezért a kör tagjainak beszámolóira és személyes adatgyűjtésre kell hagyatkoznunk az előttünk álló munkában.

A következőkben részletesen bemutatjuk a 8. Évkönyv és a Magyar Szóban fellelt információk összehasonlításának módját és eredményeit, felhívjuk a figyelmet a napilapban megtalálható beszámolók a kutatás sikeréhez elengedhetetlen részleteire, illetve azon hiányosságaira, amelyek alapján kijelenthetjük, hogy csupán ez a forrás nem elegendő a készülő évkönyvek adatainak begyűjtéséhez. A kutatás emellett a Magyar Szóban publikált cikkek formai, tartalmi és szerkesztési sajátosságaira is kitér.

Kutatási módszerek

Az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Körről szóló újságcikkeknek a kutatásban való felhasználását tekintetbe véve két szempontot vettünk figyelembe: egyrészt az irodalmi estekről szóló hírek és tudósítások vonatkoztatásában végeztünk összehasonlítást a megrendezett estek és a róluk szóló beszámolók tartalmát és rendszerességét, megjelenését illetően, másfelől a kör tagjai, a versmondók és színjátszók eredményeiről, külföldi és belföldi sikereiről szóló beszámolók, rövid hírek vonatkozásában térképeztük fel a meghatározott évfolyamok egy-egy hónapjában megjelenő számait. Munkánk a 2002, valamint a 2003 decemberében megjelent összes számra kiterjed. Ezeknek, valamint a 8. Évkönyvben megjelentetett adatoknak az összehasonlítását követően vontuk le a következtetéseket a Magyar Szó napilapban megjelent anyagnak mint kutatási forrásnak a felhasználhatóságát illetően.

Kutatásunk során a jelölt lapszámok teljes anyagát feldolgoztuk, ezt követően az Életjel Évkönyv segítségével ellenőriztük a publikációban fellelt forrás hitelességét, és mindeközben megjelöltük az esetenként hiányzó beszámolók és hírek helyét is.

Az idézett cikkeknél nem vettük figyelembe a címek betűinek méretarányait, illetve azok külön kiemelését. A tipográfiai sajátosságokra külön felhívjuk a figyelmet. A szerkesztésre vonatkozó megállapítások szintén a következő fejezetben kapnak helyet.

A Magyar Szóban megjelent cikkek összegzése és pótlása a hiányzó anyaggal

2002. december és november

A Magyar Szó napilap LLX. évfolyamának vizsgált számai a decemberben megjelenő lapszámok, amelyekben elsőként a Szabadka rovatban bukkantunk az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör tevékenyégéről szóló híradásra, mely meglepő módon formailag is elkülönül a többi hírtől az oldalon¹. A keretezéssel való tipográfiai kiemelés nyomatékosította, hogy az oldalon helyet kapott más cikkektől eltérően A Csáth-Kör Hírei címet viselő publicisztikai anyag azon túl, hogy egységbe tömörül, valamifajta folytonosságról is árulkodik a Magyar Szóban megjelenő egyéb rovatokhoz hasonlóan. A keret felső részében elhelyezkedő „rovatcím” arra enged következtetni, hogy a Csáth-körrel kapcsolatos tudósítások és hírek nem egyszeri alkalommal kapnak ilyen megkülönböztetett helyet a Szabadka oldalon. Mindazonáltal kiderült, hogy a keretezés megtévesztő volt ebben az esetben, hiszen a további és néhány korábbi lapszám megvizsgálását követően nem találkoztunk ezzel a kerettel és rovatszerű elkülönítéssel. A teljes archívum elemzése nélkül természetesen nem jelenthetjük ki azt, hogy egyszeri jelenséggel állunk szemben, valószínűsíthető viszont, hogy ritkán vagy valóban egyszer tüntette ki az oldal szerkesztője ilyen megkülönböztető figyelemmel a kör munkáját.

Mielőtt rátérünk az említette híradás elemzésére, kitérnénk arra a tényre, hogy a szabadkai Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör tevékenységéről és tagjainak munkájáról a Magyar Szó rendszeresen az ún. Szabadka oldalon közöl cikket, ami azért meglepő, mert az elemzett számok szinte mindegyikében ott van a Művelődés rovat is, ahová érzésünk szerint megfelelőbb lenne ezeket a beszámolókat illeszteni. Az újság szerkesztését tekintve a leginkább kaotikusnak éppen ezt az oldalt látjuk, hiszen a palicsi szennyvíztisztító üzemeltetéséről szóló cikk és a gazdasági hírek mellé mindenfajta tipográfiai elkülönítés nélkül illesztik a kulturális és oktatási tartalmakat. A Művelődés rovatban gyakoriak az anyaországi hírek – de nem egyedül ezek kerülnek ide –, valamint a magyarországi sajtóból átvett anyagok, amelyek között az Életjel eredményiről szóló beszámoló is helyet kap². Nem csupán megkérdőjelezhetőnek, de egyenesen negatívnak ítéljük azt, hogy a versmondó egyesület tevékenységéről szóló cikkek az olvasó számára összemosódnak Szabadka közéleti eseményeivel, a lap üzenete ezáltal azt sugallhatja, hogy az amatőr irodalmi színpad tevékenysége kevésbé jelentős, mint a hivatásos színházak vagy a Durindó és az Ötösfogat kultúrateremtő és hagyományőrző munkássága.

A Csáth-Kör Illyés Gyula-emlékestjét szombaton este 7 órakor tartják a Városi Könyvtárban.”³

A cikk által említett szavalóversenyekről az Életjel Irodalmi Élőújság 8. évkönyve⁴ is beszámol, a díjak felsorolása mellett közli a versenyen elhangzott költemények listáját⁵ is. Ami viszont a Magyar Szóban megjelent Illyés Gyula-emlékest beharangozóját illeti, az évkönyvben nem találunk adatot a felsorolt műsorok között. Arra tudunk következtetni, hogy az évkönyv szerkesztői követtek el mulasztást, hiszen az est megtartását a rendező és a fellépők is igazolták. Ebben az esetben a napilap bizonyult megbízhatóbbnak.

Szombaton 19 órakor a Városi Könyvtár emeleti olvasótermében Nem reménytelen a világ címmel Illyés Gyula emlékestet tartanak a költő születésének századik évfordulója alkalmából, amelyen a Csáth-kör versmondói lépnek fel. Közreműködik Görög Noémi zongorán. Bevezetőt dr. Vajda Gábor mond. Kísérő rendezvényként a Városi Könyvtár dolgozói Illyés Gyula kiadványokból készítenek kiállítást. A műsort Horváth Emma rendezte. A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.”⁶

Az újvidéki Petőfi Sándor MME szervezésében Illyés Gyula-vetélkedőt tartottak [...] Felső tagozatos: 2. Ágó Krisztina, 3. Péter Erika. A középiskolás versmondó győztesei: 1. Basity Gréta, 2. Grásztity Viktor (mindketten a szabadkai Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Körből) [...]”⁷

A cikk teljes szövegét itt nem tartjuk fontosnak közölni, csupán az Életjel versmondóinak eredményeiről szóló részt emeltük ki, amelyekről az évkönyv is közöl adatokat⁸. A versenyek eredményeiről szóló beszámoló esetében a napilap tudósításából itt is kimaradnak az elhangzott szövegek, amelyeket az évkönyv feltüntet. A tervezett hiánypótló munka az eddigi évkönyvek hagyományaira épülne, ennél fogva sajnálatos, hogy a versenyen elhangzott versek, illetve az elődöntők helyszínei és időpontja nem szerepel a lapban, hiszen így ezek az adatok nem kerülhetnek bele a készülő kiadványokba sem.

Ma 18 órai kezdettel a Városi Könyvtárban, Horizontok címmel megnyílik Kerekes Sándor festőművész rajzkiállítása. Fellépnek Basity Petra, Basity Gréta és Liszi Melinda versmondók. A tárlatot Deák Ferenc és Pero Zubac nyitják meg, a házigazda Kunkin Zsuzsanna a Városi Könyvtár igazgatónője.”⁹

Az évkönyv még beszámol a 2002. július elsején Budapesten megtartott tárlatmegnyitóról¹⁰, de a szabadkai kiállítás nem szerepel a műsorok között. Ismét egy pont a Magyar Szónak.

Érdekességként említjük, hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjére való felhíváshoz a kör tagjainak előző évi produkciójáról készült képet használják fel illusztrációként a Magyar Szó szerkesztői. A Művelődés rovatban megjelent hosszabb cikk¹¹ fotóillusztrációjának képaláírása a következő: A tavalyi vetélkedő egyik látványos pillanata, a képet Aleksandar Jovanović dedikálta, a fotón pedig a Emberke tragédiája című diákszínpadi előadásból látható egy részlet, amelyen a kör három versmondója: Liszi Melinda, Grásztity Viktor és Basity Gréta szerepel.

A költő születésének századik évfordulója tiszteletére rendezett versenyt a Magyar Írószövetség, a Magyar Művelődési Intézet, és a Magyar Versmondók Egyesülete hirdette meg. (MTI)”¹²

Az ozorai országos versenyről az évkönyvben további adatokat is találunk¹³.

A Magyar Szó napilap LX. évfolyamának vizsgált számai szintén a decemberben megjelent lapszámok. Az említett hónapban nincs az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör tevékenységéről szóló cikk, holott az évkönyvből¹⁴ kiderül, hogy ezt a hónapot jelentős sikerek és több irodalmi rendezvény is fémjelezte. Itt hazudni nem szabad? címmel december 11-én emlékestet tartottak Deák Ferenc születésének 200. évfordulóján a szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében, ahol a haza bölcsének anekdotáit adták elő a kör tagjai, valamint közreműködött a Lányi Ernő Művelődési Egyesület népzenei kórusa. Kosztolányi Dezső Csoda című bábjátékát mutatták be a tagok december 15-én a gimnáziumban. Az előadást Budapesten, a Budai Várban rögzítette a Duna Televízió december 7-én, majd december 26-án 10 órai kezdettel bemutatta a Cimbora műsor keretében Kosztolányi Dezső Csoda című színpadi játékát. Ünnep készül címmel karácsonyi vándorműsort indított a kör, amelyet december 18-án az Idősek Otthonában, december 28-án pedig a református templomban adtak elő. Arany nélkül, tömjén nélkül címmel tartotta karácsonyi ünnepi összeállítását a Csáth-kör, ahol ugyancsak pódiumon szerepelt a már említett Csoda című színpadi darab.