A 88 éves Bedzsi Káid esz-Szebszi nyerte meg Tunézia első szabad elnökválasztását a tegnap közzétett hivatalos eredmények szerint. A világi Nidáa Tounes párt vezetője a vasárnap rendezett második fordulón leadott szavazatok 55,68 százalékát kapta, míg ellenfele, az ideiglenes államfői tisztséget eddig betöltő Monszef Marzúki mindössze a voksok 44,32 százalékát szerezte meg. Esz-Szebszi győzelmével lezárul az észak-afrikai ország csaknem négy éve tartó demokratizálódási folyamata, amely Ben Ali tekintélyelvű államfő egypárti uralmának 2011-es megdöntésékor vette kezdetét.
A közel 11 millió lakosú Tunéziában különös jelentőséggel bírt a vasárnapi voksolás. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy a lakosság szabadon választhatott államfőt. Az ország 1956-os függetlenné válása óta a 2011-es forradalomig, vagyis az arab tavasz kezdetéig, Tunéziának csupán két elnöke volt: a hazájában kezdetben a „függetlenség atyja”-ként, később „örökös elnök”-ként emlegetett Habíb Burgiba, és az őt 1987-ben megbuktató Zin el-Abidin Ben Ali. Utóbbi 23 évig állt az ország élén. Minden választást megnyert (többször az eredmények meghamisításával). A tömeg végül fellázadt ellene, hatalmát elsöpörte, ő pedig 2011 elején Szaúd-Arábiába menekült, s azóta is ott él.
Helyét (ideiglenesen) Marzúki vette át. Szerinte Esz-Szebszi a régi (egypárt)rendszer képviselője, mivel az arab tavasz idején megbuktatott Ben Ali köréhez tartozott, és a múltban magas rangú állami tisztségeket viselt. Marzúki azonban – Ben Ali rezsimje idején – ellenzékben politizált. Ráadásul csaknem tíz évig önkéntes száműzetésben Párizsban élt, ahová frissen alapított pártja betiltása után menekült.
Marzúki attól tart, hogy ha Esz-Szebszi kezébe kerül az elnöki hatalom, visszatér a régi világ. Az októberi demokratikus parlamenti választást ugyanis az idős politikus pártja, a világi Nidáa Tounes (Felhívás Tunéziáért) nyerte (igaz, nem abszolút többséggel), biztosítva ezáltal a kormányalakítás jogát is, amivel az új elnök beiktatása után kíván élni. Ily módon a politikai hatalom akár (ismét) egy párt kezében összpontosulhat. Marzuki elsősorban ezért tart a visszarendeződéstől.
Az iszlamisták visszaszorítását hirdető Esz-Szebszi elutasítja ellenfele vádjait. Azt ígéri, hogy elnöksége alatt a stabilitás évei következnek, de csak akkor, ha minden honfitársa összefog.
Tunéziát több elemző az arab demokratizálás követendő példájának tartja, mivel az egyetlen ország, amely a 2011-es diktátorbuktató forradalmi hullám után nem a politikai káoszba süllyedt, hanem új irányba fordult.
