2024. március 28., csütörtök

Van gépük hozzá

Az ukrajnai válság kezdete, majd a Krím-félsziget orosz bekebelezése óta szaporodtak az incidensek a Balti-tenger térségében. Észak-Európában, de főleg a három balti országban az utóbbi időben egyre nagyobb a nyugtalanság a térségbeli orosz katonai aktivitás erősödése miatt. A Baltikumban nemcsak aggodalmat keltett az ukrajnai krízis, hanem óvatossá tett minden államot Oroszország közelében.

(Léphaft Pál karikatúrája)

(Léphaft Pál karikatúrája)

Tomasz Siemoniak lengyel védelmi miniszter a napokban már arról beszélt, hogy az ukrán válság hatására a Nyugat és Moszkva között rendkívül kiéleződött viszony miatt az orosz haderő egyre pimaszabbul viselkedik a Balti-tengeren és környékén.

A Lengyelország északkeleti határa és Litvánia közé beékelődött – orosz fennhatóságú – kalinyingrádi területen állomásozó haderőhöz tartozó flottaegység legalább akkora riadalmat kelt, mint a Keletről érkező és hirtelen felbukkanó idegen katonai repülők.

Kalinyingrád az orosz balti flotta főhadiszállása, ahonnan kisebb-nagyobb hadihajók vágnak neki a tengernek, s bukkannak fel egyik-másik ország felségvizeinek határán, esetleg idegen hajók közelében. A nyáron (nemzetközi vizeken) egy finn környezetvédelmi kutatóhajót kétszer is zaklattak.

Litvánia ezt már nem bírta cérnával, és december 9-én magasabb fokú készültségbe helyezte hadseregét. Eközben Kalinyingrád területén az oroszok titkos hadgyakorlatot tartottak, amelyről Moszkva csak öt nappal annak befejezése után adott tájékoztatást. Közölte: a résztvevők védelmi és támadó akciókat gyakoroltak. Igor Korotcsenko orosz katonai szakértő szerint a művelet felkészülés volt arra az esetre, ha a NATO Lengyelország irányából megpróbálná elfoglalni a kalinyingrádi területet.

Az incidensek Észtországot is fokozott óvatosságra késztették: az Oroszországgal határos balti államocskában megerősítették a határőrizetet és a rendőrséget. A lengyelek pedig mozgósították a hadsereg teljes felderítőrendszerét. Varsó azt is jelezte, hogy a hadsereg egy részét átcsoportosítja az ország keleti határához, közelebb Ukrajnához és Oroszországhoz.

A tenger mélyén szintén nagy a jövés-menés. Helybeliek októberben Stockholm közelében, novemberben pedig a skót partoknál – a brit nukleáris Trident tengeralattjáró-flotta támaszpontjánál – láttak titokzatos vízi járművet, de egyiket sem sikerült azonosítani. A svédek kiderítették, hogy a felségvizeikre behatoló idegen búvárhajó kisméretű volt. Bár a gyanú Oroszországra terelődött, Moszkva tagadta, hogy köze lenne a svéd és a skót partoknál zajló víz alatti tevékenységhez.

Stockholm nem először indított hajszát feltételezett orosz, korábban szovjet tengeri betolakodók után. A próbálkozások – egy kivételtől eltekintve – mindig sikertelenül végződtek. Az egyetlen „fogás” is a véletlenen múlt: 1981-ben egy szovjet tengeralattjáró zátonyra futott valamelyik svéd haditengerészeti támaszpont közelében, ami komoly feszültséget okozott a két ország között.

Az ukrán konfliktus kezdete óta az európai, különösen pedig a balti légtérben is megélénkült az orosz katonai aktivitás. Az utóbbi időben rendkívüli módon megszaporodtak a repülők manőverei. A légi járművek között akadtak (atomfegyver hordozására alkalmas hadászati) bombázók, harci gépek és tankerek is. Az orosz repülők rendszeresen megközelítik a térségben található NATO-tagországokat. Az ősszel pedig megsértették Észtország, valamint a semleges Svédország és Finnország légterét.

A kiélezett orosz–NATO viszony következményeként nem csak a Baltikumban szaporodnak a vészjósló jelek. Az oroszok folyamatosan repkednek Alaszka és Japán partjainál is. Emiatt a japán vadászgépeket csak 2014 első felében 533-szor kellett riasztani, 225 alkalommal többször, mint az előző év azonos időszakában.

Úgy tűnik, hogy az oroszok a NATO és szövetségesei védelmi rendszereit tesztelik. Az sem kizárt, hogy Vlagyimir Putyin erőfitogtatásáról van szó.

Az orosz elnök már augusztusban dörgedelmes nyilatkozatban figyelmeztetett, hogy jobb, ha senki sem húz ujjat hazájával. A legjobb hidegháborús szónokok és riogatók modorában emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy Oroszország a világ egyik legerősebb atomhatalma. Üzenetét azzal nyomatékosította, hogy megerősíti hadseregét és nukleáris elrettentő erőit.

Sokan attól tartanak, hogy Moszkva – az ukrajnai után – egy újabb frontot nyit. Ettől leginkább a Baltikumban félnek. Különösen azóta, hogy novemberben Putyin egyik tanácsadója megfenyegette Észtországot és Lettországot. Szergej Markov azt üzente, hogy háborús konfliktus esetén mindkét balti állam eltűnik, „nem marad belőlük semmi”.

A két kis ország azért kapott ilyen kemény figyelmeztetést, mert Moszkva szerint barátságtalanul viszonyulnak a területükön élő népes orosz kisebbséghez. Markov nem részletezte, hogy a fenyegetést miként kell érteni, de az ukrajnai oroszok védelmének ürügyén (Moszkvában) kezdeményezett akciókból akár ki lehet következtetni, mire gondolhatott. Az ennél rosszabb lehetőséget sem lehet kizárni, vagyis azt, hogy az általa említett „nagy háborúban” Észtország és Lettország megsemmisül.

Nemrég Robert Fico már komoly katonai összecsapás veszélyére utalt. A szlovák miniszterelnök – aki értesüléseit állítólag a legfelsőbb német politikai körökből szerezte – „egy kiterjedtebb konfliktus lehetőségével” számol, amely nem csak Ukrajnát és Oroszországot érintené.

A még borúlátóbbak pedig a harmadik világháborút vizionálják. Félelmeiket részben a moszkvai fenyegetésekre, részben az orosz hadiipar és hadsereg megerősödésére alapozzák.