2024. április 19., péntek

Kézműves csokicsodák

A szabadkai Erdélyi Csilla zentai kis műhelyében készít belga csokoládéból fűszeres, magvas, gyümölcsös különlegességeket

Találkoztak már olyan emberrel, aki ne szeretné a csokoládét? Legalább valamelyik fajtáját? Abban biztos vagyok, hogy akinek volt szerencséje kóstolni valódi, belga csokoládét, biztosan talált magának olyat, amit szívesen fogyasztana a mindennapokban. Erdélyi Csilla szabadkai fiatal lány egy izgalmas vállalkozásba fogott önmaga és mindannyiunk örömére. Eredeti belga csokoládéból kézműves műhelyében olyan csokicsodákat alkot, amelyeket a képeken láthatnak.

Fahéj, gyömbér, koriander, kajszi, fekete áfonya, málna, eper, mogyoró, földimogyoró, pekándió, kókusz szelet, csili, kesudió, pisztácia, rózsabors, mandula, narancshéj, mák, szeder. Ezeket a magvakat, gyümölcsöket, fűszereket kombinálva készíti Csilla a csokoládékat: feketét, tej- és fehér csokit. A gyümölcsök is különlegesek, liofilizáltak, de hogy mit is jelent ez tulajdonképpen és hogyan jött az ötlet? Haladjunk szép sorjában. Csillával a szabadkai Winterfesten beszélgetünk, de beszélgethetnénk a zentai vagy a magyarkanizsai karácsonyi vásárban is, mindenhol jelen vannak a csokoládék, amelyeket mindössze egy hónappal ezelőtt, november elején kezdett el gyártani.

– Élelmiszer-ipari középiskolába jártam, s bár közben a borászat felé hajlottam, a főiskolán pedig gyógynövénytermesztést tanultam, a csoki szeretete folyamatosan végigkísért. A Pionir Csokoládégyárban, ahol középiskola alatt gyakorlatoztunk, ismerkedtem meg először a kakaóbabbal, illetve azzal, hogy hogyan készül a kakaómassza. S nemrégen egy brüsszeli kirándulás alkalmával tervezetten a csokimúzeumba is elmentünk, s ott egy bácsi mindent részletesen elmesélt, hogy hogyan szedik a kakaóbabot, hogyan válik szét a kakaóvajtól, annak mi a funkciója, hogy lesz belőle csokimassza. Meg is mutatta, hogyan kell kézzel temperálni, hogyan kell tartani a hőt, hogyan kell melegíteni, ami a fekete csokinál különösen fontos, mert a túlmelegítésnél kicsapódhat a kakaóvaj. Megmutatta a forma melegítését, a formába öntést is. Nagyon jó élmény volt a kóstolás is, azok az ízek, és ahogyan néhány falat után eltelik az ember! A lila csomagolású csoki elbújhat ezek mellett.

Addig motoszkált bennem a gondolat, hogy találtam egy céget, amely hasonló csokikat forgalmaz, s rajtuk keresztül találtam rá arra a cégre is, amely belga csokit szállít be Szerbiába. Ekkor a párom azt mondta, hogy ne más csokiját forgalmazzuk, hanem csináljuk meg. Aztán könyvekből, internetről utánaolvastunk a feldolgozásnak.

A gyártás kapcsán Csilla elmondja, hogy a liofilizált gyümölcs tulajdonképpen fagyasztva szárított gyümölcsöt jelent.

– A gyümölcsöt lefagyasztják, vakummal vonják ki belőle a vizet, hővel nem érintkezik, megmarad a vitamintartalma, az alakja. Egyszerű, mégis összetett folyamat, nagyon drága az előállítása, Szerbiában is csak egy dél-szerbiai cég foglalkozik vele.

A csokoládé a dédnagymama márványasztalán készül. Itt zajlik az úgynevezett temperálás.

– Gőz felett felmelegítjük a csokimasszát, s ennek kétharmadát kiöntjük a márványra, s elkezdjük mozgatni a csokoládét, úgy, hogy kialakuljon a kristályszerkezete. Ha nincs temperálva a csokoládé, ugyanúgy visszadermed, mint amilyen állapotban volt. Ezzel kapja meg a fényességét. Ha nincs temperálva, akkor kiüt rajta a kakaóvaj. Ezt követően vissza kell hűteni 27 fokra és a kétharmadot visszaönteni a maradékhoz. Megvan, hogy melyik csokinál milyen hőmérsékleten kell a formába önteni. Amire oda kell figyelni, hogy annyi csokit öntsünk a formába, hogy ne folyjon túl. Ezt követően minimum egy órát 8 és 11 fok közötti hűtőben van a csoki. A helyiségben pedig mindig 20 foknak kell lennie. Polikarbonát formába öntöm a csokoládét, ez a forma kemény, tűri az ütést, ami azért fontos, mert amikor belekerül a csokimassza a formába, meg kell rázogatni, ütni kell, hogy a levegőbuborékok távozzanak. Nem mondom, hogy ez a legnehezebb folyamat, hanem az, hogy a forma száraz legyen, illetve, hogy a forma melegített legyen. Nem szabad, hogy süssön, de hidegnek sem szabad lennie. Amikor nincs benne csoki, nem hajlítható, viszont amikor kész a csokoládé, elválik a szélétől. Amikor formába került a csoki, tíz percünk van, hogy rátegyük a feltétet.

Csilla a Callebaut márkájú belga csokoládéval dolgozik, s az általa gyártott formákat használja. A csokoládék és az arculat is egyszerű, mégis szemet gyönyörködtető és nem utolsósorban isteni finom.

– Mindenképp egyszerű csomagolásban gondolkodtunk, amit most hirtelen meg tudunk valósítani, olcsó pénzből, a designt pedig a párom találta ki, aki plakáttervezéssel, fotózással is foglalkozik. A zöld és a barna szín is biztos volt, a barna a csoki miatt, a zöld pedig a természetesség miatt. A néven sokat gondolkodtunk, hogy nemzetközi legyen, de a magyar jelentését megőrizve, de hogy rövid is legyen és jól is hangozzon. S végül az igazi, valódi jelentésnél megragadtunk, s a francia kifejezés mellett döntöttünk, hiszen belga csokiról van szó. Így lett Réel a nevünk. Minőségi csoki készül, minőségi alapanyagból.

Csilla hozzáteszi, természetesen vannak terveik a csomagolást és a fajtákat illetően is. Egyelőre 18 féle csokoládé közül válogathatunk, de vásárolhatunk csokinyalókát és forrócsokoládéhoz való csokit is.