2024. április 25., csütörtök

Lajkó Félix 40 éves

Pénteken Szabadkán kezdődik az ez alkalomból szervezett koncertmaraton – Február végéig összesen 18 Lajkó Félix-hangverseny lesz Európa hat országában

Lajkó Félixet nevezték már csodagyereknek, besorolhatatlan, ösztönös hegedűvirtuóznak, varázslónak, a zenei élet fenegyerekének, a démonikus improvizációk mesterének, az ördög hegedűsének, bácskai Paganininek, a citera Jimi Hendrixének… Molnár Gál Péter kritikus 2002-ben zsenikölyöknek mondta, aki köré mitológiák épültek, noha akkor még csak 28 éves volt.

Annyi bizonyos, hogy ő az, aki koncertről koncertre képes megújulni, magával ragadni a közönséget. Felrúgta az akadémikus muzsikálás szabályait, s közben újfajta zenei élményt nyújt hallgatóságnak. Besorolhatatlan, megfoghatatlan, irányzatokba be nem gyömöszölhető a Lajkó Félix-zene, de hatni tud, mert őszinte, és mélyről jön. S zsenialitása, őszinte odaadása és alázata a zene irányába lenyűgözi a közönséget.

A világhírű hegedűvirtuóz negyvenedik születésnapja alkalmából Lajkó Félix-maratont szerveznek. Ennek első hangversenye holnap Szabadkán este hétkor lesz a városháza dísztermében.

December 19-e és február 28-a között összesen 18 hangversenyt ad a művész, de mindegyik más lesz. Szabadkán Palya Bea, Csizmadia Anna és Tintér Gabriella énekesnők lesznek a vendégei.
Porteleki László – hegedűn játszik, állandó partnere Brasnyó Antal – brácsán, Szabó Csobán Gergő pedig bőgőn. December 23-án a Magyar Szó 70. születésnapján pedig szólókoncertet ad napilapunk ünnepségén az Újvidéki Színházban.

A Palicson élő művésszel Szabadkán egy cukrászdában találkoztam. Azt hittem, nyugodtan beszélgethetünk. Tévedtem. Megállás nélkül csörgött a telefonja, interjút adott egy budapesti rádiónak, ügyet intézett, majd rohant a zeneiskolában lévő gyermekéért.
– Van, hogy naponta három interjút kell adnom – mondta magyarázkodásként.

Azt mondják, negyvenévesnek lenni azt jelenti, hogy van kellő tapasztalat, energia, úgy egyáltalán az ember az élete csúcsán van. Te is így érzed?

– Nem érzem sehogy. Soha sem élveztem a születésnapjaimat. Erre a 40.-re most rá van húzva egy koncertsorozat. Végül is örülök ennek, de mégis azt gondolom, hogy ezután jön még az életemben, a muzsikálásomban a nagy valami.

Az utóbbi két évben rengeteg fellépésed volt a világ minden táján, Mező című albumod a világranglista első helyén volt, a napokban két újabb lemezed jelent meg... Ez nekem azt sugallja, hogy mégiscsak alkotópályád valamiféle csúcsa ez, lehet, hogy nem a legmagasabb, de feltehetően fontos állomás.

– Nem tudom. Amit a kellő energiára mondhatnék, hogy van-e energiám? Van, de már beállt egy rutin, nem szív le annyira a koncertezés, mint korábban. Én nem kötöm ezt a 40 évhez. Inkább azt mondom, hogy mostanra sikerült egy olyan rutint szerezni, hogy az ember nem fárad ki annyira a sok koncertezésben. Ehhez az kell, hogy rengeteget próbálok. Ha otthon napi hat-nyolc órát gyakorolok, akkor a fellépés nem fáraszt el annyira. Persze, más a fellépés, mert ott azért koncerthangulat van.

A Lajkó Félix-maraton nevet viselő koncertsorozat hogyan állt össze, ezek a te kedvenc helyszíneid? Itt Szabadkától Budapesten, Gödöllőn, Pécsen és Miskolcon át Berlin, Bécs és Ljubljana is szerepel a helyszínek között.

– A menedzserem, Horváth László ötlete volt a maraton. Vannak ezek a helyszínek között olyanok, amelyeket kifejezetten szeretek. Például a szabadkai városházát vagy a pécsi Kodály Központot, a kolozsvári Operában még nem játszottam, az biztosan érdekes lesz, a győri felújított zsinagóga is egy nagyon jó helyszín, de szeretek Budapesten a Müpában is játszani.

Vannak szólókoncertek a maratonon és vannak olyan hangversenyek, amelyekre hívtál vendégeket. Hogyan válogatod ki, hogy kivel akarsz játszani?

– A legújabb név Mohammad Reza Mortazavi iráni dobos, aki már huzamosabb ideje Németországban él. Ő nyugati sztárnak számít. Eddig vele csak egyszer játszottam. A többiek ismertek: Balázs János zongoristával most jelent meg a Jelszó/Password című lemezünk. Vele már Szabadkán is játszottunk a Héttorony fesztivál idején. Szabadkán lesz viszont a bemutatója a Palya Bea, Csizmadia Anna és Tintér Gabriella énekesnőkkel készített programnak. Ez egy új program. Egy más világba belehelyezünk népdalokat. S lesz ennek majd folytatása is, van ugyanis Bartos Erikának egy Hógolyó című verseskötete, s egy verset már megzenésítettem. Az egész kötet feldolgozásra vár, de én nem akarok énekelni, majd valamelyik hölgy vagy mind a három fog ezen a lemezen közreműködni, ezt még nem döntöttem el. Általában úgy választódik ki, hogy melyik helyszínre milyen programot viszünk, hogy a meghívók milyen koncertet szeretnének, illetve, hogy maga a helyszín mire alkalmas.

A napokban két lemezed is megjelent.

– Igen, az egyik a Budafoki Dohnányi zenekarral készült Végtelen/Infiniti című album, amelyen Lajkó-számok vannak, Ott Rezső hangszerelte szimfonikus zenekarra, magyarán lekottázta, ők mindig ugyanazt játsszák, én meg erre improvizálok. Mellette kijött a Balázs Jánossal készült hegedű és zongora duó, amelyen közös számok vannak.

Elégedett vagy a lemezek anyagával?

– A hangzásával elégedett vagyok, de mindig, amikor kijön egy lemez, elindít az emberben egy újabb gondolatsort. Mindig van, amit másként gondolok utólag, de ez nem baj, mert ezeken el lehet indulni újabb úton.

Tavaly a Mező című albumod lett a világranglista első helyezettje, és az új lemez is szinte megjelenése után azonnal a világranglista élén van.

– A Mező a Vomex lista győztese volt. Az új lemez pedig a You Tube-on kiemelt helyen van a magyarországi letöltések alapján. Én ezekkel a dolgokkal nem foglalkozom.

De azért ez mégiscsak valamilyen visszajelzés.

– Persze, számomra ez azt jelenti, hogy szeretik az emberek. Legalábbis többször meghallgatják, ezek szerint.

Annyira érdekli őket, hogy a legnagyobb közösségi oldalon egymás figyelmét hívják fel a fiatalok, hogy megjelent két Lajkó Félix-lemez, s ha meg akarsz lepni, ezt vedd meg nekem. Hol lehet hozzájutni ezekhez a lemezekhez?

– Szabadkán majd a városháza alatt is árulni fogják, de elvileg a koncerteken, s akkor lehetőség van a dedikálásra is. Budapesten pedig a Művészetek Palotájában árulják majd. Nem egy nagy biznisz a CD kiadása. Sokkal inkább informatív jellege van, meg az, hogy rögzítsük hangzóanyagban azokat a programokat, amelyeket játszunk.

Közéleti szerepet is vállalsz, ott voltál Szabadkán mindennap 2000-ben a tüntetéseken, legutóbb Topolyán a Krivaja szennyezése ellen tiltakozók mellé álltál, és a mostani koncert maratonnak is van egy jótékonysági hangversenye.

– Nem tudom, hogy mennyit segíhet, hogy én ott voltam Topolyán például a Krivaja szennyezése ellen tiltakozók között. Azért mentem el, mert hívtak, és mert már gyerekkoromban idegesített, hogy a folyó bűzlött. A maratonon pedig egy jótékonysági koncert is lesz, mégpedig a Zeneakadémián, a Magyar Hospice Alapítvány javára.

Az imént azt mondtad, nem törődsz azzal, hogy melyik ranglistán és hol szerepelnek a lemezeid. Sértőnek tartod, ha azt mondom, hogy antisztár vagy?

– Sok energiát vesz el a sztárság. Még ez is, amit én művelek. Én nem érzem magam antisztárnak, csak próbálom kordában tartani azt, ami már nem érdekel. Azt be kell vállalnom, hogy hírt adjunk a koncertről. Annyi ember foglalkozik már zenével, hogy valamilyen reklámot csinálni kell a hangversenyeknek, ezért el kell vállalni az interjúkat is.

Sokat olvasol. Most éppen mit?

– Most egy Bach életrajzot olvasok. Az utóbbi időben életrajzokat olvastam, sajnos szépirodalomra egyre kevesebb időm van.