Pleitz Ferenc Pál nagybecskereki nyomdája volt az első „igazi” nyomda a mai Bánát területén. Dr. Németh Ferenc róla szóló könyvével próbálta elragadni a feledéstől a könyvkultúra bánáti meghonosítóját. A könyvet, amely a Bácsország honismereti szemle mellékleteként jelent meg A bánáti tipográfus címmel, pénteken – a helytörténeti folyóirat idei negyedik számával együtt – a nagybecskereki Madách Amatőrszínház Irodalmi Színpadának irodalmi estjén mutatták be. A szerző mellett fellépett Csíkos Dániel, a moderátor Jenovay Lajos, a Madách Amatőrszínház vezetője volt.
– Lapszerkesztő volt, könyvkiadó, könyvszerkesztő, amellett könyvesboltot is tartott a nagybecskereki főutcán, és jó alapot teremtett arra, hogy cége, halála után, 1884-et követően, valóságos társadalom-tudományi kiadóházzá lombosodjon ki. Ő volt az úttörő és én azzal az értékmentő szándékkal próbáltam őt elragadni a feledéstől, mert úgy hiszem, hogy vele kapcsolatosan az utókor nagyon hálátlan maradt, mondja dr. Németh Ferenc művelődéstörténész.
A szorgalmas tipográfus, lapkiadó és lapszerkesztő neve és életműve ugyanis mára sajnálatos módon feledésbe merült. Egykori házát az Úri utcában, anélkül hogy szükséges lett volna, lebontották. Emléktáblája sincs, utcát sem neveztek el róla.
Amikor Pleitz Ferenc Pál elkezdte üzemeltetni nyomdáját, szedőszekrényében már „minden nagyságú latin, gót, cirill, ószláv, héber és görög betű volt található”. Így a több nemzetiségű vidéket maradéktalanul ellátta nyomdaipari termékeivel és szolgáltatásaival.
A Gross-Becskereker Wochenblatt német hetilap és a Torontál, a leghosszabb életű vajdasági magyar újság alapítója volt. Felkarolta és segítette a fiatal szerzőket. A Pleitz-ház könyv- és lapkiadó csaknem egy évszázados tevékenységével – 1847-től egészen 1946-ig – gazdagította Bánát szellemi kincsét.
