A sajtó olyan, mint a társadalom

Dani Zoltán: Az újságírás nem merülhet ki puszta információtovábbításban

Virág Árpád

2014. december 14., 12:45 >> 2014. december 14., 17:22

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A rádióhallgatók egy dologban biztosak lehetnek. A társadalom legégetőbb gondjaira, a polgárok mindennapjait leginkább meghatározó döntésekre, a gazdaságot, közéletet meghatározó legfontosabb témákra biztosan rá fog mutatni minden szombaton az Újvidéki Rádió Objektív című műsora.

Dani Zoltán (jobbra) átveszi az újságírói díjat Srđan Mihajlovićtól, a VRTV igazgatójától

Dani Zoltán (jobbra) átveszi az újságírói díjat Srđan Mihajlovićtól, a VRTV igazgatójától

Hosszú évek óta kerülnek kivesézésre a szombat déli híreket követően az aktuális témák, s a műsor által betöltött szerepre nem csupán a hallgatók, hanem a szakmabeliek is felfigyeltek. Az idén, nem első alkalommal, a Vajdasági Rádió és Televízió éves kiemelkedő munkáért odaítélt újságírói díját kapta meg a műsor, illetve annak szerkesztője, Dani Zoltán. Már a most szombati műsor témáit készítette elő, amikor utolértük, s a díj kapcsán kérdeztük nem kizárólag az Objektívhez kötődő témákról.

 

A minap egy vitaesten voltam, ahol elismert szakmabeliek értettek egyet abban: még soha nem volt ennyire rossz érzés újságírónak, szerkesztőnek lenni Szerbiában a médiateret meghatározó szennylapok, politikai leszámolások és üzleti-politikai nyomásgyakorlás miatt. Milyennek látja ezt a teret? Valóban kibicsaklott valami?
– A médiahelyzet nemcsak Szerbiában rossz, hanem az egész térségben. A szakma elvesztette tekintélyét, az újságírók pedig a társadalmi és anyagi megbecsülést. A politikum igyekszik ellenőrzése alá vonni a sajtót, ezzel összefüggésben terjed az öncenzúra, hiszen egzisztenciális kérdéssé vált a „megfelelés”. Sokan munka nélkül maradnak, vagy éhbérért dolgoznak. A fiatalok körében megcsappant az érdeklődés a szakma iránt, szinte elképzelhetetlen, hogy egy fiatal mérnök az újságírói állást részesítse előnyben más munkával szemben. A 70-es és 80-as években például még nagy dolog volt bejutni az Újvidéki Rádióba.

A másik nagy gond a bulvárosodás, amely egyre nagyobb méreteket ölt. A nézettségre, hallgatottságra, olvasottságra, vagyis az anyagi háttér biztosítására hivatkozva folyik a szenzációhajhászás, a sárdobálás, a rágalmazás, a meghurcolás, aminek leggyakrabban semmilyen szakmai következménye nincs, jogi még kevésbé. Részben nyilván maguk az újságírók is felelősek ezért a helyzetért, mégis azt mondanám, hogy a sajtó olyan, amilyen a társadalom.

A témával persze nem egyszer foglalkozott az Objektív is, az egyéb politikai-gazdasági kérdések megvitatása mellett. Hogyan áll össze egy műsor, milyen szempontok alapján válogat témákat?

– Az Objektív heti műsor, szombatonként jelentkezik, így értelemszerűen a hét legfontosabb politikai és közéleti témáit feszegeti. Nem az a célunk, hogy mindennel foglalkozzunk, hanem megpróbálunk elmélyülni néhány kérdésben. Ha lehetséges, olyan vendéget is hívunk, aki jártasabb egy-egy témában. Politikusokat nem hívunk vendégnek, hanem szinte kizárólag újságírókat, elsősorban a Vajdasági Rádió és Televízió két magyar szerkesztőségéből, a Magyar Szóból, a Szabadkai Rádióból, a Média Tanszékről, és nyugdíjas kollégák is jönnek. Az Objektívet Öreg Dezsővel fölváltva szerkesztem és vezetem. Sajnos, a szervezési és adásrendezési feladatok is ránk hárulnak.

Ahogyan a műsor címe is mondja, igyekszünk objektíven elemezni, mérlegelni, párhuzamot vonni vagy háttér-információkat adni. Nem mindig jutunk eget rengető felfedezésre, néha azzal is megelégszünk, ha a hallgató csak annyit jegyez meg: én is így gondolom, csak bennem ez nem fogalmazódott meg ilyen egyértelműen. Az újságírás szerintünk nem merülhet ki az egyszerű információtovábbításban. Most nem a szórakoztatásra gondolok, amely szintén fontos feladat, hanem – különösen hogy közszolgálati médiumról beszélünk – arra, hogy segítsünk eligazodni a hallgatónak a híráradatban. Nem katedraszinten, hanem mindenki számára érthető módon igyekszünk megfogalmazni gondolatainkat. Fontos, hogy a műsorban megszólalóknak van véleményük, és nem szempont az, hogy egyet kell értenünk, de az sem, hogy vitát kell gerjesztenünk. Nem sorakozunk föl egyik vagy másik párt, illetve opció mögé. Ami pozitív, arról elismerően szólunk, ami negatív, arról bírálóan. Sajnos olyan világban élünk, amelyben az utóbbiból sokkal, de sokkal több van. Talán nem bennünk van a hiba, amikor nem tudunk osztozni a politikusok hurráoptimizmusában.
Az Újvidéki Rádió szóban forgó közéleti magazinja nagy hagyományra tekint vissza, nem is az első a mostani elismerés. Minek köszönhető, ha egy adás ilyen hosszú ideig fennmarad, hallgatott marad?

– Ha az elismerésekről van szó, szerkesztőtársam néhány évvel ezelőtt részesült ugyanilyen díjban az Objektívért, és bár az idén ezt az újságírói díjat én kaptam, azt hiszem, hogy az Objektív egész csapatának szól, nélkülük ugyanis nem lenne ilyen ez a műsor, amilyen.

Az Objektív rádióműsor a 90-es évektől létezik. Mostani, élő stúdióbeszélgetés formájában 6 évvel ezelőtt indította el Öreg Dezső, Csíkos Zsuzsa és Márton Attila. Kevés az olyan műsor, amelyben nem a politikusok beszélnek a politikáról, talán az imént említett tárgyilagosságon, tárgyilagosságra törekvésen kívül ez az, ami megfogja a hallgatót. Álszerénység nélkül mondhatjuk, hogy az Objektív az Újvidéki Rádió egyik leghallgatottabb magyar nyelvű műsora. A visszajelzésekből erre következtetünk. Több generáció, nemritkán az egész család hallgatja együtt. Sajnos, reális hallgatottsági mutatóink nincsenek. Az országos mérésekből kimaradunk, mert a magyar rádióadások részesedése elenyésző. Egy éve az Objektív fölkerül az VRTV honlapjára, ami azt jelenti, hogy bármikor visszahallgatható. A szerver ezt számolja, és ebben a tekintetben az egyik adásunk, konkrétan a 2014. június 28-i kimagasló sikert ért el, 1053-an hallgatták vissza, és csak néhány szerb nyelvű műsor előzi meg.

Pályája során milyen egyéb műsorokkal, feladatokkal foglalkozott?

– 1973 decemberében léptem át először az Újvidéki Rádió küszöbét, tehát pontosan 41 évvel ezelőtt. Egyetemi tanulmányaim alatt az ifjúsági műsor külmunkatársa voltam. Mondhatom, hogy végigjártam a „szamárlétrát”. ’79-ben vettek föl lektornak, majd többszöri kérésre újságíró, pontosabban hírszerkesztő, külpolitikai szerkesztő, később híradószerkesztő lettem. Ma már nem ildomos az el nem kötelezettekre hivatkozni, ám szakmailag kihívás volt számomra, amikor 1989-ben a belgrádi csúcsértekezletükről tudósítottam harmadmagammal az Újvidéki Rádió magyar hallgatóit. Öt éven át szerkesztőségvezető, hivatalos megnevezéssel felelős szerkesztő voltam, most ismét híreket, híradót és hát az Objektívet szerkesztem.

Úgy tűnik, mégsem volt igazuk azoknak, akik már évtizedekkel ezelőtt megjósolták a rádiózásnak meg a nyomtatott sajtónak a végnapjait. Íme, az Újvidéki Rádió és a Magyar Szó is fontos jubileumokat ünnepel az idén. Túl merész jóslatokat nem várok, mégis megkérdezem: milyennek látja a következő éveket, évtizedet?

– Betöltöttem 60. életévemet, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a régi gárdához tartozom. Szívesen hallgatok rádióműsort, és veszek a kezembe papírújságot. Tudom, hogy változik a világ, tudom, hogy a fiatalok jelentős része úgymond az interneten „lóg”, és onnan tájékozódik, ha tájékozódik. Ezt a szakmának tudomásul kell vennie, és alkalmazkodnia kell. A kérdésben említett jóslatok nem váltak valóra, és remélem, hogy a megváltozott világban is lesz igény mind a rádióra, mind a nyomtatott sajtóra. A 70 éves Magyar Szónak sok sikeres évet kívánok!


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége