2024. április 19., péntek

Focisvers, kutyaugatás, kártya és hajnali vonatozás

Meglehetősen ritkán adódik alkalma egy vajdasági irodalomkedvelőnek szembesülnie egy új nemzedék tollforgatóinak gondolatvilágával, különös tekintettel arra a tényre, hogy ennek a generációnak a körében a legkifejezettebb a létszámcsökkenés, az elvándorlás. Egyre kevesebben látnak perspektívát az itthon maradásban, még kevesebben veszik a fáradtságot, hogy papírra vessék érzelmeiket, világlátásukat, és még kevesebben teszik ezt a líra műfajában. Talán ezért is volt üdítő az a találkozás, amelyre Benedek Miklós közelmúltban napvilágot látott verseskötetének bemutatója szolgáltatott apropót a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár padlástermében. A Sinkó-díjas fiatal költő sorrendben második kötete a Mintha emberből lenne címet viseli.

Az est vendégei Fehér Dorottya és Patócs László kritikusok Miklóshoz hasonlóan szintén a Híd Kör tagjai. Nagyon jól ismerik tehát egymást, és így még élvezetesebbé, izgalmasabbá tudták tenni a találkozót. Jelen volt továbbá Blaskó Árpád grafikus is, a kötet illusztrátora, akinek alkotásai nagyszerűen egészítik ki a kiadványt, továbbgondolva egy-egy ciklus sorait.

A mai irodalmi trend redukcióra ösztönzi az alkotót, s ezzel birkózik sokszor a fiatal költő is, ám nem törekszik mindenáron ennek az irányvonalnak a kötöttségeire. Elkezdett gondolatait, ciklusait gondosan le is zárja, mégpedig olyan ügyesen, hogy egy-egy vezérfonal mégis végig ott lebeg az olvasó szeme előtt. Recenziójában Berényi Emőke megfogalmazása szerint „a mániákusan redukcióra törekvő nyelvfelfogás még inkább érvényesül ebben a kötetben, noha történetmondás iránti igénye szétfeszíti a líra kereteit, s így szövegei prózaversekké transzformálódnak.”

Meglepő vallomásokkal is szembesülhetett a közönség, olyanokkal, amelyek a fiatal alkotó köteten kívüli jellemvonásairól lebbentik fel a fátylat: Költő létére például nem szívesen olvas verseket. Kedvenc műfaja a regény. Elmondása szerint az tudja igazán lekötni. Habár verseinek egyik legtöbbet szereplő állata a kutya, ő mégis jobban szereti a macskákat. Elárulta, kik voltak nagy hatással eddigi költészetére. A nagy költők társaságában fő helyen Domonkos István nevét említette, de megismerhette a hallgatóság a Lapok és poharak ciklus születésének hátterét, a kishegyesi Pöndölben lefolytatott kártyacsaták hangulatát, a bácsfeketehegyi, a zentai, az újvidéki diákévek útkeresését, a mai topolyai hétköznapok, ünnepek apró mozzanatait. A háttérben azért a kutyaugatás mellett ott zúg egy teli stadion lelátója, zakatol egy megkésett hajnali vonat, és ott vesztegel valahol egy hajó, mely, ha bolyongásba is kezd, ha keresi is még a kikötőt, egyszer biztosan révbe ér.