Megkezdte működését az új ukrán parlament. A posztszovjet ország 1991-es függetlenné válása óta ez a nyolcadik összehívású testület. Az előző törvényhozás csupán két évig maradt a helyén, sok szakértő azt a véleményt osztja, hogy ez a „ráda” sem tölti ki mandátumát. Legutóbb 2007-ben alakult meg előrehozott választások nyomán a Legfelső Tanács, akkor az kitöltötte teljes idejét.
Az eredetileg 450 fős parlament nem lesz teljes, mert 27 egyéni mandátumot nem osztottak ki, mivel a Krímen és a háborús övezetben lehetetlenség volt megszervezni a voksolást. Két további körzetben pedig a bírósági hercehurcák miatt nem tudtak hivatalos eredményt hirdetni. Az ünnepélyes alakuló ülésen 399 honatya regisztráltatta magát. 236-an előzőleg még nem ízlelhették meg a parlamenti képviselőség ízét. Köztük Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, aki az államfő tömbjének színeiben jutott képviselői jogosítványhoz. Rajta kívül még kilenc kárpátaljai foglalhatott helyet a sorokban. Érdekesség, hogy közülük ketten, Sufrics Nesztor és Luncsenko Valerij is jól beszélnek magyarul, a függetlenként bekerülő ungvári Horváth Róbert ereiben pedig szintén csörgedezik magyar vér. Az öt pártból – Népfront, Petro Porosenko Blokk, Szamopomics, Radikális Párt és Batykivscsina – megalakult kormánykoalíció javaslatára a várakozásoknak megfelelően Arszenyij Jacenyukot választották meg a régi-új kormányfőnek. 341-en támogatták a nyugati hatalmak által pártfogolt politikus kinevezését a miniszterelnöki posztra. Ez több, mint a koalícióban részt vevők száma, ők a hozzájuk csatlakozott függetlenekkel együtt 302-en vannak, azaz mégiscsak kétharmados, alkotmányos többséggel bírnak. Legalábbis papíron. Az alakuló ülésen házelnökké választották Volodimir Grojszman korábbi miniszterelnök-helyettest. A kabinet várhatóan a jövő hét elején kezdi meg működését. A kormány összetétele még nem ismert, állítólag a koalíciós társak közül sem a Szamopomics, sem Oleg Ljasko radikális pártja nem kíván minisztert delegálni a grémiumba.
Az alakuló ülésen Petro Porosenko államfő programbeszédében a Keletről és Nyugatról érkező „tanácsokra” reflektálva leszögezte: Ukrajna nem híve a föderalizációnak, csakis unitárius államként tudják elképzelni a jövőt. Hozzátette: Oroszország részvétele a kelet-ukrajnai konfliktusban arra ösztönözte az ukránokat, hogy támogassák az ország jövőbeli NATO-tagságát. Az államfő felvetette, valószínűleg kénytelenek lesznek újragondolni az ország semlegességéről szóló korábbi státust. A jövőt illetően egyértelmű, hogy még a donbaszi régió békéje sem jelentené a Keletről érkező fenyegetések végét. Ezek még hosszú ideig megmaradhatnak, sok erőfeszítést és forrásokat követelve tőlünk – fogalmazott Petro Porosenko. Azt is mondta, belátható időn belül nem törlik el a kötelező sorkatonai szolgálatot, a hivatásos hadseregre való áttérés még sokáig elhúzódik. Egyúttal a haderő teljes modernizációját hirdette meg.
Az államfő nyomatékosította, kizárólag az ukrán lehet az egyetlen államnyelv az országban. Sürgette az igazságszolgáltatási rendszer teljes reformját és a korrupcióellenes harc fokozását. Egy érdekes javaslattal is előállt, szerinte külföldi szakembereket kell bevonni az államigazgatás rendszerébe, még azt sem zárta ki, hogy kormánytagok is lehessenek külföldiek. Úgy tudni, svéd, német, lengyel, grúz és amerikai hivatalnokok érkezhetnek hamarosan Kijevbe. Befejezésül még azt is mondta, természetesen az új koalíciót tekinti partnernek, de neki, mint elnöknek, az ellenzék érveit és hangját is meg kell hallgatnia.
Csak emlékeztetőül: az október 26-án megtartott, előrehozott parlamenti választást Petro Porosenko elnök augusztus 25-én írta ki azután, hogy július 24-én feloszlott a kormánykoalíció, és nem alakult új kormánytöbbség a parlamentben. A választás kiírására technikailag a kormánytöbbség felbomlása teremtett lehetőséget, ám politikailag a lépést Porosenko azzal indokolta, hogy a felmérések szerint a lakosság több mint 80 százaléka akarja az új választásokat, valamint a februári kijevi hatalomváltást elősegítő Majdan-tüntetéseknek is ez volt az egyik fő követelésük.
