November 15-én Oromon a falunapi ünnepségsorozat részeként a női labdarúgást népszerűsítő bemutató mérkőzést szerveztek, amelyen két második ligás csapat, a magyarkanizsai Metalmania és a moholi Rubin mérte össze erejét. A jó hangulatú találkozó után beszélgettünk a Metalmania edzőjével, Vajda Fángyóval a magyarkanizsai klub jelenéről és jövőjéről, valamint a női labdarúgás szerbiai helyzetéről.
• Mikor kezdtél el foglalkozni a női focival, és egyáltalán honnan jött az ötlet?
– 2010-ben kezdtem el 6–9 éves fiúkkal és lányokkal foglalkozni, addig a Potisje különböző csapatainál edzősködtem. 2010-ben szerettem volna beindítani egy focisulit, ez azonban bizonyos okok miatt nem valósulhatott meg. Ennek ellenére jöttek hozzám a gyerekek, köztük 8-9 lány is, hogy szeretnének edzeni, így kezdődött az életemben a női vonal. 2010 telén a lányokkal már el is indultunk a terembajnokságban, ahol már évek óta az óbecsei lányok voltak az egyeduralkodók. Mi azonban 2013-ban megtörtük a sorozatukat, és elhódítottuk előlük az első helyet. Vass Noémi, Sanja Ivošević, Matović Mana, Nagy Viola, Rövid Letícia, Brojčin Tatjana, Takács Orsolya és egy oromi kislány, Kovács Dóri is oszlopos tagja volt annak az együttesnek.
• Számotokra igencsak rövidre sikeredett az őszi idény, hiszen két bajnokitok is elmaradt, így a lányok csak öt alkalommal léptek pályára. Hogyan értékeled a csapat őszi teljesítményét?
– Nem lehetek elégedett, de egy edző sosem lehet elégedett, hiszen mindig lehet jobban teljesíteni. Ez a harmadik idényünk a II. ligában, és az elmúlt két és fél évben ötvenszázalékos teljesítményt produkáltunk, amire a mezőny jelenlegi tagjai közül csak a sziváci Polet volt még képes.
• A bajnokság kezdete előtt egyik legjobb csatárotok, Vass Noémi az Újpest együtteséhez távozott. Az ő pótlását hogyan tudtátok megoldani?
– Vass Noémin kívül az elmúlt két évben több meghatározó játékost is elveszítettünk: Vajda Orsolya, Mana Matović, Gulyás Melánia, Dunja Jozić, Balassa Teodóra és Rekecki Anna is távozott tőlünk, és ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen pótolni őket, hiszen ilyen szintű játékosok kineveléséhez évek kellenek.
• A Metalmania 2012-ben kapcsolódott be hivatalosan is a szerbiai női labdarúgás vérkeringésébe, és azóta stabil középcsapatnak számít a II. liga északi csoportjában. Hogyan látod a klub jövőjét, van-e megfelelő utánpótlása a Metalmaniának?
– Sajnos minden a pénztől függ. A másik nagy gond, hogy környékünkről minden lány Budapesten akar továbbtanulni. Az általános iskolában még alapfokon sem tanulják meg a szerb nyelvet, így hanyatt-homlok rohannak Magyarországra. Az utánpótláscsapatunknál van 6-7 tehetséges lány, de ki tudja, hol kötnek majd ki, mire odaérhetnének a felnőttegyütteshez.
• Mindennapos problémát jelent a versenyeztetéshez szükséges anyagiak előteremtése?
– Nekünk nagyon kevés anyagi forrásunk van, amit a községtől kapunk, az két hónapra sem elég. Szerencsénk, hogy a télen a szabadkai Spartacustól megkaptunk a pénzt Vajda Orsi átigazolásáért, így abból húztuk ki ezt az évet. Nekünk évente 600 000 dinárra lenne szükségünk, ez lenne a minimum. Sajnos községünkben a sportegyesületek finanszírozása nagyon alacsony szinten van, így el lehet képzelni, hogy mit kell gályáznunk, hogy a versenyeztetéshez szükséges anyagiakat előteremtsük. Bizony sokszor a saját zsebünkbe kell nyúlnunk, csak hogy az egyesület fennmaradjon. De a lányok sikerei, lásd Vajda Orsolyát, mindenért kárpótolnak.
• Évek óta dolgozol a női labdarúgásban, így sok dologra van rálátásod. Hogyan látod a női szakág helyzetét Szerbiában?
– Nálunk még mindig gyerekcipőben jár a női foci, bár az is igaz, hogy az elmúlt két évben erőteljes fejlődésnek indult. Az ifjúsági és serdülőválogatott is továbbjutott a második körbe az Eb-selejtezőkön, ez nagyon szép eredmény, és bízom benne, hogy az egyik korosztálynak sikerül majd kijutni az Eb-re. Ennek ellenére szinte minden tekintetben el vagyunk maradva az európai középmezőnytől, hogy a németekről, franciákról, angolokról és a skandináv országokról ne is beszéljünk, ahol nagyon magas szinten van a női foci. Amíg nálunk a szövetség nem nyújt kézzelfogható segítséget, nem dolgoz ki megfelelő stratégiát, addig nem lesz látványos előrelépés.
• Az Eurosport műsorán rendszeresen szerepelnek női mérkőzések is. Követed-e a nemzetközi porond eseményeit?
– Természetesen követem, és mondhatom, hogy a női szakág bizony az utóbbi időben erőteljes fejlődésnek indult a világban. Vannak kedvenceim is, elsősorban a brazil Marta, aki sokáig a világ legjobb női labdarúgójának számított. Rajta kívül nagyon tetszik még a két francia klasszis, Necib és Bompastor, valamint a svéd válogatott Seger játéka is, és kedvelem a magyar származású, de német válogatott Marozsán Dzsennifert is, aki a feltörekvő ifjú generáció egyik kiemelkedő alakja. De ne feledkezzünk meg a mi lányainkról sem, hiszen nálunk is vannak kivételes tehetségek. Az országos bajnok szabadkai Spartacus játékosa, Poljak Allegra még csak tizenöt éves, de európai mércével nézve is kivételes tehetségnek számít. Egykori játékosunk, Vajda Orsolya előtt is szép jövő áll, hiszen már meghívót kapott a felnőttválogatottba is. Szintén nagy tehetségnek számít a törökkanizsai Milana Knežević is, aki szintén még csak tizenöt éves. Ő egyébként egy ideje velünk edz, és nagy a valószínűsége, hogy tavaszra már a csapatunkat erősíti majd.
