Fogdában ébredt José Sócrates portugál exkormányfő, akit bilincsben vitték új „lakhelyére”. A volt szocialista politikust akkor vették őrizetbe, amikor a hét végén Párizsból visszatért Portugáliába. Az ibériai országban még egyetlen korábbi miniszterelnök sem jutott erre a sorsra.
Letartóztatása után azonnal a lisszaboni ügyészségi nyomozóhivatal épületébe vitték az 57 éves Sócratest, aki 2005 márciusa és 2011 júniusa között látta el hazája kormányfői tisztségét. Abban az időben ő volt a Portugál Szocialista Párt vezetője is.
A hatóságok korrupcióval, adócsalással, pénzmosással és azzal gyanúsítják, hogy ismeretlen eredetű összegekkel végzett bankműveleteket. A napokban három másik személyt is őrizetbe vettek, akiknek közük lehet az ügyhöz. Ellenük már megindult a vizsgálat, amelynek keretében – adócsalás és pénzmosás gyanúja miatt – november 21-én ki is hallgatták őket.
Bő egy hete a Portugáliában nagy értékű ingatlan(oka)t vásárló külföldiek számára tartózkodási engedélyeket intéző állami tisztségviselőket vettek őrizetbe. A történtek miatt lemondott Miguel Macedo belügyminiszter; állítólag az érdekeltségébe tartozó cég kenőpénzért adott tartózkodási engedélyt külföldieknek, közöttük kínaiaknak és oroszoknak.
Hírek szerint ehhez a korrupciós afférhoz nincs köze a volt kormányfőnek. Az viszont már valószínűbbnek tűnik, hogy Sócrates letartóztatása összefügg a lisszaboni székhelyű Banco Espirito Santo (BES) elnökének nyári letartóztatásával, amire azért volt szükség, mert a pénzintézet csődbe jutott. A harmadik legnagyobb portugál banknak tartott BES-t végül a kormány mentette meg, csaknem 4,5 milliárd euró tőkeinjekcióval.
Sócrates annak idején az államot kényszerült menteni a csődveszélytől, amelybe a 2008-as globális válság miatt sodródott. Az összeomlás elkerülése végett 2011-ben pénzt kért és kapott a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól.
A mentőcsomagba 78 milliárd euró külső hitel került, mindezért cserébe Portugáliának három éven át szigorú költségvetési megszorításokat kellett bevezetnie. A kőkemény intézkedések (sorozatos kormányzati kiadáscsökkentések) a bérek és nyugdíjak lefaragásával, közalkalmazottak tömeges elbocsátásával, adóemelésekkel, a szociális programok visszafogásával, jelentős lakossági életszínvonal-csökkenéssel, valamint egyéb problémákkal jártak. Mindez széles körű elégedetlenségi hullámot váltott ki, amely gyakran tüntetésekbe torkollott.
A megszorításokat már nem a Sócrates-kabinet (hanem az azt követő jobbközép koalíció) vezette be. A kilátásba helyezett szigorú intézkedések hírére a népharag ugyanis 2011 nyarán – második kormányfői mandátumának félidejében – elsodorta Sócratest. Az akkori előre hozott parlamenti választáson a politikus és kormánya csúfosan megbukott. Megválva miniszterelnöki és pártvezetői tisztjétől a volt kormányfő Párizsba költözött, és állítólag nagy lábon élt, luxuskörülmények között.
