A Zenta város tájképét meghatározó, az idén fennállásának 100. évfordulóját ünneplő városháza szerepelt a Téma és variációk: városházák a szecessziós századelőn című nemzetközi, több tudományágra is kiterjedő művészet- és építészettörténeti konferenciának a fókuszában, amelyet tegnap rendeztek meg a község közigazgatásának helyet adó épület dísztermében.
A Magyar Tudomány Ünnepe 2014 elnevezésű Kárpát-medencei rendezvény- és konferenciasorozat keretében megtartott találkozón hazai, magyarországi és erdélyi építészek, építészet- és művészettörténészek, képzőművészek, illetve néprajzkutatók tartottak előadásokat, amelyek zöme a zentai városháza építészetéről, építészeti megoldásairól, a díszítőmotívumainak értelmezéséről szólt, emellett az érdeklődők megismerkedhettek az adott korszak társadalmával, művészetével, politikai igényeivel és kapcsolataival is. Egy kultúrtörténeti előadás révén a jelenlévők ismereteket szerezhettek a zentai városházát tervező budapesti építész, Kovács Frigyes munkásságáról és a korabeli Zenta építészetéről.
A konferencia célkitűzése az, hogy a városházasorsok révén még jobban megismerjük és megszeressük ennek a tájnak, e világnak és embereinek a történetét – emelte ki üdvözlőbeszédében Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, a rendezvény társszervezőjének az igazgatója. A jelenlévőket köszöntötte Ceglédi Rudolf, a község polgármestere is, aki elmondta, hogy Zenta szimbóluma, amely sajátos stílusával nem egy képzőművészt és fotóművészt is megihletett, az elmúlt évtizedek alatt nemcsak egyedivé tette a városképet, hanem az itt élők jelképévé is vált egyben. Az emberek szeretik és ragaszkodnak hozzá, vagyis valóban a város és a polgárok háza lett.
A konferencián elsőként dr. Raffay Endre, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Művészettörténet és Elmélet Tanszéke vezetőjének az előadását hallgathatták meg a jelenlévők. A zentai származású művészettörténész a városháza terveiről és ezek variációiról tartott előadást, a folytatásban pedig dr. Székely Miklós, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának, illetve a Művészettörténeti Intézetnek a munkatársa beszélt a magyarországi városok városházáiról.
A konferencia „második felvonásában” megismerkedhettünk Zenta építészetével. Pejin Attila, a zentai múzeum vezetője a „városháza-építő” Zenta korszakába kalauzolta el a hallgatóságot; a tanácskozás délelőtti menetének a végén Szarka Mándity Krisztina zentai művészettörténész az épületről mint képzőművészeti motívumról beszélt. A délutáni órákban a magyarországi városok város-, illetve megyeházaival ismerkedhettek meg a jelenlévők, a konferencia végén pedig a műemlékvédelem szempontjából is megvizsgáltak egy-egy vajdasági, illetve magyarországi közigazgatási épületet.
