Csütörtökön a Szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében mutatták be a Memento 70 – Szabadka gyásznapjai 1944–2014 című könyvet. Az est moderátora Renycsényi Hajnal Elvira, a kötet egyik társszerzője köszöntötte a vendégeket, valamint a kötet szerkesztőjét, Bogner Istvánt és a kiadvány kiadójának, a Keskenyúton Alapítványnak az elnökét, Cseresnyésné Kiss Magdolnát. A kiadvány szerkesztője bemutató beszédében elmondta, hogy a könyv egy folyamat szerves része, ugyanis a kiadvány első kötete 1994-ben látott napvilágot – ez még csupán egy füzetecske volt az áldozatok névsorával, valamint foglalkozott a Zentai-úti emlékparkkal és kegyeleti bizottsággal is –, majd 2001-ben megjelent a bővített második kiadás, 2003-ban pedig a harmadik.
– Ahogy múlnak az évek egyre vastagodnak a könyvek. Sajnos mindig újabb és újabb nevek kerülnek elő. A könyv központi témája az 1944-es történések, de ez csak egy része Szabadka történelmének. Ezért a jelen kiadással azt szerettem volna elérni, hogy a témát és Szabadkát, a város történelmét tudományos alapon mutassuk be – mondta a kiadvány szerkesztője.
Szavai szerint a kötet tudományosságát többek között olyan szerzők is biztosították mint dr. Mészáros Zoltán történész, dr. Papp Árpád néprajzkutató, Stevan Mačković, a szabadkai történelmi levéltár igazgatója, továbbá olyan szerzők írásai is emelik a színvonalat, mint Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke, Gubás Ágota, az Aracs folyóirat szerkesztője, Oláh István cserkésztiszt, Mihályi Katalin újságíró stb.
Mint megjegyezte, a cím első része azért van latin nyelven (memento – emlékezzünk), mert a tragédia nemcsak a magyarokat, hanem másokat, így például a horvátokat és németeket is érintették, míg a cím második része, Szabadka gyásznapjai 1944–2014 azt fedi, hogy a gyásznapok a jelenben is folytatódnak.
– Az emlékművek, emléktáblák megrongálása, a magyarellenes falfirkák, a gyermekeink megverése, csak mert magyarul beszéltek, mind gyásznapok számomra – hangsúlyozta Bogner.
A Vergődő madár szobor ellopásával kapcsolatban elmondta, hogy személyesen nehezen érintette, ugyanis részt vett a szobor megalkotásában, majd hitet tett amellett, hogy bármennyire is fájdalmas volt az esemény, meg kell bocsátani.
– Amikor nemrég megláttam a teherautót, ahogyan meghozza az új szobrot, nehezen álltam meg könnyek nélkül – mondta Bogner.
Aleksandar Vučić szerb kormányfő részvételét az 1944/45-ben kivégzett ártatlan áldozatok központi megemlékezésén és az új Vergődő madár szobor felavatásán, valamint az ott elmondott beszédét a kötet szerkesztője baráti gesztusnak értékelte, jól esett számára, annak ellenére is, hogy nem hangzott el a bocsánat szó.
