2024. április 20., szombat

Hang a múltból

Vojislav Šešelj nem a gyógyulást, hanem a hatalom megszerzését nevezte meg elsődleges céljának

Hágából való hazatértét követően csütörtökön megtartott első sajtótájékoztatóján Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke bejelentette, hogy az ellenlábasaival való leszámolást, illetve a hatalom megszerzését egészségügyi állapota elé helyezi. Mobilizálni tervezi az SZRP tagságát és tárgyalásokat kíván kezdeni az országban fellelhető összes hazaszerető erővel. Most derül majd ki, hogy kik a valós patrióták, jegyezte meg Šešelj, majd felszólította a pártját elhagyó személyeket, hogy térjenek vissza. A felhívás egyedül azokra nem vonatkozik, akik 2008-ban „ellopták” az SZRP mandátumait.

A radikális pártelnök megerősítette, hogy nem áll el a Nagy-Szerbia elképzeléstől, hiszen ezt a projektumot tartja pártja létértelmének, amelynek megvalósításáért békés eszközökkel küzdene.

A Zoran Đinđić kormányfőre, illetve az ellene elkövetett merényletre vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva csodálkozását fejezte ki, hogy „ki emlékszik még Đinđićre”. Mint azt kifejtette, nem bánta meg, hogy annak idején örömmel fogadta Đinđić meggyilkolásának hírét, hiszen úgy véli, a szerb nemzet egy árulótól és bűnözőtől szabadult meg. Emlékeztetett, hogy Hágában a szóban forgó üggyel kapcsolatban kihallgattak, ezért a szerbiai hatóságoknak semmi újat nem tud mondani és nem is hajlandó, ha valakinek esetleg eszébe jutna kikérdezni. A Demokrata Párt közleményében „szörnyűségesnek” minősítette Šešelj Đinđićre vonatkozó kijelentését.

Ítélet legkorábban 2015 végén

Serge Brammertz hágai főügyész elmondása szerint Šešelj ügyében 2015 vége előtt nem születik ítélet. Az ítélethirdetésen Šešeljnek is részt kell vennie, erősítette meg Brammertz, majd sajnálatát fejezte ki, hogy a bíróság ebben az eljárásban tíz év után sem hozott döntést. Ami Šešelj feltételek nélküli, ideiglenesen történő szabadlábra helyezését illeti, a főügyész szavai szerint ez nem szokatlan és példátlan eljárás, de Radovan Karadžić, Ratko Mladić és Goran Hadžić nem számíthatnak ilyesmire, hiszen ők korábban szökésben voltak.

Bár az eddigi sajtóértesülésekből az derült ki, hogy a hágai törvényszék által ideiglenesen szabadlábra helyezett Vojislav Šešeljnek az ítélethirdetésre vissza kell térnie Hágába, a vádlott csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette: esze ágában sincs önként visszatérni Hágába. Amikor a hágai illetékesek a kiadatását kérik Szerbiától, Tomislav Nikolić államfőnek és Aleksandar Vučić miniszterelnöknek kell dönteniük. Šešelj szerint ez igazi jogi paradoxon.

– Azért paradoxon, mert Tomislav Nikolićnak és Aleksandar Vučićnak kell kiszolgáltatniuk, azoknak, akik együttműködtek velem a háborús bűnök elkövetésében, akik bűntársaim voltak az emberségesség-ellenes bűncselekmények elkövetésekor. Higgyék el, ilyesmit semmi pénzért nem szalasztanék el. Arról is mindenkit biztosíthatok, hogy ha kiadatásra kerül sor, nem fogok menekülni, szimpatizánsaim pedig nem rendeznek vérfürdőt, csupán békés tüntetést – fogalmazott Šešelj.

Az SZRP első embere elégedetlen az aktuális hatalommal, mert mint mondta: Nikolić és Vučić tönkreteszik Szerbiát. A kormány csak médiamanipulációra képes, Vučić ebben szakértő, jegyezte meg az SZRP elnöke, majd hozzátette, visszatetsző, hogy Vučić Edi Rama albán kormányfő Koszovóval kapcsolatos megállapítása miatt hőbörög, miközben szó nélkül eltűri, hogy a nagyobb európai államok vezetői is Koszovó függetlenségéről beszéljenek.

Egészségügyi állapotával kapcsolatban annyit mondott, hogy korábbi vastagbélrákja két helyen képzett áttétet a máján, ugyanakkor értesülései szerint műthető elváltozásokról van szó. Két rákos daganatát Nikolićnak és Vučićnak becézi, élcelődött Šešelj, majd megismételte korábbi nyilatkozatát, hogy bosszút kíván állni a mai államfőn és miniszterelnökön, akik 2008-ban, elhagyva pártját, megalapították a Szerb Haladó Pártot.

SEGÉDMUNKÁS

Cvjetin Milivojević volt újságíró, a Pragma PR-ügynökség igazgatója a B92 Kažiprst (Mutatóujj) című műsorában úgy értékelte, hogy Šešelj hazatérte ebben a pillanatban ismét a választási küszöb fölé juttatta az SZRP-t, amely a két évvel ezelőtti parlamenti választásokon nem lépte át a cenzust. Az, hogy ez a fellendülés hosszútávon fenntartható lesz-e, elsősorban Šešeljtől, a nyilatkozataitól és a pontos terveitől függ, magyarázta Milivojević.

– Ami Šešelj szótárát illeti, az aktuális hatalom ugyanazzal a székészlettel él, csupán néhány kifejezést módosítottak. Az SZRP szimpatizánsainak egy része örömmel fogadja a šešelji szótárat. Persze egyetértek az államhatalommal is – amelynek bizonyos tagjai nem is olyan régen még Šešelj jobb- és balkeze voltak –, hogy Šešelj politikája a múlté, ugyanakkor hiszem, hogy az SZRP elnöke pragmatikus és felismeri, hogy alkalmazkodnia kell a jelenhez. Šešelj valóban terhelhető háborús uszítással, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a kilencvenes években nem ő, hanem a Szerbiai Szocialista Párt állt a hatalom élén, a szocialisták pedig most is a kormánykoalíció részét képezik. Az akkori háborús politika hordozói a szocialisták voltak, Šešelj segédmunkás volt. A radikálisok elnökének fogadtatását a belgrádi repülőtéren nem nevezném kizárólag eufóriának. Az ott összejött emberek arra múltra is emlékeztek, amely az aktuális hatalom múltja is – taglalta Milivojević.

ŠEŠELJ MÚLTJA

A B92 újságírói ellátogattak Herkócára, ahol Šešelj 1992-ben részt vett az ottani horvátok elüldözésében. A horvát családok elhagyott, nagyjából 600 háza továbbra is üresen áll. Az SZRP elnöke és szimpatizánsai 1992. május 6-án olvasták fel a herkócai falugyűlésen annak a 17 helybéli horvátnak a nevét, akiknek azonnal távozniuk kellett az akkor még horvát többségű faluból. Miután ők a fenyegetés hatására elmentek, még húsz családot egyszerűen kiraktak a házukból. Helyükre Boszniából és Horvátországból érkezett szerb menekülteket költöztettek.

Elégedetlenség Horvátországban

Zoran Milanović és Ivo Josipović horvát miniszterelnök, illetve államfő elégedetlenül fogadta Šešelj szabadlábra helyezését. A radikálisok ellen folytatott eljárás bizonyítja a nemzetközi jog nem kellő hatékonyságát, értékelte Josipović, Milanović pedig megállapította, hogy Šešeljt bármelyik másik országban elítélték volna.

Erre a fejtegetésre reagált Miodrag Linta, a Szerbiai Menekültek Egyesülete Koalíciójának elnöke, aki úgy véli, Milanovićnak és Josipovićnak nem áll jogukban kritizálni Šešeljt, mivel semmit nem tettek azért, hogy megoldják a horvátországi szerbek, illetve az elüldözött szerbek ügyének kérdését. Milanović és Josipović Tuđman politikáját folytatják, így a továbbra is Horvátországban élő szerbek vagy asszimilálódnak, vagy kivándorolnak, közölte Linta.

Az ottmaradottak megfélemlítése ezzel nem ért véget. Egy helyi horvát lakost a falu határában gyilkoltak meg, másokat megvertek, vagy a házuk ablakán dobtak be féltéglát. Volt, ahol a kutyát szúrták le, és a nyakába akasztották a cirill betűs üzenetet, hogy „költözz, mire vársz!?”. Másutt a távozásra felszólító üzenetet nagy késsel szúrták a lakás ajtajába, vagy telefonon fenyegették az embereket. Akit a felsorolt módszerekkel sem tudtak távozásra bírni, annak kézigránátot dobtak az udvarába. A Belgrádi Emberi Jogi Alap adatai szerint 1992-ben 350 horvát és magyar család hagyta el Herkócát.

A helybéliek nem szívesen nyilatkoztak a B92-nek, azt mondják, nem szívesen emlékeznek a történtekre. Az egyik helybéli azt mondta: emberi megbocsátani, ugyanakkor a történteket nem feledhetik.