Az elmúlt napokban tavaszias őszi időben volt részünk. Mi is kihasználtuk a párommal, jó nagy sétákat tettünk a városban. Hétfőn előre megfontolt szándékkal indultunk útnak, úgy gondoltuk, ha már ilyen szép az idő, akár fagyizhatnánk is egy jót, méghozzá nem akárhol: Moritz úr fagyizójában. A múlt hónapban olvastam ugyanis az egyik hazai napilapban, hogy egy fiatal, ausztriai vállalkozó immár Újvidék belvárosában is megnyitotta fagyizóját, amelyben kizárólag természetes alapanyagokból, friss, a vidékünkre jellemző gyümölcsökből, színezék- és adalékmentesen készült fagylaltot kínál eladásra.
Moritz Fried, a tulajdonos 2008-ban érkezett Szerbiába, azt megelőzően a J.P. Morgan amerikai multinacionális banktársaságnál és a Lehman Brothersnél dolgozott. Aztán egy alkalommal elbiciklizett Bécsből Belgrádba, megtetszett neki a város, és úgy döntött, itt marad. Élete nagy fordulatot vett, amikor bankári hivatását feladva fagylaltgyártásba fogott. Maga köré gyűjtötte a legelhivatottabb művészeket, belsőépítészeket, fotósokat és cukrászokat, akik oroszlánrészt vállaltak a Moritz Eis márkanév kialakításában. Céljuk az volt, hogy a fagylalt fogyasztását különleges élménnyé varázsolják. Ezt annak ellenére sikerült elérniük, hogy maga a fagyizó egy visszafogott, letisztult vonalú, fehér színű, keskeny üzlethelyiség, amelynek alsó részében található a múlt század eleji időkre emlékeztető fagylalttároló pult, a galérián pedig helyet kaptak az asztalok és a székek, ahol a vendégek kellemes hangulatban fogyaszthatják el a fagylaltot.
Moritz úr 2012-ben nyitotta meg első fagyizóját Belgrádban, azóta a fővárosban öt, Újvidéken kettő, Montenegróban pedig három üzletben kapható a fagyijuk. A tervek szerint a közeljövőben Bukarestben és Santiago de Chilében is elindítják a hálózatot.
A kínálatban, idénytől függően 120–135-féle tejes és sorbet jellegű fagyi közül válogathatunk, amelyek között megtalálhatjuk a hagyományos ízeket némileg „felturbózva”, ilyen például a vaníliás, mogyorós, málnás, epres, dinnyés, cukrozott narancshéjjal ízesített étcsokoládés, mentás-citromos, levendulás-áfonyás, valamint a különleges ízkombinációkat is, mint amilyenek a sütőtökös, gránátalmás, aszalt szilvás, hibiszkuszos-céklás stb. Első hallomásra talán furcsának tűnhet ez az ízvilág, egyúttal kíváncsivá is teszi az embert. Ha tanácstalanul álldogálunk a pult előtt, a kedves, fehér köténybe bújt elárusítólányok segítenek: ingyenesen végigkóstoltatják a vendéggel akár az egész kínálatot. Így, az ízek ismeretében már könnyebben – vagy még nehezebben? – dönthetünk. A fagyit tetszés szerint finom, omlósan roppanós tölcsérbe vagy színes papírpoharakba kanalazzák. Igen, kanalazzák, mert a fagyi állaga sokkal lágyabb, mint a hagyományos, gombócok formájában kiporciózottaké.
Mi a gránátalmás sorbét és a narancsos-étcsokisat választottuk. Mind a kettő nagyon finom volt, teljesen más az ízviláguk és az állaguk, mint a cukrászdákban árusított fagylaltoké. Az már biztos, hogy visszatérő vendégek leszünk, mert annak ellenére, hogy nem igazán vagyok oda a sütőtökért és az aszalt szilváért, kíváncsi vagyok az ízükre. Ráadásul finom kávét és forró csokoládét is kínálnak, azt is szeretném megkóstolni.
Másrészt azzal is levettek a lábamról, hogy a fagyik nevét a cirill betűs szerb és az angol mellett magyarul is kiírták!
