Ha az ember a sportnak szenteli az idejét, az életét, le kell mondania számos dologról a kitűzött és megvalósítható cél érdekében. A küzdősportok – esetünkben az ökölvívás, a savate és a kick-box – nemcsak a testi felkészültségről, az ügyességről, a helyzetfelismerésről szólnak, hanem a mentális erő töretlenségéről és a kitartásról is. Az embernek minden helyzetben „embernek” kell maradnia, bármennyire is a cél vezérli, a siker és a csillogás.
Miért választottad a küzdősportot, hogyan vált a szenvedélyeddé?
– Az iskolában kiállított cédula inspirált, és felkeltette az érdeklődésemet. 13 éves voltam, amikor elmentem az első edzésemre, nagyon megtetszett, de először csak hobbiként tekintettem rá. Miután részt vettem az első savateversenyemen, akkor éreztem, hogy komoly célok és sikerek állhatnak előttem. Mindenki biztatott, mellettem volt a családom, a barátaim és az edzőm, Halász Mihály, akire mindig fel fogok nézni. Ő mindent megtesz az egyesületért és a versenyzőkért egyaránt.
Megítélésem szerint az egyéni sportágakban az edzőnek nagyon nagy szerepe van. Megfelelően kell, hogy fizikailag és mentálisan is felkészítsen. Rád hogyan tud hatni egy edzői biztatás?
– Ez az az edző-tanítvány viszony, ami felbecsülhetetlen. Sokféle helyzetben találtam már magam a szorítóban, ő pedig teljes erőbedobással biztatott, hajtott, inspirált. Kezdetektől fogva ő az edzőm, és ha rám szól, még jobban meg akarok felelni az elvárásainak.
Hogyan sikerült lemondanod egyes dolgokról, mikor vált igazán fontossá a sport?
– 2012 óta vált igazán az életemmé, amikor országos bokszbajnoki címet szereztem. Felemelő érzés volt. A sport mindig fontos volt a számomra, mivel korábban kézilabdáztam is. Igazából csak a barátaimat kellett néha hanyagolnom, de ők megértettek, és utána együtt ünnepeltük a sikereimet.
Biztosan voltak már emlékezetes események, versenyek.
– Pancsován volt egy ilyen verseny, ott emelték a kezem a magasba. Az egész rendezvény alatt kiegyensúlyozott és céltudatos voltam. Ezután kezdtünk el jobban foglalkozni az ökölvívással, mivel ez olimpiai sportág. Erre fektettük a hangsúlyt, hogy minél jobban fejlődni tudjak.
Volt-e olyan időszakod, amikor nem alakultak annyira fényesen a dolgaid, esetleg közrejátszott-e ebben valami sérülés?
– Minden sportoló életében eljön egy olyan időszak, amikor nehézségekkel kell szembenéznie. Ez alól nem vagyok kivétel én sem. Ezt csak a fáradtságra és kisebb kimerültségre tudtam fogni. Átlendültem rajta, majd teljes erőbedobással edzettem tovább. Komolyabb sérülésekkel eddig még nem kellett szembenéznem, szerencsésnek mondhatom magam.
Miután bekerültél a válogatottba, a világbajnoki szereplés kapujában álltál!
– 2014. szeptember 6-ára írták ki a világbajnokság időpontját Olaszországban, Rimini városában. A megmérettetés előtt tökéletes felkészülésen voltam túl. Izgatott voltam, hogy kik lesznek az ellenfeleim. A sorsolás alapján azonban már szinte biztosan a döntőben érezhettem magam. Végül így is történt, bejutottam a döntőbe. Gyorsan lezajlottak a menetek, minden annyira gyorsan történt. Nehéz mérkőzés volt, és nagyon kemény ellenféllel néztem szembe, kiegyenlített volt a küzdelem, a mérkőzés befejeztével mégsem az én kezemet emelték a magasba. Nagyon csalódott voltam. Ezüstéremmel tértem haza, de végül felértékelődött bennem ez a medál. Tudtam, hogy ebből csak tanulhatok, és tapasztalatokat meríthetek.
Számítasz arra, hogy talán egyszer újra összecsapsz az ellenfeleddel, és visszavághatsz neki?
– Igen, nagyon remélem, hogy egyszer újra megmérkőzünk, és akkor én fogok győztesként lejönni a szorítóból.
Nagyon büszke lehetsz magadra, és mindenki más, aki melletted van. Igazán nagy eredményeket értél el, amit csak gyarapítani tudsz. A közeljövőben mik a terveid?
– A célom, hogy tovább fejlődjek, és minél rangosabb versenyeken vegyek részt. A következő időszakban még nagyobb erőbedobással edzek, mert a májusban sorra kerülő világkupára készülök.
(A szerző a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tóthfalusi kihelyezett tagozatának a tanulója)
