A berlini fal ledöntésének évfordulója, november 9. nemcsak az öröm napja, hanem a német történelemből fakadó felelősség napja is – emelte ki a német kancellár tegnap Berlinben a fal történetével és emlékezetével foglalkozó központi emlékhely (Gedenkstätte Berliner Mauer) új, állandó kiállítását megnyitó beszédében.
Angela Merkel hangsúlyozta, hogy nincs még egy olyan nap, amelyen annyira összesűrűsödik a XX. századi német történelem, mint november 9. Felidézte: 1918-ban II. Vilmos lemondásával ezen a napon ért véget a német császárság története és az első világháború négy „rettenetes éve”, és 1923-ban Adolf Hitler ezen a napon próbálta megdönteni a weimari köztársaságot, 1938-ban pedig éppen november 9., a kristályéjszaka néven elhíresült zsidóellenes pogromsorozat adta meg a felütést a holokausztban kiteljesedett „civilizációs töréshez”. 1938-ban november 9. a „szégyen és a gyalázat” napja volt, 61 évvel később viszont „a boldogság és az öröm” napja lett. „A fal ledöntésének az az üzenete, hogy jóra fordíthatjuk a dolgokat, az évfordulón azonban nemcsak örömöt érzek, hanem elsősorban felelősséget, amelyet ránk (mai németekre) helyez történelmünk” – emelte ki Merkel.
A berlini fal „az állami önkény betonba öntött jelképe”, a rabságában élő emberek azonban vissza akarták hódítani szabadságukat és „alattvalóból polgárrá akartak válni”, ezért szembeszálltak az önkénnyel és ledöntötték a falat. Győzelmükben nagy szerepe volt a kelet-közép-európai mozgalmaknak és változásoknak, a csehszlovákiai Charta 77-től kezdve a magyar–osztrák határon húzódó vasfüggöny 1989-ben történt lebontásáig – emelte ki Merkel, külön köszöntve az évfordulós ünnepség három vendégét, Lech Walesa volt lengyel államfőt, Németh Miklós volt magyar kormányfőt és Mihail Gorbacsov volt szovjet elnököt.
Az egykor a fal rabságában élő németek ma már a közös értékeken és a szabadságjogok tiszteletén alapuló Európai Unió polgárai, és ebben a több mint 500 milliós közösségben mindenkinek van lehetősége arra, hogy szabadon alakíthassa életét. Ezért a 25. évforduló a remény üzenetét viszi el oda, ahol fenyegetik vagy „lábbal tiporják” az emberi jogokat – tette hozzá.
Az évforduló különösen az Ukrajnában, Szíriában és Irakban élőket töltheti el bizakodással, azzal a hittel, hogy „az álmok valóra válhatnak” és le lehet dönteni „a diktatúrák, az erőszak, az ideológiák, az ellenségeskedés falait” – mondta a német kancellár.
A hivatalos megemlékezés délelőtt kezdődött, a kancellár Klaus Wowereit berlini kormányzó polgármester, politikusok, egyházi vezetők, az egykori keletnémet demokratikus ellenzék számos tagja és más meghívott vendégek társaságában virágot helyezett el az áldozatok tiszteletére a Bernauer utcai emlékhelynél, ahol eredeti állapotában őrizték meg az építmény egy szakaszát. A virágokat a határövezet keleti szélén húzódó, úgynevezett hátsó fal (Hinterlandmauer) réseiben helyezték el.
Ezután ökumenikus istentiszteleten vettek részt az egykori halálsávban – a felrobbantott Megbékélés temploma helyén – épített Megbékélés kápolnájában, majd a kancellár megnyitotta az emlékhely új állandó kiállítását, amely a nemzetközi összefüggésekbe ágyazva mutatja be a fal történetét. Az emlékhely tevékenységét méltatva Merkel kiemelte, hogy már 5 millióan keresték fel a berlini belvárosban csaknem 5 hektáron elterülő szabadtéri múzeumot és látogatóközpontot, ahol 420 négyzetméteren rendezték be az új kiállítást.
Délután a Konzerthausban tartottak megemlékezést és hangversenyt. A program összeállítására és vezénylésére a Konzerthaus és a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) zeneigazgatóját, Fischer Ivánt kérték fel. A világhírű karmester rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte a felkérést. Este a Brandenburgi kapunál népünnepélyt tartottak Bátorság a szabadsághoz címmel. Az ünnepség csúcspontjaként magasba engedtek a fal belvárosi nyomvonalán elhelyezett 6888 fehéren világító léggömböt.
