2024. március 29., péntek

A guberálás művészete

Nem a szemétben turkálásról – annak semmi köze a vadászathoz –, tehát nem a guberálás szó elsődleges jelentéséről van szó. Másodlagos jelentése arra a lassú cselekvéssorra vonatkozik, amellyel a függő kártyások szokták milliméterenként előbújtatni egyik lapot a másik mögül, kiélvezve a várakozás, a remény izgalmát. Ennek viszont sok kapcsolata van a vadászattal, mivel ma már úgynevezett válogató vadászatot folytatunk. Nemcsak a nagyvad, hanem az apróvad esetében is.

Néhány korosodó vadász szerint az idény elején nem érdemes fácánra vadászni, mert a kakasok – különösen az ideiek – még annyira tokosak, hogy megkopasztásuk büntetés annak, aki végzi. Ebben nagy igazság van. Az idény kezdetét azonban a törvényhozó határozza meg, nem pedig a lőtt vadat főzésre előkészítők képviselői. Mert ilyenek nincsenek.

Idény elején, amikor a nimródok többségében még lángol a zsákmányszerzési láz meg a bizonyítási kényszer, többségük odagyújt minden tarkatollú, kakatolva felburranó madárra, nem mérlegelve, hogy idei, tavalyi vagy több idényt átélt veteránról, úgynevezett pléhkakasról van e szó. Pedig ha kordában tartanánk szenvedélyünket, könnyűszerrel megállapíthatnánk, hogy csak félig-meddig átvedlett sihederről, vagy fémesen csillogó tollú kifejlett kakasról van szó. Sajnos, a viszkető ujjú vadászok kezére játszik az a tény is, hogy a növendékmadarak – főleg a keltetőből származók – sokkal lassúbbak, nehezebben, rosszabban repülnek, mint a természetes szaporulatból származók, ezért sokkal könnyebben és gyakrabban ejtik el őket.

Bár az idén sok egyesületnél a vadászati hatóságok – a megmaradt állományt kímélendő – nem engedélyezték a mezei nyúl vadászatát. Mégis megjegyzendő, hogy a viszkető ujj ennél a vadnál is következményekkel jár. Az idény elején minden terítékben ott csúfoskodik egy-egy, a kismacskánál nem nagyobb süldő nyúl, amelynek rendszerint nincs gazdája. Annyi becsület sincs a viszkető ujjú vadászban, hogy elvállalja a – fogjuk rá – tévedésből lelőtt kis nyulat. Pedig az ilyen véletlenek könnyen orvosolhatóak. Nem szigorú büntetéssel, pellengérre állítással, hanem pusztán a többiek baráti bírálatával. Ha szó nélkül átsiklunk az ilyen esetek felett, és elintézettnek tekintjük a dolgot, ha az illető elnézést kér, és bevallja, hogy elkapkodta a lövést, a jövőben sem fog gátat állítani telhetetlenségének.

Ezért mielőtt meghúznánk a ravaszt, nézzük meg, mire lövünk. A fácán esetében a farok hossza lehet a mérce, ugyanis ha a tyúk farkánál nem hosszabb a felreppenő madár díszes uszálya, valószínű, hogy idei még teljesen át nem vedlett kakasról van szó. A kifejlett, két-három éves kakasnak a farkhossza meghaladhatja az 50-60 centimétert is. Ahogyan meg tudjuk különböztetni a kakast a tyúktól, a kakasok közt is meg kell látnunk az eltérést.

Ne abban versenyezzünk, ki tudja gyorsabban elsütni a fegyverét, mert ez nem a vadnyugat. Nézzük meg, mire lövünk, és ha mást nem is, de ezzel elkerülhetjük a többiek ugratását.