Az ügyvédek lassan két hónapja tartó munkabeszüntetésének ideje alatt sokat hallhattunk és olvashattunk arról, hogy miért is küzd a szerbiai ügyvédség. Követelik a közjegyzőségről szóló törvény és az azt kiegészítő törvénymódosítások – ezen belül elsősorban az ingatlanforgalomról szóló törvény – visszavonását, az ingyenes jogsegélyről szóló törvény tervezetének visszavonását és átdolgozását, valamint az adóztatással kapcsolatos problémák megtárgyalását. Ugyanakkor, mint arra Srđan Sikimić, a Vajdasági Ügyvédi Kamara (VÜK) elnöke szerdán Szabadkán a kamara szabadkai szervezetének rendes konferenciáján rámutatott, az állam törvények egész sorával veszélyezteti az ügyvédség alkotmányos és törvényes helyzetét. Nem csak az ügyvédek hatáskörét szűkíti be egyre nagyobb mértékben a hatalom, hanem a kedvezőtlen intézkedésekkel teljesen irányítása alá próbálja kényszeríteni a hivatás képviselőit.
Srđan Sikimić (Fotó: Ótos András)
Lapunknak nyilatkozva Sikimić elmondta, hogy a szerb alkotmány 67. szakaszának értelmében Szerbiában minden egyes polgárnak joga van jogsegélyre. Önálló és független szolgálatként az ügyvédség nyújthat jogsegélyt, valamint a helyi önkormányzatokban megszervezett, jogsegély nyújtásért felelős szolgálatok. Azt, hogy mely esetben ingyenes a jogsegély, törvényben határozzák meg, áll az alkotmány szóban forgó szakaszában. Ezenfelül senki más nem nyújthat jogsegélyt, nyomatékosította Sikimić, hozzátéve: azt, hogy mi számít jogsegélynek, az ügyvédségről szóló törvény szabályozza.
Az ügyvédségről szóló törvény értelmében az ügyvédek egyebek mellett különböző okmányokat állíthatnak össze, vagy bíróságok előtt képviselhetik ügyfeleiket, magyarázta Sikimić, hozzátéve, hogy több olyan nemzetközi egyezmény is szabályozza az ügyvédséget, annak feladatkörét, hatásköreit, a polgárok, az állam és az ügyvédség között kötelezően meghúzódó határvonalat, amelyeknek Szerbia is aláírója.
– Ahhoz, hogy mindenki megértse, mennyire nem tartják tiszteletben Szerbiában ezeket az elveket és szabályozásokat, vegyük például a közjegyzőségről, valamint az ingatlanforgalomról szóló törvényeket. A két jogszabállyal az állam elvette az ügyvédség munkakörének egy teljes szegmensét és ezt áthelyezte a közjegyzőség hatáskörébe, pedig a hatályos alkotmány értelmében a közjegyzőség nem nyújthatna jogsegélyt. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a szóban forgó törvényes megoldások számos más törvény rendelkezését hatályon kívül helyezték. Ez mondható el az egyik legalapvetőbb jogszabályok egyikéről is, a kötelmi viszonyokról szóló törvényről. Ebből a közjegyzőségről szóló törvény rendelkezései miatt a felek akaratának összhangján alapuló jogügyletek egész sora törlésre került, holott a kötelmi viszonyokról szóló törvény módosítására nem került sor. A helyzetünket rosszabbá tevő jogszabályok témájában a vagyonjogi ügyészségről szóló törvényt is érdemes megemlíteni, mivel ez a módosítás után kimondja, hogy a közvetlen és közvetett költségvetési felhasználókat többé nem képviselheti ügyvéd, hanem kizárólag vagyonjogi ügyész. A jogszabály még azt is lehetővé teszi, hogy ugyanaz a vagyonjogi ügyész képviseljen két, egymással szemben és vitában álló felet. Ha a vita végül bíróság elé kerül, akkor az ügyésznek el kell döntenie, hogy melyik felet kívánja képviselni. A másik fél nem alkalmazhat képviselőt, sem ügyészt, sem ügyvédet, tehát ez a fél feltehetőleg a rövidebbet fogja húzni a bírósági eljárásban. Akkor itt van a közbeszerzésekről szóló törvény is, amely a végrehajtókra és az ügyvédekre is vonatkozik. A közbeszerzések a legalacsonyabb felkínált ár elvén alapszanak, így a törvény az ügyvédség számára több szemszögből is elfogadhatatlan. A közbeszerzésben konkuráló ügyvédnek olyan áron kell felajánlania képviseleti, vagy tanácsadói szolgáltatását, amely nincsen összhangban az ügyvédi kamara tarifákról szóló határozatával. Így az ügyvéd fegyelmi vétség elkövetését kockáztatja. Az is egy fontos részlet, hogy ezzel a szabályozással az állam kizárja a szabad döntés lehetőségét. Az ügyvédség bizalmi viszonyra épül és ezzel a jogszabállyal az állam éppen ezt eliminálja, mivel a szolgáltatást igénylő nem választhatja azt, akiben megbízik, hanem azt kell választania, aki a legkedvezőbb ajánlatot teszi – magyarázta Sikimić.
CSAK KEVESEN KÉPVISELHETNEK INGYEN
Az ügyvédség helyzetét kedvezőtlenül befolyásoló jogszabályok sorában a végrehajtásról szóló törvény következik. Az ügyvédeknek, vagy akár a bírósági tolmácsoknak, szakértőknek tetemes követeléseik vannak a bíróságok, azaz az állam irányában. Az állam a követelések megfizetése megnehezítésének okán módosította a szóban forgó törvényt és az összes igénylést a belgrádi első Alapfokú Bíróság hatáskörébe helyezte, az viszont nehezen boldogul a tetemes dokumentációval, amelyek legnagyobb része csak lapul a fiókok mélyén, az ügyvédek pedig hiába várnak követeléseik megtérítésére, magyarázta Sikimić.
Az ingyenes jogsegélyről szóló törvény tervezete is megkérdőjelezhető, méghozzá azért, mert előirányozza, hogy ingyenes jogsegéllyel csak azok az ügyvédek foglalkozhatnak, akik rajta vannak az ingyenes jogsegéllyel foglalkozó ügyvédek jegyzékén, magyarázta a VÜK elnöke, majd hozzátette, egyelőre azt sem tudni, hogy hol található ez a jegyzék. A törvénytervezet egyik változatának értelmében a jegyzéket az igazságügyi minisztérium vezeti, a másik változat szerint viszont a szociális központok.
– A törvénytervezet értelmében mindenki másnak szigorúan tilos ingyenes jogsegélyt nyújtania. Ezzel ismét felülírták az ügyvédségről szóló törvény vonatkozó rendelkezését, hiszen az ügyvédek legalább kétszáz éve rendszeresen térítésmentesen is jogsegélyt nyújtanak. Mostantól mondjuk egyetlen barátomat, rokonomat sem képviselhetem Pro bono, vagy ha ezt mégis megteszem, akkor az állam 100 ezertől 500 ezer dinárig terjedő összeggel büntethet. A tervezet azt is előírja, hogy az ingyenes jogsegélyt nyújtó ügyvédek jegyzékét vezető szerv ellenőrzi majd az ügyvéd szolgáltatásának minőségét és hatékonyságát. Ha ezt a jegyzéket a szociális központok vezetik, akkor azoknak a munkatársai vizsgálják felül az ügyvédek munkáját, és kétlem, hogy jogászokról lesz szó – fogalmazott Sikimić.
IGÁBA FOGNÁK AZ ÜGYVÉDEKET
A beszélgetés folytatásában szóba került a német GIZ (Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit) civil szervezet is. Ez a szervezet az, amely részben felelőssé tehető a közjegyzőségről szóló törvény, illetve az azt kiegészítő jogszabályok kedvezőtlen megoldásaiért. Ugyanez a szervezet a montenegrói és a bosznia-hercegovinai közjegyzőség felállításában is részt vett és ezekben az országokban is gondok vannak a közjegyzőség törvényességével, alkotmányosságával kapcsolatban, magyarázta Sikimić, mondván, hogy a szervezet anyagilag is támogatta a három országban a közjegyzőség felállítását. A szerbiai ügyvédek képviselői a munkabeszüntetés kezdetét követően több alkalommal is kapcsolatba próbáltak lépni a szervezettel, az azonban nem volt hajlandó a párbeszédre, jegyezte meg a VÜK elnöke.
Kérdésünkre, hogy mi állhat ezeknek az ügyvédség szempontjából kedvezőtlen törvények, törvénymódosítások meghozatalának a hátterében, Sikimić kifejtette: az ügyvédség azon ritka hivatások egyike, amelyet az állam eddig nem helyezett irányítása alá.
– A felépítés vagy az orvosi licenc megszerzésével kapcsolatos előírások tekintetében az orvosi kamarával kapcsolatban nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az állam irányítása alatt áll. Ugyanez vonatkozik a bírósági tolmácsokra, szakértőkre is. Az ügyvédség szinte az utolsó olyan csoport, amely független az államtól. A törvényhozó és a bírói hatalomról pedig ne is beszéljek, azokat szintén kezében tartja a végrehajtó hatalom. A köztársasági parlament sokkal inkább a politikai pártok gyűlése, mintsem a képviselőké. Ahogyan a pártok központjában döntenek, úgy szavaznak a képviselők. A leginkább lesújtó azonban a bírói hatalom elnyomása. Példaként szintén a közjegyzőségről, valamint a nemperes eljárásokról szóló törvényeket említeném. Ezekkel a végrehajtó hatalom kérdés nélkül elvette a bírói hatalomtól hatásköreinek egy részét. Ennél már csak az a lesújtóbb, hogy a bírói hatalom még csak nem is reagált. Az ügyvédség ebbe természetesen már nem avatkozhat bele, ugyanakkor kötelességünknek érezzük, hogy szóvá tegyük ezeket a dolgokat. Az ügyvédség szerepét szabályozó egyik nemzetközi egyezmény is kimondja, hogy az ügyvédeknek kötelességük magukat nem kímélve küzdeni az adott ország jogrendszerének megőrzéséért – taglalta Sikimić.
