A tartományi kormány átalakításával foglalkozó ülés után a vajdasági, sőt szerbiai közvélemény egyik legmeghatározóbb témájának számít, hogy 63 vagy 69 képviselő alkotja-e jelenleg a parlamenti többséget Újvidéken. Magyarán: azzal, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői nem kívántak szavazni, vagyis nem támogatták a kormány átalakításakor a hatalmi többséget, felmerült a kérdés, milyen következmények elé nézünk a tartományi adminisztrációt illetően, helyrehozható-e még az az egyensúly, amely ugyan nem most billent ki, de most eredményezte az ellentétek legnagyobb mértékű felszínre kerülését. Prof. dr. Jovan Komšić politikai elemzőt kértük fel a tartományban kialakult politikai helyzet elemzésére.
A tartományi kormány átalakítása megtörtént, hatvanhárom képviselő támogatta a változásokat a parlament hétfői ülésén szavazatával. Új parlamenti többséggel állunk-e szemben véleménye szerint?
– A képviselőházi ülésen és a szavazást követően hallott reakciók alapján valóban megállapíthatjuk: úgy tűnik, hogy egy új parlamenti többség létrehozása van folyamatban. Ez egyben azt is jelenti, hogy minőségileg egy teljesen új fajta politikai helyzet van kialakulóban Vajdaság újabb kori, többpártrendszer által fémjelzett történelmében. Egy új fázis beharangozásának kell tekintenünk a történteket, melynek kapcsán nem állapítható meg bizonyossággal az, hogy milyenek lesznek a következmények a közelebbi vagy távolabbi jövőben. A vajdasági előjelű politikai blokkon belüli szakadás befejező részének lehetünk szemtanúi.
Meglepetésként hatott-e a VMSZ lépése, történetesen az, hogy nem szavazott az ülésen. Pásztor István elnök szerint ez a párt eddigi politikájával összhangban megtett, várható lépésnek számított, a demokraták és a liga tagjai mégis azt vallják, igenis meglepte őket az álláspont.
– A politikai folyamatokat részletesen tanulmányozó elemzők számára, de a vajdasági körülményeket ismerő, viszonylag tájékozottnak nevezhető vajdasági polgárok számára sem számított meglepetésnek az, ami az ülésen történt. A VMSZ képviselőcsoportjának álláspontja meglehetősen logikusnak tűnt mindazoknak a korábbi figyelmeztetéseknek a fényében, amelyeket hallhattunk ennek a pártnak a képviselőitől, valamint a házelnök most már meghiúsultnak mondható azon igyekezete fényében is, hogy Vajdaságban egységkormány jöjjön létre, mely megoldaná a nyitott politikai kérdéseket a tartomány és a köztársaság között. Ez az álláspont logikusnak tűnt, még ha a VMSZ elmulasztotta is részletekbe menően ismertetni azt a képviselőkkel vagy a vajdasági közvéleménnyel. Nem lepődtem tehát én sem meg, következtetni lehetett egy ilyen álláspontra nemcsak a sorok között olvasva, hanem egyszerűen figyelembe véve a korábbi intézkedéseket. A VMSZ kívül maradt abból a csonka politikai egyezkedésből, melyben a Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Szociáldemokrata Párt vettek részt, mert a VMSZ azon a véleményen volt, hogy elfogadja az e pártok közötti megállapodást, maga azonban a már meglévő hatalmi szerepvállalás folytatása iránt érdekelt csupán. Ennek az elhatározásnak egy ambivalens értelmezést is lehetett adni, a tájékozottabbak azonban meggyőződésem szerint tudni vélték, miről van szó. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a képviselőcsoport döntése egy új momentumot és útvonalat jelent a most már nem létező vajdasági politikai koalíció tevékenységének és a vajdasági érdekek politikai szintézisének a tekintetében, amely óriási szerepet játszott 1990 óta, vagyis a többpártrendszer elmúlt 24 éve során, s irányító szerepet töltött be 2000 után a tartományban. Azt tartom egy nagyon fontos, de sajnos nyitott kérdésnek, hogy ezt a törésvonalat milyen új politikai program követi majd, mi lesz az, amit a vajdasági polgároknak felkínálnak e széteső vajdasági koalíció tagjai. Úgy gondolom, joggal aggódnak most a felelősséget érző, racionalitással rendelkező, politikai folyamatok iránt érdeklődést mutató és a vajdasági problémák megoldását elősegítő politikai szintézis híveinek számító polgárok, s joggal várnak pontos válaszokat a hatalmi struktúra minden képviselőjétől, beleértve a Demokrata Pártot és a Vajdasági Magyar Szövetséget is.
A VMSZ hatalmi koalícióból való kizárását sokan súlyosabb eshetőségként kezelik, mint bármelyik másik párt kizárását, egy kisebbségi pártról van ugyanis szó. Osztja-e ezt a véleményt? Milyen következményekkel járhat ez a kirekesztés a hatalmi koalíció fennmaradó részére?
– Többféle értelmezése van egy ilyen végkifejletnek, az egyik valóban lehet olyan is, amilyen a kérdésben megfogalmazódott. Számos kérdést vet majd fel az, ha bekövetkezik, amiről a napokban annyit hallhatunk, függetlenül attól, hogy a hatalmi pártok a VMSZ kizárását öngólként állítják-e majd be, vagy a hatalmi többség átkomponálásának stratégiáját választják. A vajdasági, a szerbiai, sőt a szélesebb európai politikai színtereken is visszhangja lesz ennek a lépésnek, ebben biztosak lehetünk. A választ, hogy valóban bekövetkezik-e mindez, a napokban kapjuk majd meg, úgy látom, hogy a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga tagjai továbbra sem határozták el, milyen irányba tereljék a Vajdasági Magyar Szövetséggel alkotott koalíció jövőjét, még mindig tart az esélylatolgatás, a lehetséges következmények számba vételének az ideje. Úgy gondolom, hogy mindez nem vezet a jelen lévő nyitott kérdések megoldásának irányába, s hogy az előállt helyzet nem válik a hasznára majd egyik abban részt vevő politikai szereplőnek sem a jövőben. A pártérdekek kalkulációira szorítkozva persze megállapíthatjuk, hogy nem feltétlenül jár rosszul az sem, akit most kiszorítanak a koalícióból, akár kamatoztathatja is ezt a körülményt a következő választásokon. Tény azonban az, hogy Vajdaság polgárai a vesztesek, a vajdasági képviselőház intézménye a vesztes, s ez nem lehet jó egyik szereplőnek sem. Egy ilyen veszteséget nehezen lehet kompenzálni bármilyen újracsoportosulással akár a tartománynak, akár a köztársaságnak a szintjén.
