Hétfőn lezajlott a tartományi kormány régóta halasztgatott átalakítása. A rekonstrukció azonban korántsem volt olyan zökkenőmentes, mint amilyenek általában a politikai párbeszédet követő megállapodások fényében a kormányátalakítások lenni szoktak. Néhány személycsere történt, a tartományi kormányfő hosszú expozét olvasott fel, s csak ezután derült ki: a hatalmi koalíció részét képező Vajdasági Magyar Szövetség nem hajlandó rászavazni a javasoltakra, az ülésteremben maradnak képviselői, de nem nyomják le az egyik szavazógombot sem. A bejelentést követően kiéleződött az utóbbi időben egyébként sem túl rózsás viszony a koalíciós pártok között, az ülést követően pedig már tudni lehetett: a kormányátalakítás semmilyen eredménnyel sem jár majd. Pásztor István azt mondta, vállalja a következményeit a lépés miatt, melyet szerinte az őszinte politizálás mindenképp megkövetelt, Bojan Pajtić kormányfő pedig arról beszélt, hogy a koalíció sorsáról a napokban döntenek. A kormányátalakításról és annak lehetséges következményeiről Mihal Ramacs politikai elemzővel beszélgettünk. Elsőként arról kérdeztük, milyennek látta a parlament hétfői ülését, mit kaptunk a kormány átalakításával.
– Semmilyen előrelépés nem történt, a 63 szavazat igen karcsú többséget jelent a 120 tagú parlamentben. Számomra az sem világos, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget kidobták-e a koalícióból, vagy maga távozott onnan. Azzal, hogy a párt nem támogatta a tartományi kormány megválasztását, nem számít a továbbiakban a hatalmi koalíció részének. A nyilvánosságban keringenek olyan információk, hogy hamarosan döntés születik Pásztor István menesztéséről a házelnöki posztról, az is lehet, hogy maga mond majd le erről a tisztségről. Összegezve: egy egészen másmilyen kép van kialakulóban a Tartományi Képviselőházról, ha igazak azok az állítások, amelyek nemhivatalos újvidéki forrásokból származnak. Ami egészen biztos viszont, az az, hogy az új tartományi többség, mindössze három szavazattal a minimális hatvan felett, nem számít erősnek, s ehhez a három szavazathoz is igencsak megkérdőjelezhető módon jutottak hozzá. Nem állíthatjuk, hogy képviselők megvásárlásáról van szó, mert ahhoz bizonyítékok is kellenek. Maradjunk annál a megnevezésnél, hogy „tisztázatlan körülmények között”.
A Vajdasági Magyar Szövetség koalícióban maradásáról, illetve távozásáról valóban sokat hallani a hétfői ülés óta. Maga a kormányfő nyilatkozta azt, hogy újraértékelik a napokban az együttműködést a magyar párttal. Sokan hozzáteszik azonban, hogy a VMSZ kizárásának – kisebbségi pártról lévén szó – nem ugyanakkora a jelentősége, mint bármely másik párt kizárásának.
– Éppen ebben látom magam is a legnagyobb problémát. Hosszú évek után most megtörténhet, hogy a koalícióból kidobják, vagy mondjuk úgy, kitúrják a legnagyobb vajdasági kisebbségi közösség pártját. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a nemzeti közösségeket egy párt sem képviselné a hatalmi koalícióban, ráadásul itt egy olyan kisebbségi pártról beszélünk, amelyiknek a támogatottsága az elmúlt években meglehetősen stabil volt, s amelyik igen konstruktív hozzáállást fejtett ki nem egy kérdés rendezésében Vajdaságban, de köztársasági szinten is. Egyes információk szerint Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke meglehetősen nagy követelésekkel állt hozzá a kormányátalakítás kérdéséhez, többet is kapott, mint amennyivel eddig rendelkezett. Az ilyen helyzetekre pedig általában az a jellemző, hogy a harmadik már kezd egy kicsit láb alatt lenni, zavarni, ezért jobbnak vélik, ha inkább távozik. A liga szándéka mindenképp az volt, hogy maga legyen a Demokrata Párt első számú partnere, s ne a VMSZ élvezze ebből a szempontból az elsőbbséget. Nagy veszteségként könyvelem el, ha valóban kitúrják a VMSZ-t.
Mi jelentheti a megoldást a következő másfél évben? Azzal tisztában vagyunk, hogy választások nem lesznek, legalábbis jelenleg nem támogatja azok kiírását sem a hatalom, sem az ellenzék. Fennmaradhat ez a 63 képviselős többség ennyi ideig?
– Egészen biztosan nem tud fennmaradni. A választások után annyi képviselői „átigazolást” láttunk egyik pártból a másikba, el sem tudom képzelni, hogy a következő hónapokban mindenki a helyén marad, s senki sem lép át sehová. Biztosan ez fog történni, így kizárom annak lehetőségét, hogy ez a 63 szavazatos többség változatlan maradjon 2016-ig. Azt persze nem tudom, ki fogja létrehozni az új parlamenti többséget, az is elképzelhető, hogy a képviselők még egy csoportja lép közelebb ehhez a többséghez, s az is, hogy lemorzsolódik ez a többség. Átlépések azonban továbbra is egészen biztosan lesznek. Mindez a vajdasági polgárok kárára történik, hiszen nem fog létezni továbbra sem egy stabil hatalom a tartományban, amely a gondok megoldásán dolgozna. Egy olyan hatalmi többsége lesz Vajdaságnak, amelyik ebben az időszakban is saját magával lesz elfoglalva.
