2024. március 28., csütörtök

Brutális különbségek

Érdekes folyamatok jellemzik világunkat. Soha nem tapasztalt globális pénzbőség mellett példátlanul sokakat érintő szegénység tapasztalható. A szegénység nagyon viszonylagos fogalom, hiszen olyan korban élünk, amikor az is relatíve szegénynek számít, akinek egyébként van már okostelefonja, számítógépe, internetcsatlakozása, személygépkocsija stb. A vagyoni különbségeket tekintve azonban valószínűleg soha még ennyire nem „csúsztak szét” az arányok, mint éppen napjainkban.

A világ fejlettnek számító részéhez tartozó országok jegybankjai az alacsony kamatokon és a pénzekhez történő könnyű hozzáférhetőségén keresztül próbálják a foglalkoztatást és a keresletet élénkíteni. Ugyanakkor ezt nem próbálják meg a rohamosan növekvő társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére is kihasználni. A különböző felméréseket olvasva azt látjuk, hogy az utóbbi években nőttek a globális vagyoni különbségek. A világ összvagyona – egy svájci bank elemzése szerint – 2013-ban 241 000 milliárd dollár volt, ami majdnem 5 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi értékhez képest. A globális vagyontömeg 2014-re további 21 000 milliárddal gyarapodott. Ennek csaknem a fele a Föld lakossága 1 százalékának a kezében összpontosul. Megdöbbentőbb tény, hogy a világ lakosságának szegényebbik fele a javak 1 százalékát birtokolja. Természetesen fontos azt is hangsúlyozni, az ilyen statisztikák tartalmazzák az úgynevezett harmadik világ adatait is: a statisztikát döntően befolyásolja az afrikai és az elmaradott ázsiai országok milliárdos népessége.

A szegénység nagyon viszonylagos fogalom. Erről saját környezetünkben is meggyőződhetünk. A szegénység kritériumai is folyamatosan változnak, emellett országonként eltérőek. A svájci lakosság legszegényebb 10 százalékának a bevételei például átlagosan a többszörösét teszik ki a hazai középosztály bevételének. Sokan próbálnak most külföldön boldogulni, ezért ma már napi téma, így közismert, hogy mennyit keresnek külföldön munkát vállaló ismerőseink. Többnyire az alacsonyabb szakképzettséget igénylő – így átlag alatti jövedelmet jelentő – svájci, angol, német, osztrák munkahely sok ezer honfitársunknak jelent vonzó perspektívát. Mindenképpen megállapítható, hogy a szegénység ma már nem ugyanaz, mint egykor. Az egyenlőtlenségre általában saját életünk kontextusából tekintünk. Globális perspektívából az egyenlőtlenségek különböző formáit vizsgálhatjuk. A gazdag és a szegény országok között húzódó szakadék nagyságát is vizsgálhatjuk, de tekinthetünk a témára úgy is, hogy bolygónk egészét egyetlen országnak tekintjük, és a gazdagok és szegények közötti különbséget a lakóhelytől függetlenül vizsgáljuk. A nagy szétcsúszás – amit a szakirodalom „a nagy divergenciaként” emleget – a 19. században történt meg. Ekkor Nyugat-Európa és Észak-Amerika elszakadt a világ többi részétől. Míg 1820-ban Nagy-Britannia körülbelül ötször volt gazdagabb, mint a világ akkori legszegényebb országai, napjainkban ez az arány 25-szörös. Az Egyesült Államok és a legszegényebb országok között a különbség 1820-ban az országok közötti egyenlőtlenséget számszerűsítő Gini-együttható mindössze 16 volt, ma 54. Közismert, hogy a Gini-skálán a 0 felel meg az abszolút egyenlőségnek, ha mindenkinek ugyanannyi a jövedelme, 100 pedig az abszolút egyenlőtlenségnek, amikor az összes jövedelem egyetlen „zsebben” összpontosul. Ha az egész világot úgy vizsgáljuk, mintha egyetlen ország lenne, azt látjuk, az egyenlőtlenség nőtt, de kisebb mértékben, mint az országok között viszonyítva. 1820-ban a becsült érték 49 Gini-pont volt, ma körülbelül 66.

Téved, aki azt hiszi, hogy az egyenlőtlenségekre a kommunizmus vagy a szocializmus jelent megoldást. Például Kína esetében a hatalmas kommunista diktatúra kapcsán megállapítható, hogy a kínai háztartásoknak körülbelül egy százaléka birtokolja a nemzeti vagyon egyharmadát. Erről a kínai állami média számolt be épp a napokban, az elmúlt évek adataira támaszkodó kutatási eredmények alapján. Ebből kiderült: a csúcson lévő egy százalék kezében összpontosul a nemzeti vagyonnak több mint egyharmada, a legalul elhelyezkedő 25 százalék pedig a nemzeti vagyonnak mindössze 1 százalékával rendelkezik. Ezt igazolja az Ázsiai Fejlesztési Bank idei jelentése is, mely szerint a jövedelemkülönbségeket kifejező Gini-index Kínában, de Indiában is jelentősen nőtt. Pedig az állami vezetés évtizedek óta hangoztatja, hogy mindent megtesz a jövedelemkülönbségek csökkentése érdekében. Amerikáról eddig is tudtuk, hogy a társadalom leggazdagabb rétege, a 0,1 százalék birtokolja a háztartások összesített vagyonának 22 százalékát, miközben az alsó 90 százalék vagyona ugyanannyi, mint 1986-ban volt.

A folyamat azért káros, mert bizonyos mértékű jövedelmi egyenlőtlenség hozzájárul ugyan a növekedéshez, mivel a munkát és a kockázatvállalást jutalmazza. Egy határon túl azonban a folyamat elmélyíti az esélyek egyenlőtlenségét, állandósítva az egyenlőtlenség növekedésének trendjét.