2024. április 26., péntek
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK

Elsődleges szempont az ár – nem a minőség!

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Hol vásárolja a húsipari termékeket?

– Bevásárlóközpontban, boltban: 93 (25%)

– Hentesnél: 143 (38%)

– Piacon: 27 (7%)

– Saját állatokat nevelek: 107 (28%)

(a www.magyarszo.com olvasóinak válaszai alapján)




Mielőtt még áttérnénk a vásárlással kapcsolatos gyakorlati kérdés taglalására, a fogyasztóknak jó tudniuk: a hús gazdag B1-, B2-, B6- és B12-vitaminban, az A- és a D-vitamin fontos forrása. Gazdag ásványi anyagokban is, főként vastartalma lényeges, de a hús kálcium-, kálium-, magnézium- és cinktartalma is jelentős. A húsok koleszterintartalmáról is téves elképzelések élnek a csirkehúst pártoló közvéleményben: a csirkecomb 85 mg, a csirkemell pedig 66 mg koleszterint tartalmaz dekánként, a marhahús 75 mg-ot, a sertéscomb és -karaj pedig csupán 60 mg-ot. A kutatók ajánlása szerint naponta 2-3 egységnyi húst, húskészítményt kell fogyasztani, vörös húsokból az egészséges adag 8 dkg, mindez kiemelten fontos a gyermekeknél, a terhes és a szoptató anyáknál, valamint a nagy fizikai aktivitású embereknél. A szakemberek szerint nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek.

Jól termett a kukorica – olcsó lesz a hús! Gondolják sokan. Legfőképp azok, akik tettek arról, hogy a kukorica a tavalyi 16-ról a mostani 9 dinárra árazódjon le. Csakhogy a tőkehús ára nagyjából azon a szinten van, mint tavaly ilyenkor. És bizony nagy a kínálat. Pénteken Újvidéken a szerkesztőségbe jövetkor a város forgalmasabb helyein szórólapokat osztogattak, hogy a Roda megamarketben minden csütörtökön akciós áron vásárolható: sertéscomb kilónként 429,99, üszőcomb 999,99, grillcsirke 249,99 dináros áron.

A jó reklám fél siker, tudják ezt a kereskedők, és azt is tudják, hogy a lakosság számára elsődleges szempont a vásárláskor éppen az ár – nem pedig a minőség. Vagy mondjuk ezek a szempontok: megszokás, egészségesség, különlegesség, az egész család szereti, mindenhol kapható, márka, védjegy, ismerősök ajánlása, a termék reklámozottsága, eredet, gyors elkészíthetőség, hagyományos termelési eljárás, csomagolás... Nálunk a családok kiüresedett költségvetése már nem engedi meg, hogy az ember túl sokat válogasson! Úgy tűnik, nálunk a hús nem bizalmi termék – a hatalmas piac mindent felszippant. Az éhes has nem válogat! A fogyasztó nem kérdezi, hogy hol, ki tenyésztette a jószágot.

Az óvatosabb emberek azt mondják, a húsvásárlás bizalmi kérdés, nem, vagy legalábbis nem szívesen vásárolnak hústerméket hipermarketben, ehelyett a kisebb helyi hentesüzleteket vagy ismerős termelőket részesítik előnyben. Van, aki mindig ugyanott, a piacon vásárolja a húst maga és a családja számára. Az is igaz, hogy sokan a közvetlenül a termelőtől vásárlást azonban csak ismerős termelő esetén tartják megbízhatónak.

Mind kevesebben vannak azok, akik saját maguk hizlalnak jószágot. Egyrészt azért, mert úgy tartják, hogy nem fizetődik ki. Ha ugyanis nincs saját jószágtápuk, kukoricájuk, akkor bizony ráfizetéssel jár a hizlalás. A ’90-es nehéz években például sok nyugdíjas tartott néhány hízót, a nyugdíjból meg tudta vásárolni a takarmányt, disznóvágások idején pénzzé váltotta a munkáját. A hizlalás akkortájt meghozta a kamatot a munkára is, meg a befektetett pénzre is... Csakhogy akkor még nem léteztek nagy bevásárlóközpontok, a családok pedig igyekeztek még a tél beállta előtt biztosítani legalább az egy hízónak az árát... Amikor azonban 2008-ban drasztikusan drágulni kezdett a gabona, a nyugdíjból már nem futotta jószágtartásra, mert kevés is volt, no meg belőle kellett segíteni a munkanélküli családtagokat, gyerekeket, unokákat. Vajon az, hogy a gabona ismét olcsó, visszaállítja-e a régi gyakorlatot? A felelet: Nem! Mégpedig azért, mert a jószágtartás macerás, sok munkával jár. A tenyésztőnek sem vasárnapja, sem ünnepnapja. És az az igazság, hogy aki egyszer belefárad, s abbahagyja, igen nehezen szánja rá magát arra, hogy újra belekezdjen. De ki tudja, lehet, hogy a közelmúltban bejelentett németországi tetemes beruházás alapjában megváltoztatja a dolgokat... Lehet, hogy az emberek újra kedvet kapnak hozzá, és belevágnak a sertéshizlalásba. Félreértés ne essék, olyanfajta hizlalás többé már nem lesz, mint a régi időkben, hogy mindenki tart 5-6 vagy 10-12 disznót... Újfajta viszonyulás lesz ez. Szerződéssel kötik a felek majd egymást a megbeszéltekhez, és nem a véletlenre bízzák az együttműködés eredményét!

Akárhogy is lesz, a disznóvágások ideje közeledik. És az is biztos, hogy a disznóvágások gyakorlata vidékünkön nem fog oly könnyen kihalni. Nemcsak azért, mert hagyománya van, és nemcsak azért, mert gazdasági vonatkozásai vannak, hanem azért is, mert akinek lehetősége van, nem mond le a saját maga által tenyésztett jószágról. Ha másért nem is, hát a régi ízvilágra való emlékezés miatt.