Az Egyesült Államok új közel-keleti szerepvállalása megkönnyítheti, hogy Oroszország növelje befolyását Kelet- és Közép-Európában. Hosszú játszma Kelet-Európában című cikkében a Stratfor kutatóintézet munkatársa, Robert Kaplan emlékeztetett: két héttel ezelőtt a média attól visszhangzott, hogy Oroszország kelet-ukrajnai inváziója nyomán Európa a múlt század 30-as éveiben találhatja magát. Aztán Barack Obama amerikai elnök bejelentette, az Egyesült Államok hadat üzen az Iszlám Állam szunnita terrorszervezetnek. Ezzel az Európát fenyegető orosz veszély témája egy időre háttérbe szorult.
Obama bejelentése igen jó hír Moszkva és Peking számára. Egy újabb közel-keleti amerikai beavatkozás ugyanis tovább egyengetheti Kína útját a nyugati-csendes-óceáni térség feletti dominancia felé és Oroszország befolyásának növelését Kelet- és Közép-Európában.
A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások utáni évtized okulásul szolgálhat. Mialatt az Egyesült Államok Afganisztánnal és Irakkal volt elfoglalva, a kínai haditengerészet fontos kelet-ázsiai geopolitikai tényezővé nőtte ki magát. A 9/11 szó szerint „égből jött ajándék” volt a kínai katonai tervezőknek. A két amerikai újságíró és a brit segélymunkás lefejezéséről szóló videofilmek ugyanilyen nem várt nyereménynek bizonyulhatnak Kína és Oroszország számára.
Az Egyesül Államok ereje részben attól függ, hogy a washingtoni kormány mekkora figyelmet képes szentelni egy adott problémának. Ha egy fejlemény folyamatosan elvonja figyelmét más fontos eseményektől, akkor ez az amerikai befolyás csökkenésével jár. A XXI. század elejének geopolitikai sajátossága, hogy egyidejűleg több kisebb-nagyobb konfliktussal kell foglalkozni a világ különböző részein. Pedig az orosz agresszió Európában vagy Kína katonai felemelkedése Ázsiában hosszú távon legalább olyan fontos, mint az IÁ a Közel-Keleten.
Ami a jelenlegi évtized és a 30-as évek Európájának hasonlóságát illeti, ebben van némi igazság. Vlagyimir Putyint nem lehet ugyan Adolf Hitlerhez hasonlítani, de az orosz elnök kétségtelenül folytatni fogja a nyugati irányú expanziót, ha meg nem állítják. Célja nem a Varsói Szerződés visszaállítása. Putyin egy hagyományosabb, puhább befolyási övezetet szeretne létrehozni Európában.
Az elmúlt években az oroszok, kihasználva az európai pénzügyi nehézségeket, igyekeztek európai bankokat, elektromos hálózatokat, olajfinomítókat és földgázszállító kapacitásokat vásárolni, és bővítették kőolaj- és gázvezetékeiket a volt csatlós országokban. A szociális és gazdasági reformokért cserében befolyás alá vontak olyan országokat mint Moldova, Szerbia vagy Ukrajna. Moszkva ilyen puha eszközökkel törekedett befolyását növelni a kelet- és közép-európai országokban az ukrán válság előtt.
A válság akkor kezdődött, amikor Kijevben megbuktatták a Moszkva támogatását élvező kormányt, aláásva Ukrajna ütközőövezeti státusát. Moszkvának válaszolnia kellett, és válaszolt is. Putyin elcsatolta a Krím félszigetet, majd segített lázadást szítani Kelet-Ukrajnában. Putyinnak több ütőkártya is van a kezében. Tudja, Petro Porosenko ukrán elnök tisztában van azzal, hogy Oroszország többet árthat Ukrajnának, mint amennyit a Nyugat segíthet neki. Azt is tudja, hogy a nyugati szankciók csak korlátozottak lehetnek, mert Európa függ az orosz gáztól, az európai és orosz gazdaság összefonódott.
A NATO-t és a kelet-európai gyorsreagálású erő létrehozására vonatkozó döntést illetően Putyin tisztában van azzal, hogy a katonai szövetség ereje a tagállamok védelmi költségvetésének mértékétől függ. Kevés kivételtől eltekintve a tagállamok nem akarják hazai össztermékük (GDP) 2 százalékát védelemre fordítani. Európa továbbra is egy félig-meddig pacifikált geopolitikai övezet marad, amelytől Oroszországnak nem kell tartania.
Az is egyértelmű, hogy Washington nem fog csapatokat küldeni Ukrajnába, és nem veti be légierejét az oroszbarát szakadárok ellen. Mi több, az ukrán hadseregnek nyújtott támogatása is korlátozott. Putyin mindezt tudja, ezért folytatni fogja a szakadárok támogatását. Különféle felforgató eszközökkel folytatni fogja a kijevi – és a moldovai – kormány meggyengítését. Igyekszik majd aláásni olyan gyenge államokat is mint Szerbia és Bulgária, és legalábbis megpróbálja ugyanezt egész Közép- és Kelet-Európában, a Baltikumtól egészen a Kaukázusig. Ezért Putyin dolga sok szerencsét kívánni Amerikának az IÁ elleni háborújához, és remélni, hogy ez a háború jó sokáig eltart.
